- Vodafone otthoni szolgáltatások (TV, internet, telefon)
- Windows 11
- DIGI internet
- HBO Max & OD topic
- Az USA nem akarja visszafogni Kína növekedését
- Crypto Trade
- Súlyos adatvédelmi botrányba kerülhet a ChatGPT az EU-ban
- Augusztustól nagyot változik a Shein élete
- 3 évig még biztosan nem rendelhetünk Xiaomi EV-t
- Telekom otthoni szolgáltatások (TV, internet, telefon)
Új hozzászólás Aktív témák
-
válasz
t72killer
#22
üzenetére
Ennyit tud €urópa, gáz
Pármilliárd EUR-ból alkottunk egy kupac szemetet a Marson.Az EXOMARS program költségvetése 1,3 milliárd EUR, és ebbe az EXOMARS 2016 és 2020 küldetés is beletartozik. Nem kevés, de nem is 'pár milliárd', pláne, hogy a komolyabb része a programnak a 2020-ban induló rover lesz...
Egy landerhez képest egy orbiter? Igen, smafu. Költségvetésben és bonyolultságban is.
Orbiter nélkül macerás a landerek élete, az Orbiterek ugyanis átjátszóállomásként funkcionálnak, rajtuk keresztül tudsz kapcsolatot tartani a landerekkel és roverekkel. Az EXOMARS program esetében a TGO feladata nagy részben az, hogy az EXOMARS 2020 roverjének az átjátszó állomása lehessen.
Persze, landolni nehéz, eleve több cuccot kell hozzá odavinni, ergo sokkal nagyobb ktgvetésű egy lander project, mintha csak egy műholdat küldünk a felsőlégkörbe.
Szerintem kezdjük az elején...
Az EXOMARS időtáblája:
2005: Az ESA jóváhagy egy Mars orbitert és rovert a 'Flagship' (kiemelt költségvetésű) programok között. A hordozóeszköz egy Szojuz-Fregatt, amiért az ESA fizet. Az orbiter elsődleges feladata a Mars rover és a Föld közötti kommunikáció biztosítása.
2009: A lassan haladó programba beszáll a NASA, azon az áron, hogy Atlas V. rakétával indítják a Rover-t. A rakéta kisebb teljesítménye miatt a áttervezésre szorul a program. Rövidesen kettébontják a programot, két Atlas V. indításra, az egyik az orbiter, a másik a rovert viszi. Ekkor bekerül a programba egy új amerikai rover is, a Mars Astrobiology Explorer-Cacher (MAX-C). Még 2009-ben az ESA és a Roszkozmoz aláír egy megállapodást, ahol a hosszú ideje szenvedő Fobosz-Grunt programot összehoznák az ExoMars-al. Az oroszok egy Proton hordozórakétát biztosítanak "tartalék megoldásként", cserébe orosz műszerek és alkatrészek kerülnek az ExoMars-ba.
2011: A NASA megszorítások miatt a MAX-C rovert kivonják a képletből, egy Atlas V. és egy Proton indítás lenne, az előbbi 2016-ban a Trace Gas Orbitert juttatná a Mars köré és egy kisebb európai leszálló modult a felszínre, ez a Schiaparelli, a második pedig 2018-ban egy új, nagyobb európai Rover-t, amelyen amerikai és talán orosz tudományos eszközök is lennének. A Schiaparelli első sorban a leszállási technológiák tesztelésére készült, nincsenek napelemei, csak 3-4 napig működő akkumulátorai.
2012: Év végén a 2013-as NASA költségvetést átstrukturálják. A James Webb űrteleszkóp költségeinek megszaladása miatt az ExoMars programból teljesen kiszállnak az amerikaiak.
2013: A Roszkozmosz és az ESA megállapodik a 2016 és 2018-ban induló ExoMars missziókról. Az oroszok adnak két Proton-Briz hordozórakétát, illetve ők építik az ExoMars 2018 Rover leszálló modulját. Cserébe a Trace Gas Orbiter fedélzetére telepítenek két, eredetileg a Fobosz-Grunt számára készült tudományos műszert, további kettőt az ExoMars fedélzetére, és a teljes program tudományos eredményeihez teljes hozzáférést kapnak.
2014: A költségvetés problémái miatt a Kanadai űrügynökség is beszáll kis mértékben a programba, cserébe a tudományos eredményekért.
2015: Eredetileg 2016 februárban indítandó első ExoMars missziót egy hónappal eltolják, miután a leszálló egység üzemanyag-érzékelő rendszerében hibát találnak.
