Új hozzászólás Aktív témák
-
Andie
őstag
1.
Ne lakj (nővel) a szülőknél.
Ha már ott lax, zárd be az ajtót, még éjszaka is, ha nekikezdetek.
Igy elkerülheted, hogy a csúcson, miközben a hölgyemény örjöngve lovagol rajtad, benyit a fater, és felhivja a figyelmed az RTL-en kezdödö ufós filmre...
(bizonyára kopogott, de ki hall/lát ilyenkor?)
2.
Ne dobálj petárdát a müanyag kukákba.
Ha már dobálsz, legyen nálad poroltó. Iszonyat kinos a haverral körbeugrálni az égő kukát, miközben cimbi azt üvöltözi torkaszakattából, hogy ''bazeg, ég! miafaszt csinájjunk?! ég!!!''
vanmég, de most ti jöttök
Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
-
Andie
őstag
Ne használj a programodban ''faszom'', ''geci'', ''pinastring'', és egyéb beszédes - ám trágár - változóneveket, még ideiglenesen sem, mert kódreview-n elég kinosan fog érinteni, mikor a funkciójáról kell mesélned. Még szerencse, hogy az osztrák nagyfönök nem értette. Elég volt a 2 projektvezető, és a 28, vörös képpel röhögést visszatartó kollega.
Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
-
Andie
őstag
Ez elmúlt 3 órában azon gondolkodtam, beirjam-e a következő sorokat, de aztán úgy döntöttem, hogy mégiscsak, hátha sikerül úgy fogalmaznom, hogy senkit ne sértsek meg. Ugyanis ez nem célom.
Konkrétan a nemrég beirt linken található képek, és néhány hasonló élményről beszámoló történet kapcsán elgondolkodtam, hogy mi késztethet egy inteligens lényt arra, hogy ily módon megalázza magát, sőt, soxor a környezetében lévő embereket is. Miért jó az, hogy saját hányásában, piszkában fekve, önkivületi állapotban vegetál több órát, mig a szervezet küzd az életbenmaradásért. Ez jópofa? Frankó dolog?
Nemigazán járok ilyen társaságba, épp amiatt, mert nem birom tartani velük a lépést. Józanul már nehezen követhetö egy illuminált ember humora, stilusa, és ilyenkor már kinos számomra (helyette) a szitu. Bár volt részem benne, egy nagyon jó barátom legénybúcsúján, aki 1 teljes üveg jager, majd néhány pohár sör, és barack elfogyasztása után hirtelen felpattant a sörpadról, bizonytalanul tett néhány kigyózó lépést a közeli beton virágtartó felé, majd arccal beleborult. Mire odaértünk, kb 3 liter trutyi vette körül a fejét a virágok között. Spec abba tuti belefullad, ha nem rántjuk ki. (mellesleg itt megerősödött bennem az elhatározás, hogy 1 deci tokajinál többet soha nem fogok inni 1 nap)
Mégeccer mondom, senkit nem akarok megbántani, sem véleményezni, pusztán a kiváncsiság hajt. Az a kiváncsiság, ami egy full antialkoholista emberben felvetődik ilyen szituban. Én bevallom, eddig 24 órán belül 1 teljes üveg citromos sört ittam meg, aminek 1.5% az alkoholtartalma. A töményeket nem birom még megszagolni se, a normál sör nem izlik, a tokajit viszont imádom, max 1 deciig. Utánna nem esik jól. Node nem rólam akarok beszélni.
Kérlek magyarázzátok el, miért jó ez a dolog.
Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
-
Andie
őstag
Lehet, nem épp idevaló, de remélem jól szórakoztok majd, és megbocsájtotok
(ahogyan Jézus is tette itt fent)
Katonaságnál kedves barátom és tettestársam, Alán, enyhén szórakozott egyén volt. Gyakorlatilag képtelen volt bármit is komolyan venni, szétszórtság, megrendithetetlen életvidámság, rejtői idióta vigyor, és egyéb, katonáéknál kevésbé tolerálható tulajdonságokkal birt.
Egy alkalommal, éjszakai őrjárat közben egy kóborkutya tévedt a laktanya udvarába, és ki nem találjátok : Alán azonnal befogadta. Kinevezte szolgálati őr ebnek, a neve Morzsa Tizedes lett.
Hajnalban 5-en próbáltuk rábeszélni, hogy ha nem akar ismét 3 hét magánzárkát, talán jobb, ha nem mutatja be az őrmesternek az ''újoncot'', és inkább eldugja hátul a budik mögé, egy madzagon. Kilátásba helyeztük, hogy a szombati kimenőn nem fizetünk neki 2 sört, erre aztán engedett, és 2 méter spárgán kikötötte a budi mögötti meggyfához Morzsa Tizedest.
Sorakozó, mindenki vigyázba, a laktanya kapun begördül a nagy dzsipp, valami fejes jött látogatóba. Felkészültünk rá, hogy a köv. 1 órában vigyázállásban parádézunk. Alán szárazkenyeret ropogtatott, zubbonyán végig morzsa (értsd : nem a tizedes!). Na, trombita, vigyázz, diszmenet, jön a baka, a sleppjével, ellépdel elöttünk, rosszallóan végigméri Alánt, kinek valószinüleg heveny fogfájása lehet, mert jobboldalt erősen fel van dagadva a pofazacskója. De mint ilyen, gyorsan múlhat, mert visszafele jövet már nincs semmiféle pukli.
Ekkor az egész diszmenet ledermed. A kaszárnya hátsó udvarából egy koszos, loncsos, korcs, zsömleszinü kutya üget elő, kedélyesen vigyorogva, 2 méter madzagot, és egy fél bokrot húzva magaután. Jobb lábát felemelve oldalba vizeli a parancsnoki járgány első kerekét, elsétál a döbbent vezérkar előtt, majd Alán előtt leül, farkával söpri a port, engedelmesen és hüségesen néz fel rá.
A csendet csak néhány folytott röhögés töri meg, a százados ''Kié ez a korcs???'' kérdése pusztán költői, mert alán lehajol, és megsimogatja hüséges kutyáját.
Délután terepmunkára (értsd : robbantási gyakorlat) vonulunk, Alán nélkül. Barátunk a vezérkar épülete előtt, rabruhában, gereblyével a kezében izzad, kinosan ügyelve, hogy a gazzal együtt nehogy kikapirgálja a parancsnok feleségének virágait is. Meglátva minket felénk fordul, két kezét egymás mellé szoritva, mintha bilincsben lenne, égnek emeli, és keservesen kiabál nekem :
- Barátom! Nézd mit tettek velem! Ments meg, szabadits ki!
Aznap 1 órával kevesebbet robbantgattunk, a százados nem tolerálta a röhögésünket.
(folyt köv., ha gondoljátok)Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
-
Andie
őstag
Köszönöm a biztatást, akkor folytatom.
Valóban, Rejtőt azért is emlitettem, mert gyerekkorunk óta közös kedvenc, és erre rá is játszottunk, bizonyos szituációkban kihagyhatatlan egy egy idézet, esetleg egész jelenet.
Hatalmas sörözés után egy józanabb társasággal (én akkor sem ittam szinte semmit) elhatároztuk, hogy kiba..brálunk az egyik cimborával. Eléggé ki volt ütve a srác, bár mitagadás Alánnak is jókedve volt. Kiszemelt áldozatunk elöbb az én, majd egy másik katonatársunk ágyába feküdt, de néhány rugással irányba állitottuk, mire arccal előre bezuhant vetetlen ágyába. Alán eltünt, majd kisvártatva két pohárral jelent meg, egyikben viz volt. Leguggoltunk az áldozatunk mellé, és óvatosan elkezdtük a fülénél egyik pohárból a másikba töltögetni a vizet. A müvelet legbonyolultabb része előbb az volt, hogy tartsuk vissza a röhögésünket, később a vizeletünket. Már vagy negyed órája öntögettük a vizet, többen a földön ültek, elfolytott röhögésben rázkódva, de mindannyian szorosan összezártuk a lábunkat, ám kitartottunk... mindaddig, mig Sipi - minden alkoholistát, delirium tremenst és részeg önkivületben alvásról szóló mesét meghazudtolva - felemelte fejét, homályos ám rémült pillantással ránk nézett, közölte : baxxátok meg, folyik a csap!
Előbb dőltünk a röhögéstől, később sorban álltunk a budi egyetlen csapja előtt, gatyát mosva.
Néhány napra rá, egyik este hosszas vészjósló csend után elszabadult a pokol. Ez egy gázálarcos, teljes menetfelszereléses, nyári 50fokon futós délutáni kellemes edzőgyakorlat után történt, amit egy tábori budi felrobbantásáért cserébe kaptunk, de ez egy másik történet.
A pokol, a budihoz hasonlóan váratlanul robbant, és talán nem meglepő, Alán keze is benne volt a dologban. Ugyanis csomagot kapott otthonról, melyben néhány Rejtő regény, gyufa, cipőfűző és madártoll (azóta se tudjuk, hogy került oda, szépen becsomagolva) mellett túrós rétes is volt. Mivel Alán folyamatosan és módszeresen elszalasztotta az eltávokat, helyette zárkában unatkozott, wc-t takaritott, esetleg kertészkedett, ezért drága szülei kénytelenek voltak postán eljuttatni hozzá a nélkülözhetetlen dolgokat.
