Új hozzászólás Aktív témák

• #102289 Dhampir félisten Gzula[HUN] #102283

  Új Válasz 2023-02-17 22:40:07 #102289

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dhampir

  félisten

  válasz Gzula[HUN] #102283 üzenetére

  Köszönöm szépen a gratulációt és a bizalmat!

  Csupán a Koss Porta Proval van olyan tapasztalatom, amivel valamennyire összehasonlíthatom.

  Jobb híján DAC nélkül, egy notebookra kötött hangfalon keresztül szólaltattam meg.
  Valahol tengődik ugyan egy régi és szinte faék egyszerűségű Creative Sound Blaster PLAY! USB-re köthető külső hangkártya is.

  Meg kell jegyeznem, hogy abszolút nem vagyok hozzátok hasonló szakértő. Igazából nem is nagyon tudom, hogyan lehetne bemutatni azt a szubjektív hangképet, ami az első belehallgatások nyomán alakult ki és amit egyéni érzékelésem által képes voltam felfogni belőle.

  A fejhallgatót viszonylag kényelmes volt viselni a röpke egy órás gyors ismerkedés folyamán az eklektikusan előhúzgált számokkal. A beállított fejméretet megtartja és megőrzi a pánt. A füleim jobban is is elsüllyedhetnének a mélyében. Érzésem szerint eltérő vagy nagyobb fülméret esetén talán még ki is lóghatna mögüle. Fejmozgatásnál bele-belenyikorog valami a szerkezetből, amit a nagyobb hangerő és az adott zeneszámban való elmélyedés eltompít, majd el is feledtet.

  Úgy tűnik, hogy az elektronikus zene, illetve az ilyen kapcsolódású hangszereket szereti. A basszus dominanciáját, illetve a mélyebb és néhol a magasabb vékony hangok előbújását érzékelem. Vélhetően a mozis hanghatásoktól sem riad vissza.

  Zárt kialakításából adódóan megnyíltak olyan részletek, kis finomságok, amiket korábban nem is hallottam meg egy nyitott típusú fejhallgató esetében.

  Mike Oldfield: Incantations albumának (FLAC) bevezető első része a kórussal lágyan indul el és szépen tárulkoznak fel a hangszerek. A hangszerváltás után is minden jól észlelhetően elkülönülten, és a térben elhelyezve történik. Az "Óda Cintiához" részlet szépen zajlik végig. Érződik a női hangok eltérése és szép együtt csengése-harmonizációja.

  A "Prey Overture", a régi Prey játék albumának bevezető száma (MP3) viszonylag halkan a háttérbe húzódva kezdődik széllel bélelve és indián furulya bevezetővel, utána a bal oldalról a mennydörgést követően ráereszkedik a pow-wow indián ének (is) és a háttérben aláfestésnek ragadt dobok, de mint kiderült, ennél a számnál csak rá kellett durrantani a hangerőt és mindjárt izgalmasabban, vérpezsdítően tör elő az ütemes dobolás.

  A My Chemical Romance albumán (FLAC) a "Welcome To The Black Parade" elhangzása során erőteljesebben dübögnek a dobok és zakatol bele a basszusgitár, az ének eközben valamennyire a háttérbe szorul és ez például a Koss Porta Pronál is nagyjából így volt, csak a mélyek nem voltak ennyire dinamikusak és zöngések talán.

  John Denvernél az Annie's Song (FLAC) szép lágyan zengedez, hallani itt-ott a hangszerrészleteket is. A Leaving, On A Jet Plane számnál mintha kissé minden jobban hallható lenne. Az ének szövege tisztán hangzik.

  A Yi San (vagy Lee San, Wind of the Palace, a Korona hercege című dél-koreai történelmi televíziós sorozat zenei albumáról (MP3) például a 잔나비 című szám gyönyörű fúvóshangszer szólóval kezdődik, szerintem szépen szólal meg.

  YouTube:
  Egy cikk ajánlója alapján háromféle tesztzeneként az első; Julia Jacklin - Body (Official Music Video) című kissé egyhangú, de egyben pihentetően mozgó számában tiszta énekhanggal és beledübögős dobritmusokkal püföli az agyat.

  Ezt követi Buddy Guy: Anna Lee című blues előadásában a gitárhúrokon csiszatoló mancsokból is kaptam ízelítőt.

  A harmadik Manu Delago – A Step feat. Pete Josef (Chamber Orchestra Version):
  Az ének érthető, a felerészben ütőkkel és a kéz alatt is megszólaltatott három Handpan is szépen, de visszafogottan "püttyög-pattyog" bele az előadásba. Az ütőhangszer itt is erőteljesen dübben bele a fülbe.

  Change Drivers: Episode 5 - Andri Magnason. Tisztán érthető az izlandi író akcentusos angolsággal megzendülő beszéde. A háttérdallam finoman követi a narrációt.

  Patrick Patrikios: Just Dance, a szám közepénél megremeg minden, megy a püff.

  Bulihangulatot idézve Alex Christensen, Yasmin Koch énekesnővel jól nyomja a Rhythm of the Night diszkót. A fejhallgató szereti ezt a zenei világot.

  A Chromaticstól a Cherry is csettintősen, jól megszólaltatva a mélyeket dübög elő a homályból. A mély hangok előnyt élveznek.

  Calvin Harris - Feel So Close: Az ének a háttérben marad, a billentyűk előrébb járnak, azután következnek az erőteljesebb ritmusok. Ebben az online minőségben kissé egybemosódik az egész.
  Ugyanez a Benny Benassi Remix változatban rendes agykalapálással kezdődik. Az ének is jobban előtérbe kerül ebben a feldolgozásban. Érezni, hogy van benne erő, ami növekszik is idővel, a basszus egy átmeneti ideig elkezdi lezúzni-darálni a jó kis számot.

  Bre Kennedy - "North számával zárom a csapongó "tesztelést". Kellemes az ének és elég tiszta hangzású, a gitárhúrokon való "csuszatolás" is kihallatszik. Jó kis szám ez.

  Még csak belecsempészem a Mi Vagyunk A Grund! musical egyik szép számát; a Fogadalmi Dalt. A dobütések jól érezhetőek és ez nem is meglepő.

  Habár kiegyenlített, monitorosan részletes hangzású fejhallgatót kerestem, mintha U-alakú lenne ennek a szolid fejhallgatónak a hangzásvilága?
  Lehet, hogy rosszul ítélem meg, mert nincs megfelelő előképzettségem és részletesebb összehasonlítási alapom sem más fejhallgató típusokkal.
  Jó lenne, ha zenehallgatás közben még jobban körbeölelne a tér, hogy jobban belemerülhessek a zene óceánjában.
  A filmszínház világát bizton kedveli ez a fejhallgató. Online trailer során, filmbemutatót nézve a moziterem hanghatásait visszatükrözi.

  Még ha DAC híján is kóstolgatván, akárhogyan is van, nem tűnik rossznak ez – legalábbis számomra. Az eddigi nyitott fejhallgatóhoz képest a zárt fejhallgató világa a nagyobb lefedettséggel, úgy érzem, hogy máris sokkal többet képes adni.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák