- A pápa egyre jobban tart a romlott AI veszélyeitől
- Kodi és kiegészítői magyar nyelvű online tartalmakhoz (Linux, Windows)
- Mesterséges intelligencia topik
- HBO Max & OD topic
- ASUS routerek
- Windows 10
- Hálózati / IP kamera
- Milyen NAS-t vegyek?
- Telekom otthoni szolgáltatások (TV, internet, telefon)
- Mikrotik routerek
Aktív témák
-
#40935168
törölt tag
Milyen memóriakártyát ?
*Ropi* kiegészítése a memóriakártyákról.
Kiegészítette: Eperkutyus - 2015.11.27Sebesség: a hivatalos mérési referencia a CD-írás 1x sebessége, ami 150Kb/s, ezt kell felszorozni a kártyára írt szorzóval (pl. 150x233), így kapjuk meg a valós sebességértéket. Az újabb, Secure Digital High Capacity (SDHC) kártyáknál a besorolási osztály adja meg a minimum garantált írási sebességét (az olvasási mindig nagyobb valamivel): a class 2 minimum 2MB/s átvitelre képes, a class 4 minimum 4 MB/s átvitelére, stb. Jó esetben ettől klasszisokkal nagyobb értékeket is tudhat a kártya, de nem garantált. A telefonomban lévő class 4-es Sandisk micro SDHC kártya pl. 18MB/s-re képes, és ez nem egyedi példa. Főleg sorozatfelvételek (sport,- állat,- és speciális felvételek) készítésénél van jelentősége, hogy a váz mennyi idő alatt végez az adatok kártyára írásával, mert ha teletöltődik az átmeneti tároló, akkor addig nem enged tovább fotózni, amíg nem írta ki a képeket belőle a kártyára. Az újabb vázak képesek párhuzamosan raw és jpeg egyidejű rögzítésére is, ekkor még több adatot kell egyszerre kiírni. Persze ez felveti azt a kérdést is, hogy egyáltalán a váz ki tudja-e szolgálni a kártyát sebességben, azaz képes-e akkora sebességgel írni, mint ahogyan a kártya maximálisan írható? Tehát felesleges egy Canon 350D-hez Sandisk Ducati 266x UDMA-képes CF kártyát vennünk, mert nem tudja kihasználni. Egyet nyerünk vele, hogy kártyaolvasóban vagy CF-IDE csatolóban nagyságrendekkel gyorsabban fogja beolvasni a képeket az ámítógépünk. Itt egy összefoglaló különböző kártyák, különböző fényképezőgép vázak ill. kártyaolvasók sebességtesztjeiről. Profi vázakon van olyan lehetőség, hogy egyszerre két kártyát lehet beléjük tenni, így a raw-kat mondjuk a Compact Flash-re mentem, a jpeg-eket pedig az SD(HC)-re. Vagy mindkettőt mindkettőre. Ez adatbiztonsági szempontból is előnyösebb, mert így rögtön 2 fizikailag elkülönített helyen vannak meg az adatok, ha valaki éppen pótolhatatlan képeket készített.
Adattárolók típusai:
Secure Digital (SD) és ennek származékai: micro és mini SD, valamint ezek nagy kapacitású változatai HC (High Capacity) és XC (eXtended Capacity) jelöléssel. Megfelelő átalakítókkal mind kiegészíthetők teljes méretű SD kártyává. Láttam már olyan extrém esetet, amikor az eredetileg CF kártyás fényképezőgép micro SD kártyával üzemelt 3 átalakító közbeiktatásával.
Más kérdés, hogy ez mennyire kontakthiba-halmozó megoldás: egyszer elmegy, de nem csinálnék vele olyan fotózást, ahol megismételhetetlen pillanatokat kell megörökíteni.Microdrive (MD): méretében és kialakításában nagyon hasonlít a Compact Flashéra (kompatíbilis vele bizonyos megkötésekkel), azonban van egy nagyon lényeges különbség köztük: a Microdrive egy mini winchester, tehát mozgó alkatrészeket tartalmaz. És mint minden ilyennél, hatványozottan nagyobb a meghibásodási lehetőségek száma. Ezenkívül jóval több energiát fogyaszt, szintén a mozgó alkatrészeknek köszönhetően, hogy csak a legfontosabb használati értékeket említsem - illetve mára ez a technológia már elavultnak tekinthető, mind fogyasztás, mind működési elv, mind kapacitást illetően.