A túrós rétesre mindannyian szemet vetettünk, de mivel mennyisége és úri neveltetésünk nem engedte meg, hogy nyilvánosan kunyeráljunk, igy csak nagyokat nyeltünk. Alán úriember volt, azonnal a legmélyebb fiókba rejtette a rétest. Fél órával később a szoba fele eltávozott dohányzás céljából, maradtunk 4-en, a keménymag. Alán kihúzta a fiókot, és végigkinált minket, majd ''házi túró!'' felkiáltással elkezdtük arcunkba nyomni a finom rétest. Mitagadás, volt némi mellékize, ha házi, ha nem, de ezt közös megegyezéssel, Alán érzékeny lelkivilágára való tekintettel nem mertük megjegyezni. Legutóbb is, mikor felhivtam figyelmét, hogy édesanyjának küldött levele végén, a ''Légy pontos'' kifejezés első szava helyére egy jelentésének megfelelő rovar felragasztása nem biztos, hogy osztatlan sikert fog otthon aratni - kifakadt, és mélységes csalódását fejezte ki, miszerint legjobb barátja korlátozza őt müvészi tehetségében, és elnyomom kifejező stilusát. Az előbbi kapcsán emlékeztettem, hogy a legutóbbi büntetése apropójaként a budiban és festékes vödör társaságában töltött művészi délutánja sem végződött tapsviharral, az őrmester nem dijazta a kis virágokat és madarakat a pisszoár felett, illetve az ''ide lőjetek'' feliratot és célkeresztet a vizelőfalon.
A pokol ekkor szabadult el. A dohányzó részleg hirtelen belépett, majd elképedt arccal figyelték, amint a túrós rétes maradékait próbáljuk eltüntetni, részben szánkba, részben az ágy alá söpörve. Irigynek, számitó dögnek, disznónak nevezték Alánt, és egyéb hasonló titulusokkal illettek minket is, mindemellett bűnpártolással vádoltak.
Előbb súlyos sértések, majd bakancsok és csajkák záporoztak. A hangulat a tetöfokára hágott, mikor a dohányzó részlegből valaki ''támadás! gázálarcot fel!'' felkiáltással az ágyszivaccsal megindult felénk. Totális káosz és röhögés visszhangzott. Valaki fejbetalálta Alánt egy zacskó sós süteménnyel, mire az aléltan a földre rogyott, és falatozni kezdett. Engem valaki megtaszitott, hogy bukdácsolva estem ki az ajtón, 20 centivel elvétve a kicsapódó ajtóval az esti ellenőrzésre érkező századost. Felugrottam, leporoltam magam, lekaptam fejemről a fazekat, amit valaki orvul ráhúzott, mielőtt megtaszitott, és tisztelegtem, valamint vigyázzt orditottam.
Bent megfagyott a levegő. Ilyet én még nem láttam. Mint egy film, amit kimerevitenek. Mindenki mozdulatlanná dermett, Alán keze süteménnyel, 3 centire a szájától fagyott le, egyedül Fukszos nyöszörgött három társunk alatt. 1 másodperccel később mindenki vigyázba vágta magát, és vártuk a fejleményeket. A százados besétált, körbenézett, majd csak annyit kérdezett :
- Kié ez a bakancs, fent a lámpán?
Felnéztünk, és kivörösödve a visszafolytott röhögéstől konstatáltuk, hogy Alán bakancsa (megismertük a méretéről) fűzőjénél fogva lóg a neonról.
- Jelentem az enyém! - vágta magát haptákba barátom, véresen komoly arccal, amitől még jobban röhöghetnékünk támadt.
- És hogy került oda, honvéd? - üvöltött a baka.
- Jelentem, felesett! - válaszolta Alán halálos nyugalommal, és természetességgel.
Másnap mind a 10-en rapportra jelentkeztünk, 1 hét elzárást, és konyhaszolgálatot kaptunk. Egy sapka, és egy öv azóta sem került elő.Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
-
Andie
őstag
Nem, de nem titkolom, minden Rejtőt olvastam, többször is. Haseket nem ismerem, ö a Svejk irója?
Az itt leirt - és talán leirásra kerülö - sztorik 99%-ban igazak. Azért nem 100, mert már sajna nem emléxem minden részletre, de hogy történet legyen belölük, kicsit rögtönöznöm kell, és körbetámogatnom.
Nem úgy fogom fel, hogy elpazarlom a tehetségem (már ha van), és föleg nem úgy, hogy aprópénzért (se). Megtanultam, hogy a pénz nem minden (tudom, ez úgy hangzik, mint egy vén öreg róka élettapasztalata, csak épp 27 évesen), és az, hogy ezekkel szerzek nektek néhány kellemes percet, nekem mindennél többet ér.
Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
-
Andie
őstag
Bármennyi érv is szólt ellene, 4 hónap után kénytelen kelletlen odaengedtek minket a fegyverekhez és szerszámokhoz. A hidépitő és robbantó részlegnél voltunk, de abban egyetértettünk, hogy ez utóbbi tevékenység mindannyiunk számára izgalmasabb.
A Tisza egy, a honvédség részére lekeritett részén gyakorlatoztunk. A feladat : cölöpökből, és a rendelkezésre álló faanyagból, illetve vas szerelvényekből ideiglenes hidat ácsoljunk a rohamosan közeledő, de a folyón nyilván átkelni kivánó utánpótlásnak. Csapataink odaát harcolnak, az oroszok lerobbantották a hidat, katonák! cölöpöt válllll -ra!!
150en dolgoztunk a feladaton, a cölöpverőket mérnökök üzemeltették, biztos ami biztos. Alán megemlitette, milyen jó hasznát vennénk ennek a szerkezetnek a pályán, ahol évek óta nincs normális kapu, de aztán elvetette az ötletet, mert az emlitett hely Újszeged egy csendes környékén volt, és mint ilyen, nemigazán tolerálták volna az ottlakók a zajt.
Mikor álltak a cölöpök, a mi feladatunk volt a járófelületet megépiteni. Neki is álltunk, emberes pallókat szögeltünk egymás mellé, ideiglenesen ácskapcsokkal rögzitve őket az alaphoz. Ám jó szokás szerint, ácskapocsból épp csak annyi volt, amennyi 2 méterre elegendő. Mivel a szögelés lassan haladt, mi meg már mentünk volna haza, Alán megszólalt :
- Hiveim! Hatalmas ötletem támadt. - itt mi, akik jól ismertük, értetlenül néztünk rá. Korábban nem csinált ilyet a hapsi, mi volt az ebéd?
- Kiszedjük a kapcsokat onnan, ahol már 1-2 szöggel rögzitettük, és áttesszük oda, ahol most épitünk!
Felhivtuk a figyelmét, hogy a szerkezet, mely alól a kapcsokat ki szeretné szedni, minimum 3 tonnát nyom, és nem mellesleg mi is rajta mászkálunk. Alán ekkor kikérte magának, hogy ócsároljuk a munkáját, és megkérdőjelezzük épitészeti szaktudását. Emlitettem neki, hogy épitészként eddig csak udvari budit emelt a nagyapja kertjében, és segitett annak bevakolásában is. Sértődötten kikérte magának, és emlékeztetett, hogy öcsém mühelye akkor mivolt? Arról kegyesen megfeledkezett, hogy az emlitett épitmény egy erős éjszakai vihar után jobban hasonlitott a lerombolt Hirosimára, mint egy mühelyre.
- Ne féljetek, amig engem láttok! - felkiáltással (én itt húzódtam fedezékbe), egy - egy szöggel megerősitette a rögzitésre váró pallókat, és elkezdte lefeszegeti az ácskapcsokat.
Mikor végzett egy méteres szakasszal, kezében a 18 kapoccsal diadalittasan nézett ránk, bár ebben némileg hátráltatta az elözö este beszerzett monokli a jobb szeme alatt, és enyhén ferde szája, mely még épp most sebesedett. Hiába, igy jár az, aki lemákvirágozza a szomszéd körlet - és egyébként Szolnok - bikáját. Este egyébként meglátogattuk az emlitett bikát a gyengélkedőn, köszönte szépen, csak 3 bordája törött el. Alán mindigis finom, úriember volt.
Hogy állitását bizonyitsa, miszerint a kapcsok nélkül, a 300as szögekkel rögzitve is stabil a sebtében összetákolt hidunk, ugrott néhányat a kapocsmentesitett szakaszon. Ekkor már mindannyian a partról figyeltük, amit felettébb jól tettünk, ugyanis a következő pillanatban ahogyan az várható volt, az egyik palló megbillent, majd az eddig megépitett szakasz, hatalmas robajjal összedölt, Alánnal és a jövőbe vetett terveinkkel együtt. Irtózatos csobogás jelezte, hogy az épitmény, barátunkkal együtt a vizbe ért.
Néhány másodperc döbbent csend után odarohantunk az árválkodó cölöpökhöz, és az úszó faanyag között Alánt kerestük, aki mint Neptun, a habokból kiemelkedve jelezte, nem süllyedt el végleg. Isteni mivoltát kissé csorbitotta, hogy torkaszakadtából üvöltötte : Nem tudok úszni, megfulladok! Segitsetek! - kezében a 20 kilónyi vasanyaggal. Itt már gondoltuk, hogy nagy baj nem lehet, hisz köztudott, hogy Alán ifi bajnok úszó volt. Ám kissé elbizonytalanitottak minket a nehezékként viselt vaskapcsok, és hogy a sodrás szép lassan viszi barátunkat. Miután meggyöztük róla, hogy túlélési esélyei hatványozottan nőnek, ha nehezékétől megszabadul, kötéllel kihúztuk. A parton csuromvizesen pihegve megköszönte lélekjelenlétünket, és kifejtette, hogy milyen hüjén nézett volna ki a fejfáján : ''Szikszai Alán, élt 22 évet, meghalt érthetetlen okból összedőlt hid romjai alatt, vizbefúlás következtében''.
