Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • floatr

    veterán

    Álomvilág amiről ez a két ember beszél. Egyrészt tegyük fel, hogy informatikából mindent meg tudnának tanítani órai munka keretén belül. Ehhez ugye kéne az eszközpark, képzett és motivált tanárok, no meg persze jól kidolgozott, és évente frissített tanterv. Ekkor ugye a gyerek hazajön, és nem otthon kell rájönnie a dolgokra, hanem egyenesen ő segíti ki a szüleit, ha valami nem megy nekik, hiszen ők baromira az átmeneti időszakban szívtak, és nem értenek semmihez sem.

    A probléma ott van, hogy nem csupán informatikai alapismeretekből oktatom én kényszerűen -- mert hogy pl szövegszerkesztés témában LO és GDocs nem merül fel még hagyján, de az MSO-t is én mutatom meg neki -- de gyakorlatilag majdnem minden tantárgyat mi tanítunk nekik, mert valamiért az iskola erre csak félig képes. Matek, magyar, idegen nyelv, történelem, köri/természetismeret, de lassan már a testnevelési alapok is rám hárulnak, mert a tanárnak van 2-3 kedvence, az összes többi lúzernek van elkönyvelve... Ehhez képest semmiség, hogy én mutatom meg a gyereknek, hogy pl. van egy wikipédia, ahonnét össze lehet szedni az egyéb órákon kiadott nagyfeladatokhoz az ismeretanyagot, én mutatom meg, hogy hogyan lehet nyomtatni, meg prezentációt készíteni, vagy levélben elküldeni a tanárnak.

    Arról nem is beszélve, hogy sok helyen hagyják érvényesülni azokat a trendeket, hogy aki nem tanul, az a májer, és az alapvető társadalmi normákra képtelenek rászoktatni a gyerekeket

  • floatr

    veterán

    válasz bimbiri #42 üzenetére

    Hát igen, ezzel sokan így vannak, hogy vállat vonnak, és hanyatt dobják magukat, hogy ezen nem lehet segíteni. Amikor viszont ez egy iskolán belül bizonyos tanároknál ismétlődő probléma, vagy az iskolára jellemző, akkor el kéne egy kicsit gondolkozni.
    Onnantól kezdve én magasról teszek rá, hogy én megoldom a gyerekem problémáját, de akkor miért megy a sírás állandóan a másik oldalról.

  • floatr

    veterán

    válasz bimbiri #45 üzenetére

    Nézd, én épp eleget harcoltam az óvodákkal, iskolákkal, tanárokkal. Nem mondom h nincsen motivált tanár, de üdítő kivétel. Legtöbben csak tolják a napi/évi rutint, és a tényleges megértésre elég kevesen koncentrálnak. Abban nem igazán hiszek, hogy a tanár teljesen független a viselkedésbeli problémák ügyében, mert olyan nincsen, hogy ugyanabban a körzetben két évfolyam, vagy évfolyamon belül két osztály ennyire durva eltéréseket mutasson, és a tanár ettől függetleníti magát, mert akkor talán lehet h nincsen tehetsége arra, hogy motiválja a gyereket, nem igazi pedagógus, csak "oktató"

    Az meg, hogy mi odafigyelünk-e arra, hogy neki mi a jó... :) eddig csak mi figyeltünk oda. Nem mondom h mintaszerű szakmaisággal, mert abban szvsz még egy tanár sem lehet biztos (sőt), de a környezetünk visszacsatolásai alapján szerintem még elég jók vagyunk. Én örülnék neki a leginkább, ha nem kéne még ezzel is ennyit foglalkozni, mert megőrülök már lassan, annyifelé kell szakadni.

    De ha a saját tapasztalataimból indulok ki, az én rejtett képességeimre sem figyelt egyetlen tanár sem, szóval csodák nincsenek. Nem is értem én ezt a nagy felbolydulást...

Új hozzászólás Aktív témák