Compact Flash (CF): A régebbi vázak kevés kivétellel mind ezt használják, valamint a mai félprofi és profi vázak közül is elég sok modell, néha csak kizárólag ezt, néha SD + CF együtt.. Az újabb modellek tudnak UDMA módot is, ennek számítógépes CF-IDE csatolóban van jelentősége, hogy ki tudja használni a sebességét. Tudomásom szerint jelenleg 64 GB-os méretig létezik, de felesleges ekkora méretben beruházni rá, egyrészt mert az ára egy kisebb afrikai ország GDP-jével vetekszik, másrészt meg földi halandó normális körülmények közt nem tudja kihasználni. Sportriporterek, akik 10+ kép / másodperces nagy sebességű sorozatokat fotóznak szinte mindig, jól elvannak a 16-32 GB-os kártyákkal is. A dolog másik fele, hogy ha véletlenül betérdel a kártya akció közben, akkor ne 64 GB-nyi adatod vesszen oda, hanem csak 16-32.
És ezzel elérkeztünk az adatbiztonság, az adattárolási kultúra megteremtéséhez, sokan nincsenek tisztában ennek fontosságával. Megismételhetetlen képek (legyen ez akár a saját esküvőnk, vagy valamelyik celebünk asztalon hörögve fetrengős kijózanodása, vagy akár egy egzakt tudományos jelenség: kinek mi a fontos) tárolásánál elsődleges szempont, hogy maximális biztonságban tudhassuk adatainkat, ennek feltétele a redundáns, minőségi termékek használata, valamint a minimum 2, de inkább 3 különböző fizikai helyen történő adattárolás. Ez kezdődhet azzal, hogy ne 1 vagy 2 nagyméretű, hanem inkább több kisebb memóriakártyát vegyünk. Ha a nyaralás során a kutya megrágja az egyiket úgy, hogy még az adatmentésre specializálódott Kürt Kft. is csak lemondóan legyint egy nagyot, akkor legalább a másik kártyán megmaradt a többi kép. Nálam például úgy néz ki a munkamenet, hogy a vázból a CF kártya az "image tank"-be kerül (ez egy, az ingzsebemben elférő, hordozható adattároló memóriakártya aljzatokkal és beépített 2,5" laptop winchesterrel), majd innen alkalmas időben továbbmásolódik a laptopra. Így rögtön 3 helyen vannak meg a képek, ha valamivel gond lenne. Amikor otthon felmásolom a gépre az anyagot, az első dolgom, hogy rögtön ki is írom egy dvd rw-re, majd befejezett munkafázisonként újra. Így, ha a gép véletlenül elhalálozna menetközben, akkor is van biztonsági mentésem. Aki még nem került kellemetlen helyzetbe adatvesztés miatt, az túlzott vagy felesleges óvatosságnak gondolhatja az itt leírtakat, de én vakartam már a fejem véletlenül formázott és felülírt adatok miatt (szerencsére sikerült őket megmenteni, de azóta minden fontosat 3 példányban, 3, földrajzilag különböző helyen tárolok). Kezdetnek vehetünk egy könyvszerűen nyitható többfiókos tartót, aminek jobboldalába az üres és formázott memóriakártyákat tesszük, amik használat után a baloldali részbe kerülnek. Lehet fejjel felfelé / lefelé állással is jelölni, vagy az elő,- ill. hátoldalával, stb...Ugyanígy bizonyos egyértelmű tematika szerint rendszerezzük adatainkat a számítógépünkön is, direktben utaló mappa,- ill. fájlnevekkel. Higgyétek el, meghálálja magát, amikor évekkel azelőtti dolgokat tudunk visszakeresni pillanatok alatt.Összességében a megveendő memóriakártya paraméterei (a szubjektív elvárásainknak megfelelő értékeket nem tekintve) a választott gépváztól függenek: elsőnek a kapacitással érdemes kezdeni, ugyanis minél nagyobb MP-es érzékelő van a vázban, annál nagyobb méretű fájlokat gyárt, tehát annál nagyobb kártyát érdemes venni, hogy gond nélkül elférjenek képeink. Ez fotózási szokásainkon is múlik, gondolok itt pl. arra, hogy sok képet készítünk egy témáról és később válogatunk, vagy már a helyszínen töröljük a felesleget. Vagy hogy simán csak raw-ban, vagy raw + jpg -ben mentünk. Egy átlagos, 10 MP-es váz 14 MB-os raw fájlokat köp ki magából, meg 5 MB-os jpg-ket (legjobb minőségben). Ez 19 MB egy lendülettel, könnyen kiszámolható, hány kép fér el egy kártyán. Azaz van itt egy trükk, számolásnál figyeljünk rá: marketingokokból (csakúgy, mint sok más számtech vonatkozású dolognál is) kerekített értékkel számolnak: a számítástechnikában használt tényleges váltószám 1024, viszont a marketingesek ezt lekerekítették 1000-re. Így a 2GB-os (2048 MB-os) kártya valójában csak 2000 MB (a gyakorlatban a technológiából adódóan valamivel kevesebb) hasznos adattároló területtel rendelkezik. Vegyünk például egy átlagos 3 kép / másodperc sorozatsebességű vázat: csak raw-ban 42 MB adat, raw + jpg -ben 57 MB 1 másodperc alatt...És a belépőszintű illetve régebbi vázak jóval lassabbak kártyára írást tekintve. Persze, ha valaki csak jpg-ben lövöldöz, akkor számára nem létkérés a gyorsaság, mivel a jpg fájlmérete jóval kisebb a raw-nál, ezért sokkal gyorsabban írható a kártyára. Új tényező a terjedőben lévő, adott esetben a kártya teljes kapacitását kihasználni tudó HD videófelvétel lehetősége: na, ahhoz egy raklapnyi kártya is kevés lenne.