Biztositottuk, hogy most ezen nem kell rágódnia, sokkal inkább az izgassa, mit fog mondani a láthatóan sebesen közeledő századosnak, akinek valószinüleg melege lehetett, mert enyhén vöröses árnyalatot öltött az arca.
A pallókat néhány száz méterrel lejjebb kihalászták, a hid kis késéssel ugyan, de megépült, bár én éles helyzetben nem mertem volna harckocsival ráhajtani. Nem mintha nem biztam volna barátom épitészeti tudásában, de arra felhivtam a figyelmét, hogy amennyiben jót akar embertársainak, és életét szabadon szeretné tölteni, nem megy épitésznek.
Nemsokkal később, a vezérkar az iménti esetből okulva, nem épiteni, hanem robbantani küldött minket. A terep egy elhagyott és lekeritett szántóföld volt, valahol egy falu mögött. Feladatunk az volt, hogy kisebb lukakat ásva, és abba megfelelő mennyiségü trotilt helyezve a robbantás hatásait és erősségét vizsgáljuk. Ez izgalmasnak igérkezett, bár igyekeztem távol helyezkedni barátomtól, és kérdésére biztositottam, hogy nem az előző este, spiccesen zselének nézett cipöpaszta szaga zavar a haján. Néhány kisebb pukkanás után Alán csalódottan sóhajtott, és kifejtette, ennél még ő is nagyobbakat durrant, ha nagyanyja bableveséből bezabál. Erre sarkonfordult, és pillanatok alatt eltünt a mögöttünk húzódó erdős sávban. A többiekkel összenéztünk, és azt latolgattuk, mi nyújtana nagyobb fedezéket barátunkkal szemben.
Alán rövidesen előtünt az erdőből, láthatóan erősen küzdött valamivel, ami az erdőben akart volna inkább maradni. Segélykérően nézett felénk, mi azonban éppen egy távoli robbantás által a levegőbe dobott föld mennyiségét méricskéltük, elmélyülten. Alán dühösen cipelte oda mellénk a kiszolgált, ütött kopott, rozsdás sparherdet.
- Na fiaim, majd én megmutatom! - nézett ránk diadalmasan.
- Tán rántottát akarsz sütni? Vagy csak fázol? - kérdeztem tőle, felpillanatra az épp 230 fokkal tüzelő napra.
Alán lemondóan legyintett, és a trotilos láda felé indult. Mi ekkor otthagytuk, és közelebb húzódtunk a tölünk 150 méterre gyarkolatozó többiekhez. Már épp elmélyedtünk a parancsnokunk által szolgáltatott - ám nem túl emelkedett szinvonalú - előadásba, mikor Alán hangját hallottuk : ''ROBBANTOK!!!'' - majd irtózatos robbanás rázta meg a környéket, hogy előbb mindenki hasravágta magát, majd fejét a földbe fúrva, gondolatban végigvizsgáltuk magunkat, vajon mink szakadt le, és esetleg megvakultunk-e. Ez utóbbit cáfolta, hogy felnézve, a fejünk fölött kb 40 méterre egy sparherdt repült, felismerhetetlenségig szétroncsolva, majd pár száz méterrel odébb, iszonyatos robajjal elvitte a szomszéd tanya végén álló budi tetejét.
Ez utóbbit Alánnak közmunka keretein belül, a büntetése letelte után újjá kellett épitenie. Nemsokkal később, a falu kocsmájában üldögélve félfüllel hallottuk, hogy egy paraszt a minap beszakadt az újonnan épülö budijába, és fél napot várt, mire kimentették. A parasztok gyanakodva nézegettek felénk, mi pedig sietve távoztunk.Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
-
Andie
őstag
Köszönöm az elismerő szavakat, örülök, hogy nektek is tetszenek a sztorik.
Sajna rossz hirem van, indulnom kell haza, Szegedre, vasárnap estig a szülökkel leszünk. De addig is összeszedem az emlékeimet, és vasárnap este, mire visszajövök, új sztorikkal fogok szolgálni
Mindenkinek kellemes hétvégét, Alánt kerüljétek!
Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
-
Andie
őstag
Ezexerint nem csak udvariasságból dicséritek a sztorijaimat, hamár az előző oldalról is elöszedtétek
Ennek örülök, és cserébe elmesélek egy újabbat.
Történt egy nap, hogy hogynem, Alán spontán megnyilvánulása eredményeképpen a vezérkari épület elötti kis kertet kapálgatta. Koratavasz volt, a virágok még épp csak készülödtek bimbót hozni, igy hozzánemértő szemnek valóban problémát jelentett megkülönböztetni a burjánzó gaz között megbúvó kis kedves növényeket. Alánt mindennek nevezhettük - virág témában -, csak hozzártönek nem. Ennek aztán egyenes megnyilvánulása volt, hogy amerre még nemjárt, szép zöld - bár gazos - virágoskert volt látható, ahol viszont már kifejtette áldásos tevékenységét, ott maximum egy két nagyobb göröny. Minden, ami zöld volt, szépen ki volt gereblyézve oldalra. Szerintem teljesen meg volt elégedve magával, úgy gondolta, most megmutatja, tud ő komoly, megbizható katona is lenni, akire rá lehet bizni egy ilyen feladatot. Ezen gondolatai kiültek arcára, és mig szája szélén az elmaradhatatlan életvidám mosoly, homlokán kövér verejtékcseppek ültek a koncentrálástól - és talán a szokatlanul erősen tüzö márciusi naptól.
Kertészeti ambicióit a váratlanul megjelenő százados törte ketté, majdhogynem Alánnal együtt. Orditása nem emberi hang volt, talán egy élve nyúzott oroszlánéra hajazott, de az biztos, hogy Alán 5 évet öregedett, mikor a hátamögött felhangzott a bömbölés. Falfehéren megfordult, kezéből kiejtette a kapát, és értetlenkedve nézett a virághagymák és növénypalánták tetemén toporzékoló parancsnokára.
Jutalmul 2 hét elzárást kapott. Társunk ideiglenes elvesztése igencsak megviselt minket, én konkrétan majdnem bele is haltam. Történt ugyanis, hogy aznap este, Alán siratására rendezett kocsmai mulatt... szomorkodón annyira melankóliába süllyedtünk, hogy észre sem vettem, valaki orvul szürkebarátot öntött a szódámba. Késöbb az sem tünt fel, hogy a málnaszörp helyett rumot iszok, dehát énis tévedhetek egyszer. Ennek kapcsán, bár kb a tizedét fogyasztottam mint a többiek, meglehetősen emelkedett hangulatban hagytuk el a kaszárnya melletti borharapót (Vakegér koccintó, melynek transzparensén eredetileg egy fekete szemüvegben és fehér bottal szteppelő rágcsáló volt festve, ám valaki - ki tudja milyen megfontolásból - kalóz szemfedőt firkált rá, igy kissé abszurd hatást keltve a szemlélőben). 8an indultunk a körletünkbe, és ismét bebizonyosodott az ókori görög filozófus, vagy fizikus, vagy valami ilyesmi jóslata, miszerint két kocsma között legrövidebb út a cikkcakk. Ehhez próbáltuk tartani magunkat, több kevesebb sikerrel. Mikor a kaszárnya kapujához értünk, az őrmagaslaton posztoló társunk részvétét nyilvánitotta felénk. Cserébe megpróbáltuk rávenni, szálljon le közénk, miként azt nemrég Lucifer is tette, és osztozzon bánatunkban, illetve fogyasszon a borosüvegből, amely valahol itt van velünk, bár mindenki tagadta. Putyor azonban valami szolgálati szabályzatra vagy egyéb baromságra hivatkozva megtagadta parancsunkat, melyből heves szóváltás kerekedett. Főbelövés terhével fenyegettem, ha nem mászik le azonnal, de ő csak bölcsen - ám mélységes sajnálattal a képén - bámult le ránk, mint Zeusz nevü társa a tróját rohamozó görögökre. Végsö érvként kettőt rugtam a torony fa talapzatába, majd mivel ez nem bizonyult elég hatásosnak, meg is ráztam azt.
Ezt azonban nem kellett volna. Putyor ugyanis felcsempészte magával az őrtoronyba az előző este otthonról kapott sütiket. Ez önmagában nembaj, amig észre nem veszik. A baj az volt, hogy emlitett édesipari házitermék fémdobozban volt, kiszáradás elkerülése okából. Ezen fémdoboz az őrhely peremén pihent, kiszolgálva Putyor meg-megújuló éhségét. Ahogy azonban megpróbáltam barátunkat jobb belátásra tériteni, rázás ügyileg, a doboz meggondolta magát, és lecsúszott a peremről, majd 4 méter magasból a fejemen landolt.
Másnap a gyengélkedőn ébredtem, lazán átkötött fejjel. Kérdésemre, hogy én magam is miért vagyok át- és ágyhoz kötve, felvilágositottak, hogy éjszaka hevesen követeltem barátom szabadonengedését, és az egész vezérkar kiirtásával fenyegetőztem, ennek nyomatékaként minden ami a kezembe akadt, a segitségemre sietö orvosokhoz vagdostam. Ez azonban aljas rágalom, biztos vagyok benne, hogy én soha nem tettem ilyet, aki ismer, szerény és szelid embernek ismer.
Épp ezért el is varrom ezt a szálat, és folytatnám - mindezen események ideje alatt - a fogdában sinylödö barátunkkal. Miután a gyengélkedőről kiszabadultam, összehivtam a bandát, és kupaktanácsot tartottunk. Biztosak voltunk benne, hogy Alánra éh- és szomjhalál vár az elkövetkező 2 hét alatt. Ezért minden étkezéskor félretettünk neki valami apróságot. Volt aki sütit, volt aki zsiroskenyeret, volt aki az otthonról kapott bonbon néhány darabját. Ezt aztán naponta elszállitottuk neki, és a rácsos ablakon beadtuk. Alán rendkivül hálás volt, bár egy alkalommal sértödötten vette tudomásul, hogy a rántotthúshoz nincs tartármártás. Duzzogását még az sem enyhitette, hogy kilátásba helyeztem 2 nagy pofont kiszabadulása pillanatára. Néhány nap elteltével újabb kéréssel fordult hozzánk.
- Barátom, nagyon kellemes itt lent, igazán hüvös van, és naphosszat heverészhetek, amig ti kint 35 km-t futtok gázálarcban, és az a múltkori szilvásgombóc, amit anyád küldött, hát barátom, mennyei volt. Ám bevallom neked öszintén, nagyon unatkozok!
Itt egy pillanatra megfordult a fejemben néhány, rácson keresztül is kivitelezhető kivégzési módszer, ám barátom szomorú leszegett pillantása meglágyitotta a szivem. Tájékoztattam, hogy az általam ismert legsoványabb hölgy sem fér át azon a rácson, amin a kaját beadjuk, és sajnos TV sem. Kérdésére, hogy egy flippert vajon szét lehet-e szedni 20*20 centis darabokra, csak legyintettem. Ám megigértem neki, hogy kitalálunk valamit.
Este a srácokkal órákig törtük a fejünket, és kitaláltuk, hogy ha már igy alakult, némi kultúrára kényszeritjük unatkozó barátunkat. Könyveket viszünk neki!!! Ez annak, aki nem ismerte Alánt, talán nem tünik furcsának, ám mi ismertük, és bizonyosan tudtuk, hogy barátunk néhány vékonyabb Rejtő regényen, és Jack London : Az éneklő kutyáján kivül könyvet legfeljebb addig fogott a kezében, amig azt a TV lába alá tette hogy az ne billegjen. Összeszedtünk hát a fiókjainkból, és Sanyi falubéli barátnöjétől néhány világirodalmi remekművet, majd az éj leple alatt eljuttattuk bebörtönzött barátunknak.
Alán enyhén durcásan vette tudomásul, hogy még csak meg sem próbáltuk a biliárdasztalt szétszedni, de azért átvette a könyveket, majd ágya alá rugdosta öket. Az elkövetkező napokban azonban azt vettem észre, hogy a menetrendszerinti kajaszállitmány alkalmával könyvvel a kezében tünik fel, és módfelett gondterhelt, illetve szórakozott tekintettel vette át az aznapi ebédkiegészitöjét. Aztán sietve visszafeküdt priccsére, és a könyveibe mélyedt. Felvetettem a társaimnak, hogy elcserélték Barátunkat, talán nem is ö van már a cellában, hanem valaki, aki rendkivül hasonlit rá, külsöleg.
Letelt a két hét, Alánnak 18 könyvet szállitottunk le, Az öreg halásztól kezdve Freud müvein át a Marxista politika és vallásfilozófiáig. Ez utóbbit Tünye húga küldte, aki jogásznak készült, és kijelentettem, hogy nem adom át Alánnak, mert ahhoz túl nehéz, hogy a fejemhez vágja. De kiderült, mohón rántotta be ezt is a rácsokon, és rögvest fellapozta. Kezdtem hinni az ufókban.
Szóval letelt a két hét, a fogda ajtó feltárulását elfojtott lélegzet, és várakozás előzte meg. Az esemény nagyságát jelképezendő kifényesitettük gomjainkat, bakancsainkat, Sanyi megborotválkozott, én egy üveg pezsgöt szorongattam a kezemben, mely bár kicsit meleg volt, de annál nagyobb szeretettel dugdostuk eddig a napig.
Az ajtó feltárult, Alán lépett ki rajta egy tiszt kiséretében. Barátunk szemében földöntúli boldogság csillogott, arcán átszellemült mosoly, mint Buddháén, a megvilágosodás pillanatában. Karját ölelélsre széttárta, ahogy közeledett felénk, és ájtatos hangon megszólalt :
- Barátom, kinyilt előttem a világ!
Osztoztunk örömében és pezsgöjében, örültünk, hogy hozzájárulhattunk barátunk olvasás általi megvilágosodásához, de nem tudtuk nem észrevenni, hogy Alán a sanyarú börtönnapok alatt kb. 12 kilót hizott.Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
-
Andie
őstag
Elméleti oktatás volt a kaszárnya egyik erre a célra kijelölt épületében. Régen talán iskola volt, legalábbis elég jól felszerelt termek voltak, táblával, meg azokkal a hüdejó-billegni székekkel. Talán 25-en lehettünk a teremben, meg két tiszt, az egyik oktató volt, a másik vizsgabiztos. Ugyanis épp egy százegynéhány kérdésböl álló tesztet töltöttünk ki, tiszti vizsga céljából.
Sürü, forró levegö volt, nyár közebe, kint és bent egyaránt haláli csend, melyet csak néha tört meg egy távoli katonai teherautó rémes hangja, vagy az ugyancsak távoli lőgyakorlat ropogása. Izzadtunk, egyrészt a klima hiánya miatt (nyitott ablak azért nem pótolta), másrészt a hüje kérdések miatt.
Vagy 45 perc elteltével, a csoport nagy része a padokra dölve, néhány mm-röl vizsgálgatta a kérdéssort (értsd : aludt). 1-2 túlbuzgó társunk vörös fejjel próbálta kibogarászni a kérdéseket, mi már rég feladtuk. Alán mellettem ült, kb 2 méterrel, fejünket a papirra hajtva, bámultunk egymásra, és a semmibe. Barátom szemei egyszercsak kikerekedtek, száját kitátotta, majd felkapta a fejét, és sejtelmes siri hangon ''beleüvöltötte'' a csöndbe : ''Lódobogást hallok!''
Főbelövés terhe mellett hangosan röhögtünk.
Egy másik alkalommal, épp valami értelmes oktatás kellös közepén ültünk. Az előadó tiszt a bajsza alatt motyogott valamit a detonátorokról, szúrólángról, gyutacsról, és egyéb orvosi kifejezésekről. A pedálok árgus szemekkel és fülekkel figyelték az előadást, mi, a keménymag, a terem hátsó felében helyezkedtünk el, és többnyire léggyel szántottunk, vagy az ablakon bámultunk ki. A léggyel szántás müveletét aki nem ismeri, elmagyarázom : végy 1-2 legyet. Ez lesz a fogat. Értelemszerüen ha 2 legyed van, kettes fogatod lesz. Szedd ki a szárnyait (állatvédök kiméljenek), köss hozzájuk cérnát, melyek végét tintába mártottad. Ezekután ereszd szabadon a füzeteden a ''marháidat'', és máris szántanak, szép krixkraxokat rajzolva
Alán kettes fogata már rég a padlón szántott, mert ő maga kifelé bámult az ablakon. Oktatónk kiadott valami számitási feladatot, igy a teremben relative csend uralkodott. Néhány perc elteltével barátom meglepett hangon megszólalt : ''Gyerekek, valaki benézett az ablakon!''
Harsány röhögéssel honoráltuk kijelentését, a terem ugyanis a harmadik emeleten volt.Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
-
Andie
őstag
Aki úgy érzi, jófej voltam itt, (mondjuk az Alános sztorijaimmal) és segiteni akar, hogy Korfun nyaraljak, csekk disz : Bővebben: link
Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
-
Andie
őstag
Még középiskolában történt, magyar óra vége felé. Közeledett a nyár, mindenki unta a magyar irodalom felvilágosodás utáni remekműveit, leginkább mi magunk is felvilágosodtunk volna néhány szöke hölgy társaságában a Balaton partján. Node hátra volt még 2-3 hét, évzáró meg az érettségizök elhajtása a sunyiba.
Alánból csak a bal válla látszott, meg néha fel-feltünt kócos haja, amint a pad alatt babrált. Kedves - és állapotos - magyar tanárnőnk fáradhatatlanul ontotta ránk tudását, hogy más is ragadjon ránk a koszon kivül. Radiromat egy jólirányzott dobással Alán hátának vágtam, mire ő ijedt ''MI?'' kiálltással és rémült szemekkel nézett szét, majd az elcsendesedő röhögés közepette szemrehányóan nézett szét az osztályon, és bevert könyökét simogatta. Pillantása rajtam állapodott meg, nemis értettem miért. Széttártam a kezem, majd összevont szemöldökkel néztem végig az osztályon, keresve a tettest. De mivel az vagy nagyon jól elbújt, vagy rossz helyen kerestem, fél perc után egy papirdarabot csúsztattam Alánnak a pad alatt. Ez állt benne : ''Mit csinálsz? Délután palacsinta?''
Alán hosszasan tanulmányozta a papircetlit, amit a benne található információ tömörségére, és barátom szellemi képességeinek ismeretében nemigazán értettem. Mármár gyanakodni kezdtem, hogy rossz papirt küldtem neki, és most a tegnapi újságomból kivágott cikket olvassa, amiben a haltelepitésről tájékoztatják a T. sporttársakat? Ez felettébb kínos lett volna, mert ha ismét együtt megyünk le lógatni, akkor ez a tény erősen csökkenteni fogja halfogási esélyeimet, telepités ide vagy oda.
De nem, 1 perc elteltével Alán golyóstollat ragadott, majd jellegzetes mozdulattal megnyálazta a hegyét, és irni kezdett. Az üzenet rövidesen megérkezett, ez állt benne : ''brekegek.'' (néhány tintamaszat után pedig) ''a pallatsintátt meg malyd ÉN! süttömm!''
Nyugtáztam az információt, és próbáltam érdeklődve figyelni az óra hátralévő 5 percében - Alán ismét a pad alá bukott, és elmerült nyakig a táskájában. Szemmel láthatóan brekegett. Gyanitottam, hogy a kismagnójával babrál, valószinüleg a kazettát tekeri a kivánt pozicióba. Szokása volt, hogy unokatestvérétöl el-el kunyerált néhány ''menő'' számot, ugyanis a srác egy kis diszkónak csúfolt kultúrházban nyugdijas délutánokon szolgáltatta a zenét. Ezen menő számokat aztán nagy büszkeséggel játszotta le nekünk ezeréves walkmenjén, mely több sebből vérzett, mint a franciák waterloonál. Kazettafedő ajtó már nem volt rajta, 6 szigszalag (más-más szinü!) fogta össze csavarok híján a valamikori japán csodát, és enyhén megnyúlt ékszijának köszönhetöen a kazetták végén bagzódó macskanyávogás effektet kölcsönzött minden zenének.
Petőfi emlitésére felkaptam a fejem, mindig is kedvenc költőm volt. Alánról megfeledkezve hallgattam áldásos tevékenységét neves forradalmár poétánknak, és gömbölyded oktatónk éppen a Nemzeti Dal első soraiba váltott, mikor a teremben iszonyatos hangerővel, torzitva, röcsögve, zörögve felhangzott az ismert sláger kezdő akkordja : ''Everybody dance now!''
Ezután néhány másodperc síri csend következett, majd Alán halkan megjegyezte a pad alatt : ''Basszus.''.
Ezt már nem birtuk ki, harsányan röhögni kezdtünk. Barátom mérgesen, vörös képpel állt fel tanitónk felszólitására, majd röviden magyarázatot adott az iménti zenei bemutatóra. Történt ugyanis, hogy a suliba fülhallgatóval érkezett, ám ezen szerkezet agg korára, illetve többszörös forrasztás és kókányolásra való tekintettel igencsak lecsökkent hangleadási képességgel birt már. Ezen okból élvezni csak teljes hangerőre csavarva lehetett. Ez még nem is lett volna baj. Viszont a kivánt zeneszám hatékony, és csodálatunkat kivivandó előadása érdekében nem holmi fülhallgatón, hanem egy régi, irodai számitógép mellöl kiselejtezett, cigisdoboz méretű passziv hangszórókon keresztül szerette volna azt nekünk előadni. Erről azonban megfeledkezett, és a kiszolgált fülest a fülébe dugva próbált volna belehallgatni, jó helyre tekerte-e a kazettát. Az egész osztály tanúsitotta, hogy igen.
A délutáni palacsintázás pedig nagyban hozzájárult, hogy Alán öccse csak 1 évvel később kezdett hajat növeszteni. De ezt majd későbbSamsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
-
Andie
őstag
Mai tanulság : Céges budin mindig nézd meg van-e papir, mielőtt leülsz.
Kib. kinos a kollegát mobilon értesiteni, hogy ugyan vételezzen már a titkárnötöl egy tekercset, és az ajtórésen csúsztassa be.
Hasonló sztori, kb 3 éve : másik cég, másik klotyó. Rohanok, mer sürgös. Kopogok, várok 2 mp-et, semmi válasz, erre berontok. Oszt.vez úr ott kuporog takargatván amit még lehet... Sürü elnézést, ajtó visszacsuk. (de miért nem zárta?)Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
-
Andie
őstag
Több biztatást is kaptam korábbi Alános sztorijaim folytatására, igy - mivel nekem is élmény feleleveniteni őket - megosztok veletek egy újabbat. Előre bocsátom, hosszú leszek, hisz végülis pár hónapja már nem jelentkeztem
Köztudott, hogy a konyha nem épp a Hilton étterme katonáéknál. Márpedig néhány hónap után az embernek igencsak fogytán a türelme és toleranciája egy fárasztó, hajnal óta tartó gyakorlat, és másfél órás sorbanállás után a kantin előtt. Alán barátom nem hirtelen haragjáról volt hires, nála jámborabb és béketűrőbb embert csak egyet ismertem, de szerénységem nem engedi, hogy megnevezzem. Alán akkor is képes poénkodni és bohóckodni, ha sirni kellene. Felhőtlen, maximálisan optimista, állandóan derűs világnézete erős pajzs kezében, mellyel bármilyen, az Élet irányából érkező orvtámadást ki tud védeni. Nélkülözhetetlen tartozéka a kócos haj, a csillogó zöld szem, a kaján - némelyek szerint idióta, de ezekkel nem barátkozunk - vigyor - és néhány morzsa - a száján.
Nos, egy forró koradélután, egy átmulatott 3 órás gázmaszkos, teljes-menetfelszerlésben futásos délelőtt után, a fent emlitett világhirü türelme hagyta cserben, velem ellentétben. Történt ugyanis, hogy már épp sorra kerültünk volna a konyha kiadó ablakánál, és az elmúlt 1 órás toporgást épp feledni készültünk néhány poénnal, amit a leghátul állók valahogy még nem dijaztak - mikoris egy utolsó hónapos zupás baka, a ''zöldfülüeknek kuss'' jelszóval elénk penderült, és már tartotta is a csajkát a leveshez. Alán hátrafordult, és rám nézett. Megijedtem, mert arcáról eltünt a derüs vigyor, szeme kerekre nyilt, kérdően nézett rám, de szemében már kigyúltak a düh lángjai - hogy neves költő és kortársam szavaival éljek.
A szitu engem is felháboritott, de Alán gyorsabb volt. Megkopogtatta a baka vállát, mely kb olyan széles volt, mintha a vállfát bennfelejtette volna, és jónéhány csillag lógott már róla, jelezvén, hogy nem ma kezdte a pályafutását. Alán nem volt csillagász, igy nemigazán érdekelte a baka rangja, végülis a Göncölnek is van néhány, és mégsem tisztelgünk előtte. Kollega flegmán hátranézett a válla fölött, és egy laza ''mivan''-nal elintézte a dolgot, már tolta is volna tovább a csajkát, de Alán enyhén emelt hangon, udvariasan kioktatta, hogy a sornak van eleje, van vége, és szemmel láthatóan ö elvétette ezt a 2 alap dolgot, igy ezúton tájékoztatja, hogy az ''eleje'' a másik fele, tehát legyen kedves visszafáradni - de szükség esetén szivesen rásegit erre a dologra egy ülep irányába elhelyezett láblenditéssel (szerintem ezzel a kacifántos fogalmazással később álmatlan éjszakákat adott a komának, mig valaki fel nem világositotta) .
A baka erre már hátrafordult, kb 20 cm magasabban Alán fölé tornyosult, mint Bábel tornya a város fölé, mely hasonlat már csak azért is megállja helyét, mert mint a nyájas olvasó később látni fogja, az emlitett épitményhez hasonlóan is omlott össze, csak épp nem Isten, hanem Alán barátom keze által - bár sokak szerint, akik voltak olyan szerencsések/szerencsétlenek, hogy megtapasztalhatták arcközelböl - ez a két dolog talán egy és azonos. Node hogy visszatérjek a Bábel tornya előtti időkbe, a baka megragadta Alán nyakánál a zubbonyt, és elkezdett üvölteni valamit, amiböl csak annyi jutott el hozzánk, hogy ''idefigyelj te zöldfülű takny...'', mert a ''taknyos'' szó felénél akkora pofont kapott, hogy háttal a konyha falának esett, szeme fennakadt, és úgy rogyott össze, mint a fent emlitett kétes hirü épitmény.
Néhányan tapsoltak, többen hurráztak, ugyanis a romokban heverő illető sokunk ellenszenvét kivivta már hasonló megnyilvánulásaival. Alán azonban megsajdult öklét rázta, és vigasztalhatatlan volt - kedvét az sem deritette fel, hogy a gulyáslevesnek titulált piros meleg lé után mákos tészta volt, melyről a fele mák elrepült, mikor a konyhás belecsapta a merőkanalat. Ebből aztán nem is kértünk, a legyeket meghagytuk a pókoknak.
Persze alig végeztünk a hig langyos levessel, mikor jött a két őrtiszt, és elvezették Alánt az ügyeletes szobája felé. Én pár lépéssel mögöttük kullogtam, s bár tudtam, hogy a véleményem sokat nem zavar a kihallgatáson, azért a barát az barát. Köszönhetően édesanyám csodás meggyespitéjének, gyors és enyhe itélet született. Az ügyeletes tiszt ugyanis épp az volt, akivel nemrégiben megosztottam az otthonról hozott süteményt örség idején. Alán 1 hét kimenő megvonást és wc takaritást kapott.
Ez mégjobban beárnyékolta hát a délutánunkat, amely a semmi kis levestől amúgy is gyomortájékon sötét és fájdalmas volt. Miután Alánnak sürgős teendője támadt a felmosófával a klozet környékén, magára hagytam, és ledőltem olvasni. Késöbb arra riadtam fel szendergésemből, hogy kivágódik a kaszárnya ajtaja, Alán ziláltan, izzadtan és dühösen támaszkodott a félfának, és szemrehányóan néz rám. Szemlesütve becsuktam a Csontbrigádot, és a fiók mélyére rejtettem, majd együttérzően felé nyújtottam a félig megrágott sós süteményt. Alán legyintett, az ágyára huppant, és világfájdalmas arccal égnek emelte kezét: Baszki, éhes vagyok!
Ezzel egyetértettem, bár némileg a múltheti sós sütemény enyhitett a helyzetemen. Azonnal elő is állt egy ötlettel, miszerint megdézsmáljuk a konyhát a hátsó ablakon keresztül, délutáni pihenő, és egy pokróc leple alatt. Ha igazán a barátja vagyok, vele tartok. Látva elkeseredett helyzetét, egyetértve, hogy az élet illetve a konyhás ma igazán kibabrált velünk, beleegyeztem. Végülis inséges időkben ételt lopni nem akkora bün, ugye?
Magunkra dobtuk az ágyról a takarót, hogy ezzel némileg felismerhetetlenné tegyük magunkat - ez ugyan késöbb egy baleset folytán Alánnak sikerült is, bár nem a pokróccal. Átosontunk a kaszárnya udvarán, félig négykézláb, amely jelenség nem lehetett egy utolsó látvány az őrtoronyból nézve, mert Sipi a fegyveréhez kapott, és ''miapicsa?'' felkiáltással megállásra akart birni minket. A pokróc sarka alól kikandikálva emlékeztettem, hogy a múltkori eltáv alkalmából adósom, igy most véletlenül épp másik irányba nézzen. Ő ezt szó nélkül megtette. Hiába, kinos szitu lenne, ha mindenki megtudná, hogy 3 nappal korábban, hajnalban támolyogva, egy wc ülökével a nyakában ért a kapuhoz, üvöltve követelte a vezérkar leváltását, főbelövését, és a kaszárnya felrobbantásával fenyegetőzött, amit egy, a hóna alatt szorongatott üres pezsgősüveg, és cigis reklámtábla felhasználásával kivánt kivitelezni. Robbantáselméletet akkor, ott nem kivántam neki tartani, igy leszereltem, és elcsendesitve a helyére cipeltem. Mivel a cigis táblától nem szivesen vált meg, úgy ölelgette, hogy tisztelt barátosnéja méltán féltékeny lett volna rá, kénytelen voltam egy pofonnal jobb belátásra birni - mely hatására sértődötten a karomba alélt. Másnap sehogy nem emlékezett rá, mitől van a bal szeme alatt monokli, és mit keres a bal lábán korcsolya.
Sipi tehát morcosan elfordult, mely arckifejezés lehetséges, hogy a gyógyuló naplementének volt köszönhető, mindenesetre mi nem sokat törődtünk immár vele, fedezéket kerestünk a konyha mögötti kiskertben. Ekkor szembesültünk a következő nehézséggel : a konyhaépület hátsó ablaka a félemeleten volt, úgy 2 és fél méter magasságban. Összedugtuk hát a fejünket, és rövid tanácskozás után elhatároztuk, hogy mig én bakot tartok, ő nekifutásból felugrik a kezembe, majd elkapja az ablakpárkányt. A szúnyogháló nem lehet akadály, végülis némileg súlyosabb egyéniség Alán egy rovarnál - a szó minden értelmében. Tovább osontunk, majd a virágos kerten át a falhoz értünk. Figyelmeztettem barátomat, hogy vigyázzon a virágokra, mert a százados rendkivül ideges tud lenni, ha a kis kertjét sérelem éri, és ilyenkor mindenféle sértéseket, büntetéseket, és levélnehezékeket vág az ember fejéhez.
- Miért, mik ezek a kórók? - kérdezte Alán arrébb rúgva egy göröngyöt.
- Ibolyák - világositotatm fel.
Erre Alán megdermedt, szája nyitva maradt, arca elvörösödött, majd ''Bazmeg!! Ibolya!!'' -felkiáltással már el is iramodott volna a kapu felé, ha vissza nem rántom. Rövid pofozkodás után nyugalomra birtam, és el nem tudtam képzelni, mitől lett hirtelen ilyen véresen komoly botanikus, holott az imént még el akarta taposni a kis növénykéket. Kissé összefüggéstelenül és hadarva ugyan, de tájékoztatott, hogy délután 5-re randit beszélt meg egy, a virágokhoz hasonló nevü hölgyeménnyel, melyről a nap folyamán ért hátrányos behatások miatt teljesen elfeledkezett, és milyen jó, hogy tapintatosan eszébejuttattam. Felhivtam rá a figyelmét, hogy megvonták tőle 1 hétig az eltávot, és nem utolsó sorban mindjárt 6 óra, mire odaérne a parkba lenne 7, és én, aki barátom képességeivel tisztában voltam, kétlem, hogy létezik olyan lány a Földön, aki 2 órát várna rá. Ezen kissé megsértődött, csúfos jelzőkkel és bokánrúgással illetett, de aztán a gyomra korgása jobb belátásra birta.
Hátamat a falnak vetettem, bakot tartottam, és felkészültem barátom rohamára, mely most kivételesen a konyha ellen irányult, nem pedig epilepszia illette. Alán hátrább lépett, majd nekifutott. Kecses balettmozdulatokkal lépdelt lábujjhegyen a hölgy nevü virágok között, egy izben megbotlott, jobb kezével belekapaszkodott a meggyfa ágaiba, melyből egy fél méteres darab, némi levélkoronával a kezében maradt, majd a tenyerembe lépve ''hopppp!'' felkiálltással bevetette magát a szúnyoghálón. Egy pillanatra ég és föld között maradt lebegve, mint annak a bizonyos szemfényvesztőnek a koporsója ott keleten, aztán bezuhant a konyhába, hatalmas csörömpöléssel, zuhogással és káromkodással. Mint később kiderült, estében magával rántotta az egyik polcot, amin a frissen elmosott edények száradtak, leszakitotta a fél mosogatót, kettétörte a kis előkészitő asztalt, amit a szakács még elődjétől örökölt, és igen nagy becsben tartotta. Nem utolsó sorban 4 napig tartó kézremegést és sokkot okozott a bent pakolászó konyháslánynak, aki másnap lázálmában ablakokon közlekedő és szüzeket erőszakoló zöld szúnyoghálóbőrű szörnyekről beszélt, és papot hivatott.
Miután barátom leporolta magáról az enyhén eldeformálódott edényeket, félretolta a rászakadt polcot, és a tükörben meggyőződött róla, hogy a homloka jobb szélén nem szakadt fel a bőr, csak enyhén vérzik, elbicegett a konyhás lány által kivágott ajtóhoz, becsukta, majd a kenyeres ládából 2 vekni makóit, a hütőből pedig 15 doboz májkrémet magához vett, rongyba csomagolta őket, és kihajitotta a fejemre. Szerencsémre csak az egyik kenyér talált el, mire biztositottam, hogy később nem maradok adós a biblia óta közismert parancsolatban emlitett kővel. Később harci sérüléseire való tekintettel éjjeli lámpára enyhitettem a büntetést. (persze az összetört izzót nekem kellett pótolni - hát hogy lehet ilyen kemény feje valakinek?)
Alán sietve kimászott az ablakon, félig kitépte a keretet a helyéből és egy, a cipöjébe szorult abroszt maga után rántva, elvétve a meggyfa ágát a virágágyásba zuhant. Miközben felsegitettem több sebből vérző barátomat, kinyilvánitottam, hogy ennyi ibolyának még nem taposott a lelkivilágába, mint a mai napon - de mivel a konyha felől mozgolódást hallottunk, a pokróc fedezékében visszaosontunk a körletünkbe.
Aznap igen jóllaktunk estére, a vacsoráért nem is jelentkeztünk, ez kissé gyanús is lett a századosnak, aki fővesztés terhe mellett sem tudta kideriteni, kik robbantottak a konyhában délután. Alán tele hassal, mint egy jóllakott óvodás, pihegve mosolygott a priccsén, melyben azért enyhén akadályozta, hogy arca cipónyira feldagadt.
[Szerkesztve]Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
-
Andie
őstag
Na még szerencse, hogy a topic cime ''kinos szituk'', mert ha ez nemaz, akkor semmi. Napokat készülök, hogy minden részletében, stilusosan előadjam a sztorit, erre 1 visszajelzés érkezik. Hálás vagyok DJ, köszi
Csak azt tudnám, hogy holvannak a ''rajongók'', akik erről-arról biztattak az elmúlt időszakban? Vagy ennyire nivón aluli volt a story? Ezt is elfogadom, kritika mindenek felett!Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
-
Andie
őstag
Köszönöm a dicsérő szavakat, remélem tényleg szivből jönnek, őszintén, nem pedig a morgolódásomra
Jutalmul itt egy új sztori, amit már régen megigértem, az az ominózus palacsintás délután... Jó szórakozást
Még fiatal csikók voltunk, talán középiskola legelején járhattunk, elhatároztuk, hogy a délutáni tanulást megalapozzuk egy kis palacsintázással. Alán konyhamüvészete messze földön hires volt, már ami a zsiroskenyeret, tojásrántottát és palacsintát illeti. Egyéb, magasabb szintü, igényes ficsúroknak való étkekkel ő nem foglalkozott, túlságosan sznobnak tartotta ezeket. Mi azonban már nemcsak hallomásból szerettük volna ismerni a hires Alán-féle palacsintát, hanem személyesen teszteltük volna.
