Új hozzászólás Aktív témák

• #67092 Argos őstag derrik #67090

  Új Válasz 2017-08-11 18:15:38 #67092

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Argos

  őstag

  LOGOUT blog

  válasz derrik #67090 üzenetére

  "vizes papírral kicsit megdolgozom"
  Attól függően, hogy mennyire sérült/rossz a felület, azért az nem kicsi meló.

  Ha, a lakkréteg sérült, azt bizony komolyan fel kell csiszolni, mert ha az egyszer megindult, alámegy a nedvesség akkor tovább fog peregni.
  A fólia remekül rátapad a felületre, amivel közvetlenül érintkezik, viszont, ha az a lakkréteg már nem vagy csak kis mértékben ragaszkodik a kasztnihoz, akkor az bizony vele együtt fog távozni.
  Anno jártam úgy, hogy behúztuk a tetőt, a végén kellett igazítani rajta és úgy ahogy van, lakkréteggel együtt lejött az egész...
  A legutálatosabb része a dolognak az aládolgozás. Sérült lakk esetén, egy vékony spaklival kezded - szélén alányúlsz és tolod ameddig jön (kisebb erőfeszítéssel, kalapáccsal azért nem kell rásegíteni). Ha, ez megvan jöhet a teljes felület felcsiszolása, plusz a még esetleg rajta maradt lakk peremének simára, szintre dolgozása. Bár, legtöbb esetben, hacsak nem egy-két helyen jégkár/kavics okán megpattant a lakk, jobban jársz, ha levakarod az egészet. És mindenképp javallott ezt a műveletet csiszológéppel végezni, mert megőszülsz a végére. Először egy durvább 100-120-as, majd egy finomabb 300-320-as vászonnal, igény esetén persze lehet még egy vizes is a legvégén.
  Ha, horpadások, rozsda (ha puklis, csavarhúzóval rámenni bátran, majd fémig csiszolni), látható szintkülönbségek stb. vannak, akkor ezután jöhet a glettelés. Felviszed a két komponensű glettet a sérült részekre - gyorsan és lehetőség szerint pontosan, megfelelő mennyiségben (minél többet kensz pluszba a szinthez képest, annál többet kell visszacsiszolnod, ha keveset, akkor meg még egy kör), mert pláne ebben a melegben hamar szárad és nem lehet eldolgozni. Ha, meg túl hígra kutyulod, akkor azzal szívod meg.
  Ha, megszáradt, felcsiszolod, simogatod, megnézed jó-e, lemosod, portalanítod, ha nem oké, újabb réteg glett.
  Ezt a műveletsort addig ismételgeted - kend fel, csiszold le a Karaterkölyök után szabadon -, amíg elégedett nem leszel a végeredménnyel, vagy befejezettnek nem nyilvánítod a melót az "Ott b*ssza meg a jó édes anyját az a &#!$#@!" felkiáltással.
  Végül újabb lemosás, tökéletesen por-, zsírmentes felület. Aztán jöhet rá a fólia.

  Sima szín fólia - pláne fehér- alá ugyanúgy alá kell dolgozni, mint a fényezés alá. Karbonnal más a helyzet, az sokkal vastagabb anyag, plusz a mintázata el is viszi a szemet, nem tűnnek fel a kisebb hibák. Sérült felületre ezért is javallottabb. De, abból is csak a fekete/sötét, mert a szennyeződés megül a mintázatban és állhatsz neki sűrű káromkodások közepette körömkefével kivakarni. Majd hagyni a pi*csába az egészet és leszedni a fóliát, mert randa.
  (Na, a leszedés egy másik kellemes móka, ha a fólia ottfelejti a ragasztót a felületen, avagy épp ekkor kezdi el felhozni a sérült lakkot.. De, ez egy másik történet.)

  Kicsit bő lére engedtem, de hátha hasznos lesz másnak is. Nagyon jó dolog a fóliázás, de néhány dolgot mérlegelni és szem előtt kell tartani.

  ...elmúlik...

Új hozzászólás Aktív témák