2016: A 2018-as második indítást (amely a Rovert viszi majd) két évvel eltolják, így 2020-ban indul csak. Márciusban a TGO-t elindítják egy Proton fedélzetén a világűrbe, ami októberben éri el a Marsot. A Schiaparelli október 16.-én levált a TGO-ról, a TGO ugyanis több légköri fékezéssel áll majd a végleges pályájára, míg a Schiaparelli minél hamarabb leszáll (így a TGO-nak nem kell a leszálló modul tömegét is lefékeznie).A fentiekből kiderül, hogy a Schiaparelli az ESA számára leginkább tesztjármű, amellyel a Marsra való leszállás technológiáját akarták tesztelni. Az ESA nem küldött még Mars-leszálló egységet, a brit Beagle 2 a legközelebbi, ami ehhez járt, de az kudarcot vallott. Eleddig a Marsra mindössze amerikai szondáknak sikerült működőképes állapotban leszállniuk, a szovjet Marsz 2 és Marsz 6 lezuhant, a Marsz 3 pár másodperccel a leszállás után abbahagyta a rádiójelek sugárzását. Az amerikaiaknak sem 100-as a statisztikájuk, a Mars Polar Lander leszállása sikertelen volt 1999-ben például....
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
válasz
t72killer
#27
üzenetére
Az elv szép, csak ilyen szinten nem jár a robotika. Plusz a "kis" roverekre is a "nagyoknak" megfelelő rádiók kellenek, hogy a felettük haladó orbiterekkel kommunikálhassanak, ahhoz pedig megfelelő adóteljesítmény, ahhoz megfelelő energiamennyiség. A kis roverek "rajongói" folyton a Sojounerrel jönnek, csak azt felejtik el, hogy a Sojourner nem az orbiterrekkel, hanem a tőle pár méterre lévő Pathfinderrel kommunikált, és a Pathfinder volt az átjátszóállomás a Földre...
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
@GoodSpeed: A Mentőexpedícióban látott vihar nagyon durva túlzás. Már a novella írója is bevallotta, hogy ma már más vészhelyzetet talált volna ki, mivel a Mars légköre egyszerűen annyira ritka, hogy fizikai képtelenség, hogy egy űrhajóst elemeljen a felszínről. Hiába hangzik a hatalmas sebességű légmozgás félelmetesnek, gyakorlatilag kb. akkora erőt fejt ki, mint egy szellő itt a Föld felszínén.
@Skylake: Tessék, olvasnivaló.
Eredetileg a Logoutra készült, kb. két hete pipáltam be, hogy elkészült, de a mai napig nem tűnt fel még csak a korrektálásra várók között sem. Úgyhogy most próbaképpen külön blogot csináltam neki...
A kérdésedre válaszolva: csak hobbi, sajnos...
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Témához nem értőként kérdezném, hogy ez az újrafelhasználható első fokozat nem hamvába holt ötlet (még akkor is, ha meg tudják csinálni)? OK, beleölve x millió / milliárd dollárt, működik, de mennyire hatékony, és kockázatos?
Két cég is ezt választotta, a SpaceX és a Blue Origin. Per pillanat megvalósítható szinten nincs jobb. Az ULA egy olyan alternatívát próbálgat majd, hogy a hajtóműveket leválasztja az első fokozatról, és ejtőernyővel hozza vissza. Az ArianeSpace pedig hasonló módszerrel, de a hajtóművek mini-repülőgépként, szárnyak segítségével, kifutóra szállna le.
A Blue Origin és a SpaceX már bebizonyította, hogy a hajtóműves megoldás életképes. A SpaceX korábban próbálkozott az ejtőernyős megoldással, ám sem a Falcon 1, sem az első két Falcon 9 indításnál nem sikerült egy fokozatot sem visszaszerezni. Sőt, még csak felvételek vagy fotók sincsenek arról, milyen állapotban értek vizet a kudarcot vallott fokozatok.
Szóval jelenleg ez a legjobbnak tűnő út...
nem inkább a nagy rakékák esetleges sorozatgyártásával kellene költséget csökkenteni (még úgy is, hogy a végén drágább, de megbízhatóbb program lesz),
Nem tudod ilyen módon csökkenteni a költségeket drasztikusan. Egy Merlin-1D hajtómű ára több, mint 1 millió dollár, a Raptor feltehetően még drágább lesz. Szóval csak egy Falcon 9 hajtóműveinek az ára 10 millió dollár (9db Merlin-1D az első fokozatban, 1db Merlin-1D Vac. a második fokozatban). Plusz a tartályok, avionika, és a többi. Ha az első fokozat 9 hajtóművét sikerül visszaszerezni, és újra felhasználni, akkor máris 9 millió dollárral beljebb van. Ha 1 millió dollárba kerül a visszaszerzés (javítás, karbantartás, a visszatéréshez szükséges extra felszerelések), akkor is 8 millió dollár. Ez pedig csak a hajtóművek ára...
illetve egy-egy gigantikus, masszív egylövetű helyett több, kisebb csomagot felvinni, és ott összeszerelni (akár egy Mars-programhoz).
Nézd meg az eddigi terveket. Mind a mai napig alapvetően jobban szeretik egyben felvinni a cuccokat. Az űrben való találkozás, dokkolás, összekapcsolódás, mindezt úgy, hogy az összekapcsolódott szonda / űrhajó / űrbázis kibírjon például egy Föld-Mars utat, az olyasmi, amivel még senki sem próbálkozott, és minden ódzkodik tőle.
Anno az Apollo-programnál az első verzió szerint két vagy három rakéta vissza volna fel külön-külön az Apollo űrhajót (Command Module / CM), illetve a leszállóegységet (Landing Module / LM). Még ott is nézetkülönbségek voltak, hogy a Föld vagy a Hold körül dokkoljanak és szálljanak át. Végül építettek egy nagy rakétát, de nem összekapcsolódva, hanem az utolsó fokozat leválása után kapcsolódnak csak össze (az LM addig az Apollo mögött volt tárolva).
Nyilván egy több száz tonnás Mars-űrhajó esetében ez a megoldás marad, de a SpaceX az ITS-el pont azt hozta fel, hogy ezt meg lehet csinálni űrbéli tankolással, és így "építeni" nem kell semmit a világűrben...
Lásd a mostani EU-s Mars-szonda kudarcát, ahol sok év és sok millió euró pénz ment (részben) kárba.
Az EU-s leszálló modul eleve tesztelésre épült, hogy a leszállás megoldását teszteljék. Nem sikerült. Anno a NASA hatalmas szerencsével mindkét Viking szondát sikeresen rakta le, ám eleve azért duplázták meg őket, hogy nagyobb esély legyen a sikerre. A későbbi szondáknál tapasztalati úton fejlődtek. A Mars Polar Lander odaveszett, amely a légkörbe való beéréskor, a leszállólábakban lévő érzékelők adatait értelmezni képtelen számítógépre vezethető vissza. Kitalálták azt, hogy akkor inkább felfújható "lufikkal" tompítják a földetérést, kiiktatva a lábakat. Ez volt a Pathfinder megoldása. Aztán kiderült, hogy a "lufik" túl sérülékenyek, könnyen kiszakadhatnak, de már nem volt visszaút. Ezért később visszatértek a Polar Lander féle aktív hajtóműves leszállásra. Azóta mindegyik bevált.
Az ESA ezt az aktív hajtóműves leszállást akarta lemásolni, de valahol hiba lépett fel, valami miatt túl magasan vált le a felső védőborítás és az ejtőernyő. Valamiért a szonda azt hitte, hogy közelebb van a talajhoz, mint valójában. Most jön a tesztelés és kísérletezés, hogy rájöjjenek, hol hibáztak. De az ESA valójában egy már többször sikeresen bevált megoldást másolt le. Nem léptek saját útra....
Biztosan az okosak az ESA / NASA tetején is tudják ezt, de vajon mi a kontra az ilyen megoldásokkal szemben, illetve mi lehet az ok, hogy a SpaceX ezt erőlteti?
A cikkben, amit linkeltem leírtam, hogy a NASA a 2000-es évek után több kudarcba fulladt újrafelhasználható űrrepülőgép- vagy VLVL (függőlegesen felszálló és függőlegesen leszálló) újrafelhasználható rendszer (vélt vagy valós) kudarca miatt inkább marad a bevált megoldásoknál. Hiába volt előremutató a DC-X vagy az X-33, túl sok volt a rizikó, amire egyszerűen nem volt pénze a NASA-nak a méregdrága űrrepülőgép és űrállomás üzemeltetése mellett. Mivel a törvényhozás nem preferálta a kockázatos új technológiákkal való kísérletezést, ezért a NASA szélkakasként irányba állt: nem újrafelhasználható, már sokszor bizonyított megoldásokra támaszkodott. Ez volt az ARES és az Orion program, ami most SLS és Orion programként fut tovább. Az SLS hordozórakétából egy csavar sem kerül újrafelhasználásra, és még optimista számok szerint is közel fél milliárd dollár lesz egyetlen indítása. A szakmai oldalakon az SLS (Space Launch System) meg is kapta a gúnyos Senate Launch System jelzőt (Szenátus Indítórendszere - vagyis hogy az az elsődleges feladata, hogy a Szenátus lobbijait sikeresen kiszolgálja, az, hogy képes terhet vinni a világűrbe, másodlagos csak....).
A SpaceX beleáll abba, hogy olcsó, de életképes technológiákkal kísérletezzen. A számok őket igazolják, ha ők nem járnak sikerrel, akkor a Blue Origin teszi meg. Most ők ketten elindítottak valamit, amit a többi piaci szereplőnek le kell követnie, különben nem lesznek versenyképesek. Ha a SpaceX 40 millió dollárért fog egy GTO vagy LEO indítást adni újrafelhasznált első fokozattal, akkor alsó hangon is fele annyiért nyújtja ezt, mint a következő legolcsóbb alternatíva, és vagy 50-60 millióval olcsóbban, mint a legmegbízhatóbbnak kikiáltott Ariane 5. Még ha a biztosítás drágább is lesz (mondjuk 200 milliós összegnél 10 millió helyett 40 millió), akkor is bő 20-30 millió dollárral olcsóbb, mint mondjuk az Ariane 5.
Nem véletlenül van most 70 indítási megrendelésük...
A többiek pedig nem tehetnek mást, rá kell lépniük erre a kockázatos útra, vagy pedig ki kell szállniuk, mert előbb-utóbb egyszerűen nem lesznek versenyképesek...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
#54
Cifu
nagyúr
Bluesummers
#53
válasz
Bluesummers
#53
üzenetére
Nem hiszek addig másféle életformában a Földön kívül, amíg a szemeimmel, egyéb más érzékszerveimmel nem tapasztalom, de akkor ott valami vót, na.
Akkor a Marianna-árok mélyén, vagy a Góbi-sivatag közepén található életformákban sem hiszel?
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Azt hogyan akarják megvalósítani?
Ezer szónál többet mond ez a videó
A lényeg: a fokozat tetején egy hővédő pajzs lenne, aztán a hajtóműve segítségével szállna le, lábakra.
Jelenleg nincs szó róla, hogy ezt sikerülne megvalósítani, az elmúlt 5 évben semmiféle hír nem volt erről. A becslések szerint (NASASpaceflight.com fórum) cirka 800 kg lenne a hővédő pajzs tömege, további tömeghátrány az üzemanyag és a lábak tömege, a légköri irányításhoz szükséges vezérsíkok tömege, stb.
Más szóval: a Falcon 9 teljesen újrafelhasználható verziója hozzávetőleg 6-7 tonnát tudna csak LEO pályára felvinni, és csak 1-2 tonnát GTO pályára. Ez egy szerény képesség, feltehetően a potenciális vásárlók nem nagyon kapkodnának érte (most a GEO pályára indítandó műholdak inkább 4-5,5 tonna közöttiek).
Lehet, hogy megvalósul valamikor, de most úgy tűnik, hogy nem prioritás.
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
#62
Cifu
nagyúr
Bluesummers
#56
válasz
Bluesummers
#56
üzenetére
Sorry, a kapkodás, ez kimaradt...
A hajtóműve az elképzelésem szerint nem alkalmas légköri landolásra, vagy mégis?
Az, hogy vákuumra optimalizált, azt jelenti hogy ott a leghatékonyabb. Miután csaknem üres a fokozat, ez annyira nem hátrány, bár nyilván szuboptimális az üzemanyag-fogyasztás / tolóerő arányban. A célnak így is megfelel.
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
Pármilliárd EUR-ból alkottunk egy kupac szemetet a Marson.
Új hozzászólás Aktív témák
it A leszállás utolsó szakaszában megszakadt a kapcsolat a Schiaparellivel, így jelen pillanatban teljes a bizonytalanság.
- HP Zbook Firefly 16 G10 (865S8EA) Mobile Workstation - ÚJ - 16" notebook - i7-1360P, 32GB
- Asus TUF FX505GE - 15,6"FHD IPS - i7-8750H - 16GB - 512GB SSD - GTX 1050 Ti - Win11 - Magyar
- ASUS ROG STRIX Z370-H GAMING + Intel Core i5-8600K + SK Hynix 16GB DDR4 2666MHz - Számla + Garancia
- VADIÚJ, BONTATLAN! Mac Mini M2 8GB 256GB
- i7 7700K////1070 TI///16GB