Egy unalmas statika órán (melyen az elhangzott infókon csupán néhányezer élet múlhatott a későbbiekben ugye) tehát körlevél ment a pad alatt, melyben magunkat a 48as szabadságharc lázadóinak, Alánt pedig az osztrák monarchia makacs diktátorának tituláltuk, és különböző középkori inkviziciós kinzásokat helyeztünk kilátásba, ha délután nem bizonyit palacsinta ügyileg. A levelet néhányan rajzokkal egészitették ki, szemléltetve a fülcimpatépőt, a spanyolcsizmát, palacsintasütőbe-törést, illetve volt ott egy kalapács és sarló is, amit mindenki letagadott, és senki nem értette, hogy került oda. Sanyi egyenesen isteni bizonyitékot látott benne : ''Ugye megmondtam, hogy mindenütt ottvannak!!!'' - és gyanakvó szemekkel körbenézett az alvó osztályon. Valóban ott voltak, sőt, néhányan horkoltak.
Én Rejtőtől kölcsönöztem egy kissé, mikor azt firkantottam a levél bal alsó sarkába, miszerint : ''Itefittyej te. állnokk haszudoszó Te! Ojjan vaty, mint 1 szüszkissaszony! Hitegec! Ha ma pontban délután? nem! süc nekünk csintalan pi.. cóval palacsint át, akor. Jól fejbeverlek a palacsin süttővel, hogy arról. Kódulsz. Na. - Neduddki''
Bárhogy is próbáltam azonban elváltoztatni az irásomat, szerintem rájött, hogy ki irta. Csavaros esze volt ennek az Alánnak, ezt mindenki tudta. Mikor a papir körbeért, és az összes érintett beleirta - és/vagy rajzolta - a fenyegető ultimátumát, átpasszoltuk Alánnak. A levélbe egy radirt csomagoltuk, majd mikor tisztelt tanárunk a tábla felé fordult, hogy épp egy vasbeton födém hiányos alátámasztásából eredő anyagi és erkölcsi károkat szemléltesse függvénnyel, a papirgalacsin nagyot csattant Alán fején. Barátom felijedt a szundikálásból, felkiáltott: ''trigonfödém!'' - és riadtan nézett körbe. Tanárunk elismerően nyugtázta, hogy Alán még álmában is a szakmával foglalkozik. Barátunk sértődötten felvette a papirt a földről, szétcsomagolta, gondosan tanulmányozta egy percig, közben azthiszem teljesen felébredt. Csendesen megjegyezte, hogy ''hüjék'', majd összegyűrte a papirt, és megette.
Ezen ritussal tehát elfogadottnak tekintettük a délutáni meghivásunkat.
Négyen gyűltünk össze Alánék konyhájában, barátunk szertartás-szerűen készitette ki a hozzávalókat és a sütés nélkülözhetetlen eszközeit. A szülők még jócskán dolgoztak, keresték a pénzt a délután bekövetkező károk helyreállitására, egyedül Alán 2 éves kisöccse totyogott, csúszott-mászott körülöttünk, akit a suliból jövet hoztunk haza a gyerekmegőrzőből (bár Alán néha ezt keverte a talált tárgyak osztályával). Öcsi áhitattal figyelte, amint báttya tésztát kever, különböző mágikus dolgokat önt hozzá, aminek kilétét mi nemis firtattuk, igy legalább jót eszünk majd a végeredményből.
Alán, mint egy boszorkánymester, tudományos arccal kevergette a sürüsödő tésztát, orrára egy lornyont csiptetett, amit valahonnan a nagyapja fiókjából dúrt elő, 2 protézis és egy ''Kiváló Munkás'' kitüntetés mellől. Méltóságát némileg csorbitotta, hogy az egyik üveg hiányzott, és erősen meg volt rozsdásodva a keret, de ez őt nem akadályozta, hogy kinyilvánitsa fellengzősen: ''Hiveim, most pedig elkezdjük A Műveletet!'' - elegánsan megkocogtatta a csorba fakanalat a tál szélén, jelezve, hogy a tészta kész. Áhitattal néztük, és kissé hátrébb húzódtunk.
Óvatosságunkat egy korábbi, ugyancsak ezen ódon konyhában történt esemény alapozta meg. Néhány héttel korábban ugyanis Alán kitalálta, hogy mily kicsinyes és primitiv dolog is a kulcsban, vagy két apacsavar közé szoritott gyufaméreg robbantgatása. Nem vagyunk mi kispályások gyerekek - kezdte - ha robbantunk, hát csináljuk nagyban! Erre eltünt a konyhában, és kissé később megjelent egy karton gyufával, egész pontosan 6 dobozzal. Félrehúzódott, és gondosan kapargatni kezdte a mérget a gyufák hegyéről egy kis papircetlire, melyre nem mellesleg az aznapi jótéteményéért kapott intője volt irva. (Ki gondolta volna, hogy a suli előtti téren hajigált csavarok szétrobbannak, és az egyik pont a tanári ablakán repül be, szétzúzva 2 tábla dupla ablaküveget, a benti vitrines szekrény ajtaját, és a tavalyi iskolaverseny első helyezett diját, egy porcelán serleget??) Alán tehát kapart, mint a hentes kutyája, köztük legfeljebb annyi különbség volt, hogy barátunk nem morgott közben. Homlokán izzadtságcseppek ütöttek ki, amit előzékenyen papirzsebkendővel itattunk fel, nehogy megnedvesitsék az alapanyagot. Köszönöm barátom! - lehelte, és kapart.
A harmadik doboznál meguntuk, és hátravonultunk a kertbe, szegény szilvafát annyira húzták az érett gyümölcsök, kötelességünk volt enyhiteni kinjain. Alán sértődötten nézett utánunk, néhány sértést, és egy üres gyufásdobozt vágott a fejünkhöz. Később, mikor beszilvázva - ez Totyára különösen igaz volt, mert bal válla és csuklója még szinre is passzolt az emlitett gyümölcshöz, fáról leesés okából - visszatértünk, Alán épp végzett, és már egy alufóliába csomagolta a kaparás eredményét. Elismerően füttyentettünk a mennyiség láttán, összetömöritve egy komolyabb dióhoz hasonlitott a ''töltet''. Na ez durrani fog kispofáim! - emelte felénk a diót Alán, és egy kiskalapáccsal a kezében elindult a konyha felé. Utánnavonultunk, és lestük, mi sül ki belőle. Barátunk lekuporodott a konyha kövezett sarkába, a diót óvatosan elhelyezte, hogy nem mozduljon ki a kalapács alól, majd magasra emelte a szerszámot. Mi kimenekültünk az udvarra, és élvezettel vártuk a mennydörgést - ami nem érkezett, ugyanis Alán sértődött képpel hátrafordult, és azt reklamálta, hogy a fülét ki fogja majd be? Totya bekullogott, és befogta Alán fülét. Pár másodperccel később iszonyatos durranás rázta meg a konyhát, a poharak összekoccantak, Totya felorditott, és fülét fogva kirohant az udvarra - a detonáció még másodpercekig visszhangzott. Alán átszellemült mosollyal jött ki, egyik kezében egy kormos kalapáccsal, és csak akkor komolyodott el, mikor látta, hogy segédje a füben fetreng, fülét fogva. ''Mi van má?'' tudakolta óvatosan, bár ezt Totya már kb 1 perce hajtogatta, ''Nem hallok, basszátok meg nem hallok!'' szavak ismételgetésével. ''Hát vedd el a füledtől a kezed te tökfej'' - biztatta Alán, de sajnos ez barátunkon mit sem segitett, még másnap délelőtt is, matekórán arról érdeklődött, hogy hol harangoznak?
A palacsinta tehát sülni kezdett. Alán kicsirozta a lapos edényt, beleöntötte az első adagot, és a gáz fölé tartotta. Megnyugtatóan bólogatott, bizzuk csak rá, majd ő megmutatja. Kicsit később megforditotta, és való igaz, szép vékony, kellöen pirult palacsinta mosolygott ránk. Tányérra tette, és rácsapott a kezemre, mondván majd együtt a végén. Én sértődötten kinyitottam egy üveg sört. A palacsinták úgy gyűltek, ahogy az illatokra a legyek és a szomszédok. Elhesegettük őket, és vártuk, mikor készül már el az utolsó is. Végül Alán a maradék tésztát a palacsintasütőbe öntötte, és müvészi mozdulattal tartotta a láng fölé. Jelentőségteljesen ránk nézett, majd felhivta figyelmünket az elkövetkező produkcióra - Na most figyeljetek kisapáim! - felkiáltással.
