Új hozzászólás Aktív témák

  • Tomics

    addikt

    válasz SLYM #57 üzenetére

    Nekem is volt ilyen időszakom, én középiksolában 2.ban 7 azaz hét(!) tárgyból buktam félévkor, év végére "csak" 4ből. Aztán 3.ban 2 hónapig lógtam, suli mellé jártam, majd rájöttek anyámék és akkor otthagytam a sulit. Fél évig buli volt minden hétvégén, el lehet képzelni milyen állapotban voltam. Szinte mindig depressziós voltam, ráadásul kocka is, hétköznap hajnalokig gépeztem, délután keltem fel, aztán hétvégén kimozdultam pár haverral és irány a buli, pia, esetenként drog, vasárnap józanodás, és újra indult ez a kör... Majdnem elköltöztem tesómhoz, aki ugyancsak nem fejezte be a sulit, apám miatt és korán családot alapított, hogy el tudjon innen menni, ami ma már szertefoszlott és egy új családban kell etetnie 3 szájat, plusz az előző családja 1 szem gyermekét. Éjjel nappal dolgozik. Nem akartam az ő sorsára jutni. Aztán dolgozgattam itt ott, rabszolgahelyeken és ez ébresztett rá (és a tesóm sorsa), hogy ez így nem jó, tanulni kellene. Mára már nekem a tanulás teljesen rendbejött, csak a depi tör néha rám, akkor napokig szarok bele mindenbe. De próbálom leküzdeni, kezelni a dolgot. A szülőket hibáztatom én is, apám olyan nekem, mint egy idegen. Soha nem fordulnék hozzá, nem is tudom mi lenne, ha csak vele kellene élnem.
    Most, 20 évesen végzős vagyok egy gimis alapszakon, esti tagozaton, vesztettem 2 évet az életemből, de már a BME-re készülök. Alig várom már, hogy elhúzhassak innen. Szóval semmi sem lehetetlen. Igaz, kellett hozzá egy megértő társ, aki segített talpra állni és aki ad erőt, a küzdéshez. Még 9 hónap és (remélhetőleg, ha felvesznek) a 80 km távolság is megszűnik közöttünk.

    [ Szerkesztve ]

    PH! addikt since 2004

Új hozzászólás Aktív témák