Új hozzászólás Aktív témák

• #19 (Bundás) addikt pacorro #17

  Új Válasz 2006-07-29 16:24:10 #19

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  (Bundás)

  addikt

  válasz pacorro #17 üzenetére

  Lehet kérni altatást, de van valami megkötés 18 év alatt és fölött, de az biztos hogy 18 év felett az altatás sokkal veszélyesebb, sőt, nagyon nem ajánlják.

• #20 (Bundás) addikt

  Új Válasz 2006-07-29 16:50:43 #20

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  (Bundás)

  addikt

  Az én történetem:
  
  20 évesen kiderült, hogy biz a mandulámat el kell távolítani. Pár hétre rá, be is feküdtem egy szép hétfői napon.
  Bementem 8 órára, kaptam egy tablettát (gondolom nyugtató volt), meg egy szuper XXL-es kórházi felszerelést. Elkezdtünk beszélgetni a többi jelöltel, viccelődtünk, mókáztunk, majd a semmiből megjelent a nővér és kaptam a seggembe egy szurit, majd eltünt. Rá 10 perce ismét megjelent, egy nagyobb darab ápolófiúval és átkísértek a műtőbe. A dokibá valami nyelvlefeszítős toroktágítós szerszámmal merevedésre bírta a szám, és kaptam 6-8 darab szúrást a mandulámba, ez egy picit kellemetlen volt. Majd fogott egy ügyes kis szerszámot, aminek a végén egy hurok volt és megkampózta a mandulát, vagy darabokat, lehet addigra hasított már bele párat és elkezdte kiszedegetni a darabokat. Nyelni nem lehetett, köpni se, csak csúrgatni ki a számból a vért és a volt részeimet! Eltartott vagy 10 percig, majd eltávolodtam a tálcától, volt részegységeimtől, közeledve a betegszobához.
  Nagyon szépen nézhettem ki, mert mindeki elfehéredett, amikor meglátott. Lefeküdtem az ágyba, a növér adott egy tálkát és felhívta rá a figyelmem, hogy ne köpjek, csak csúrgassak, egy óra múlva jön. Aludni nem bírtam a fájdalomtól és a folyton felgyűlemlő vértől, s közben fél füllel a sorstársakat hallgattam: Én nem megyek be! Te jó ég... Eltelt egy óra, jött a nővér egy pohár meleg teával, benne oldott fájdalomcsillapítóval, s mondta: Egyszerre, ne hagyja abba, mert akkor nem fog többet tudni inni! Így is tettem, ahogy abbahagytam, mintha késsel vágták volna a torkomat úgy marta a tea a friss sebet, majd megdöglöttem, kapartam a lepedőt vagy 15 percig, majd a fájdalomcsillapító és a nyugtató hatására elaludtam. Mikor felkeltem semmit se éreztem, nem fájt, nem vérzett, tudtam beszélni, jó éreztem magamat. 3 napig voltam kórházban, napi 3 darab fájdalom csillapító volt a napi jussom, nomeg párizsi, kenyérbél, tea, főzelék. Másnapra már éreztem, hogy a fájdalomcsillapító hatása egyre gyengébb, és jöttek a fájdalmak, torokfájás-szerű mizériák, álmatlanság stb. Egyesek már délre megették mindhárom tablettájukat, sunyiba hozta be nekik a család a plusz adagokat.
  A következő 1-1.5 hét szenvedés otthon várt, az se volt egy kellemes időszak. Szintúgy fájdalmas, plusz rámjött a folyamatos nyáltermelés, de olyan szinten, hogy nem tudtam aludni tőle, folyt a nyál a számból még álmomban is, nagyon gusztustalan volt. Fogmosás csak érzéssel, közben meglepődve figyeltem, hogy pár milliméter lepedék ülepszik a nyelvemen, volt is szaga rendesen!
  
  De elvmúlt, vége, másra nem emlékszem, nem is mennék többet vissza!
  Hugiméknak is kiszedték a mandulájukat @12 és 15 évesen, de nekik nem volt szinte semmi, legalábbis nem volt akkora tortúra mint amit én átéltem.

Új hozzászólás Aktív témák