Ha kitaláltuk, hogy mekkora kártyát szeretnénk a gépünkhöz, akkor jöhet a többi paraméter, elsősorban a megbízhatóság: mindig igazolhatóan eredeti eszközt érdemes venni, mégha drágább is. Én a Sandisk és a PQI termékeit favorizálom, de az előbbivel vigyázni kell, mert sokszor hamisítják.
Utóbbit csak azért nem (még), mert nem ismerik. Mindkét fajta élettartamgaranciás. 
Ugye nem kell hangsúlyoznom, hogy a piacon beszerzett, gyanúsan olcsó "Sándisc" fedőnevű termékekkel nem számíthatunk semminemű terméktámogatásra, ha 2 nap után se kép se hang... Sokan úgy választanak vázat, hogy a memóriakártyája passzoljon a laptopjukban lévő olvasóba (SD különböző fajtái), így leegyszerűsítve az adatmozgatás műveletét. Itt figyeljünk arra, hogy a notikban lévő beépített olvasók nem mindig támogatják a nagykapacitású (HC) kártyákat: ezt ellenőrizzük, nehogy később, a nyaralás közben érjen meglepetés, amikor nem tudjuk felmásolni a képeinket.
[ Szerkesztve ]
Más kérdés, hogy ez mennyire kontakthiba-halmozó megoldás: egyszer elmegy, de nem csinálnék vele olyan fotózást, ahol megismételhetetlen pillanatokat kell megörökíteni.
És ezzel elérkeztünk az adatbiztonság, az adattárolási kultúra megteremtéséhez, sokan nincsenek tisztában ennek fontosságával. Megismételhetetlen képek (legyen ez akár a saját esküvőnk, vagy valamelyik celebünk asztalon hörögve fetrengős kijózanodása, vagy akár egy egzakt tudományos jelenség: kinek mi a fontos) tárolásánál elsődleges szempont, hogy maximális biztonságban tudhassuk adatainkat, ennek feltétele a redundáns, minőségi termékek használata, valamint a minimum 2, de inkább 3 különböző fizikai helyen történő adattárolás. Ez kezdődhet azzal, hogy ne 1 vagy 2 nagyméretű, hanem inkább több kisebb memóriakártyát vegyünk. Ha a nyaralás során a kutya megrágja az egyiket úgy, hogy még az adatmentésre specializálódott Kürt Kft. is csak lemondóan legyint egy nagyot, akkor legalább a másik kártyán megmaradt a többi kép. Nálam például úgy néz ki a munkamenet, hogy a vázból a CF kártya az "image tank"-be kerül (ez egy, az ingzsebemben elférő, hordozható adattároló memóriakártya aljzatokkal és beépített 2,5" laptop winchesterrel), majd innen alkalmas időben továbbmásolódik a laptopra. Így rögtön 3 helyen vannak meg a képek, ha valamivel gond lenne. Amikor otthon felmásolom a gépre az anyagot, az első dolgom, hogy rögtön ki is írom egy dvd rw-re, majd befejezett munkafázisonként újra. Így, ha a gép véletlenül elhalálozna menetközben, akkor is van biztonsági mentésem. Aki még nem került kellemetlen helyzetbe adatvesztés miatt, az túlzott vagy felesleges óvatosságnak gondolhatja az itt leírtakat, de én vakartam már a fejem véletlenül formázott és felülírt adatok miatt (szerencsére sikerült őket megmenteni, de azóta minden fontosat 3 példányban, 3, földrajzilag különböző helyen tárolok). Kezdetnek vehetünk egy könyvszerűen nyitható többfiókos tartót, aminek jobboldalába az üres és formázott memóriakártyákat tesszük, amik használat után a baloldali részbe kerülnek. Lehet fejjel felfelé / lefelé állással is jelölni, vagy az elő,- ill. hátoldalával, stb...Ugyanígy bizonyos egyértelmű tematika szerint rendszerezzük adatainkat a számítógépünkön is, direktben utaló mappa,- ill. fájlnevekkel. Higgyétek el, meghálálja magát, amikor évekkel azelőtti dolgokat tudunk visszakeresni pillanatok alatt.
Utóbbit csak azért nem (még), mert nem ismerik. 
Ugye nem kell hangsúlyoznom, hogy a piacon beszerzett, gyanúsan olcsó "Sándisc" fedőnevű termékekkel nem számíthatunk semminemű terméktámogatásra, ha 2 nap után se kép se hang... 