Kecses mozdulattal megrázogatta a palacsintasütöt, majd hirtelen feldobta a levegőbe a félig sült tésztát. Mint lassitott felvétel, úgy láttuk, ahogyan a palacsinta fordul hármat a levegőben, az iv tetejére érve elindul lefele, ismét fordul egyet, majd Alán öccsének kopasz fején landol a forró, nyers felével! Öcsi üvöltve rohant ki az udvarra, feje füstölgött a palacsintától, füle mellett folyt le a tészta, mi futottunk utánna, a szomszédok szörnyülködve könyvelték el, hogy valami sátánista szeánszot folytattunk a kölök bevonásával. Szerencsére semmi komoly baj nem történt, Öcsit lenyugtattuk 5 lekváros palacsintával, és egyikünk még egy üveg koláért is elszaladt a boltba. 1 óra múlva telehassal sóhajtoztunk a palacsinta romjain, és még nem sejtettük, hogy a mai nap erősen befolyásolja majd Öcsi hajnövekedését pár évvel késöbb.Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
-
Andie
őstag
Köszönöm, köszönöm
Hát nézzétek, elfogadom a kritikákat, és mint ahogy az elején (140es beirás körül) előre bocsátottam, hogy bár a történetek alapja _mindig_ igaz, azokat direkt kiszinezem, egy kicsit köritek, netán összevonok kettöt, hogy abból egy ilyen, általatok elismert kis esszé jöjjön össze. (mégis hogy nézne ki a lenti sztori 2 sorban: ''Alánnal palacsintát sütöttünk, melynek apropójaként az egyik palcsi az öccse kopasz fején landolt. Ja, és korábban már robbantottunk gyufaport a konyha sarkában úgy, hogy Alán fülét Totya fogta be, aki igy 3 napig nem hallott'' - ugye hogy nem ugyanaz?) A fő célom az, hogy szórakozzatok rajta, és a szürke napból legalább egy 5 percre kiragadjalak benneteket. Úgy látom, ez sikerül is többé kevésbé. Most az, hogy Öcsi 5 palcsit tolt-e be, vagy csak 3-at, hát elnézést, valóban nem emléxem. Remélem azonban a lenti röpke fogalmazásból nem csak ez ment át
Az, hogy maguk a sztorik alsó-középkategóriásak, megintcsak éles kritika, de tény, hogy ezek nem kitalált sztorik, megtörtént események. Nemtudok versenyre kelni scifikkel, vagy direkt a szórakoztatás céljára kitalált Maksa-Sas-stb-féle sztorikkal, hisz az én történeteimet az élet szülte. Az élet pedig nagyon ritkán produkál igazán élvezetes történetet, és főleg nem nagy számban. Ha valakinek ennél magasabb szinvonalú története van, hasonló mennyiségben, örömmel olvasnám!Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
-
Andie
őstag
Neeem, nem becsmérli itt őket senki. Egy percig sem értettem félre. Szepi és Woodslave is épitő jellegű kritikával illetett, ami jogos volt, és vettem is. Ha már monológból némileg párbeszéddé, társalgássá formálódtak ezek az Alán-sztorik ( elvégre nektek iródnak, jóhogy beleszólhattok ) - akkor igenis elvárom, hogy kritikával éljetek velük szemben. Nyilván jólesik, ha dicséritek, mert érzem, hogy jó irányba haladok, igy érem el a kellő hatást, hisz végülis ez a cél. Azt is irjátok meg, ha valami nemoké, sántit, vagy máshogy jó lenne. Ettől még magát a sztorit nem fogom tudni megváltoztatni, hisz továbbra is csak olyat irok le, ami valóban megtörtént - csak esetleg változtatok az előadásformán : hitelesebben, precizebben, velősebben, tárgyilagosabban / vagy netán mesésebben, viccesebben, nagyobb köritéssel adom elő őket.
Nade elég a dumából, asszem lassan leirok nektek egy újabb sztoritSamsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
-
Andie
őstag
Nem voltunk jó gyerekek, ezt soha nem állitottam. Már akkor is hittem, hogy a beteg gyerek a jó gyerek, és mi szerettünk egészségesek lenni Alánnal, ezzel ideologizáltuk meg sötétedésig tartó csavargásainkat - melyek leginkább a Tisza-Maros torkolat környéki gát, illetve a mögötte húzódó erdőségre korlátozódott.
Felpakoltunk ilyenkor mindenféle földi jót, már amit a konyhából és a spájzból össze tudtunk szedni, anyánk nagy örömére. Persze gyerekfejjel nem voltunk annyira előrelátók, hogy az általa előző napon gondosan előkészitett töltötthúsba ma mennyire hiányozni fog az a 20 deka kolbász, amit a hátizsákba rejtettünk. Arról nemis beszélve, hogy rendszeresen megfeledkeztünk az este érkező vendégekről, akiket akciónk után már nem volt sütemény, amivel kinálhattak volna.
Egyik délután Alán csöngetett, majd miután unámatosan kivonszoltam magam a kapuhoz, melybe közben 3x is belerúgott, rámförmedt, hogy tréningeznem kéne magamat, olyan vagyok mint egy csiga széllel szemben. Felhivtam a figyelmét, hogy egy csiga is hozzá tudja vágni a kulccsomót, még a kapun keresztül is, erre megbocsájtóan vigyorgott, kivillant csempe jobb felsö kettese, ami az előző napi bicajozás óta ékesitette mosolyát. Ez mellesleg rendkivül idegesitette, mert sóhajtáskor enyhe sipoló hangot hallatott, némi gőzmozdony hatást kölcsönözve neki.
Miután beinvitáltam, előadta, hogy rendkivüli akcióra készül a délután folyamán, melybe mint segéd, engem is belevesz, csak hogy ne unatkozzak. Itt már féltem, mert sejtettem, hogy a veszélyesebb mozzanatokat véletlenül pont én fogom végrehajtani, valami oknál fogva Alánnak fáramászáskor mindig fájt a háta, és úgy egyébként is vándorveséje volt. Sértődötten előadta, hogy miután délelőtt az évszázad bizniszét lebonyolitotta, szert tett egy akváriumra. Majdnem teljesen ép, csak egyik oldalt van végigrepedve, de nézzük a másik 3 felől ugyebár, és az egyik illesztésnél már morzsolódik az üveggitt, node apróságon nem akadunk fenn. Érdeklődésemre, hogy mégis mitől az évszázad biznisze ez, holott szemlátomást 1 fillért nem ér az üveg kalitka, bizalmasan odahajolt, pisszegett, és teljes titoktartásra kötelezve elárulta, hogy egy döglött macskát adott érte.
Döbbenten néztem egy percig, majd lehüjézett, miután értetlenkedve visszakérdeztem, hogy ki volt az, aki ebbe a meglehetősen előnytelen cserébe belement, és biztositott róla, hogy üzleti ügyekben ő mindig is nagy góré volt. Hajlamos voltam hinni neki.
A probléma ott kezdődött, hogy nem sikerült igen tisztelt papáját meggyőznie, igenis ebbe az akváriumba hal kell. Elsiklott azon tény felett, hogy gyakorlatilag vizzel képtelenség feltölteni az üveget, merthogy egyik oldala szelel - illetve nem túl irodalmian szólva - vizel. Azon próbálkozása pedig, hogy Cilit, a szomszéd macskáját beszoktassa a terráriummá avanzsált akváriumba folyton kudarcba fulladt, én csak azon csodálkoztam, hogy a macska nem. Mármint fulladt. Meg. Szegény négylábúnak azóta klausztrofóbiája van.
Alán egész délután négyig azon törte a fejét, milyen állatot tartson új szerzeményében, aminek nem kell viz, nem ugrik ki, nem nyervog, és mellesleg könnyen beszerezhető - lehetőleg kevesebb ráforditással, mint maga az akvárium. Ekkor jutott eszébe a gyík, és én. Ezen párhuzamot kikértem magamnak, és meggondoltam azon szándékomat, hogy Alánnak újabb málnaszörpöt töltsek, becsaptam a hátizsákot, és az ajtó fele indultam. Jó 15 perces séta után a töltéshez értünk, itt letelepedtünk, és mint akik fél napja úton vannak, falatozni kezdtünk. Kolbász, alma, paprika, hagyma, egy fakanál és némi zsebpiszok került elő a hátizsákból, de nem tudtunk elsiklani azon tény felett, hogy kenyeret nem hoztunk. Alán személyeskedni kezdett, amit ez alkalommal a kolbásszal rendeztem, arca még este is zsiros volt, és enyhe füstölt szagot árasztott. Ettünk pár falatot, de megállapitottuk, hogy kenyér-hiányunkon még az a felhúzhatós ébresztőóra sem segit, amiről határozottan állitottam, hogy nem én tettem a hátizsákba.
Összepakoltunk, és nekiálltunk gyíkot fogni. Bevallom, nem sok gyakorlatom volt a dologban, eddig ha láttam is néhányat, csak 1-1 pillanatra, mert lustaságunk erősen hátrányos volt a gyorsaságukkal szemben. Alán viszont felkészült. Hátizsákjából egy szákot vett elő, majd komótosan összeállitotta. Kérdésemre, miszerint vizből akar-e gyíkot fogni, megsemmisitő pillantással reagált, és rácsavarta a nyelet a szák háromszög alakú hálótartójára. Körbefordult, hogy a legalkamasabb gyíkleső helyet megtalálja, majd miután leporoltam magam, és a sapkám is visszatettem a fejemre, bocsánatot kért. Biztositottam, hogy üres kézzel már nem távozunk, hisz előbbi fogalompárositása valóra vált, gyík helyett engem már megfogott.
A taktika a következő - magyarázta összevont szemöldökkel barátom - elmész jó 50 lépésre, alul a töltés alján. A gyíkok fent sütkéreznek a töltés tetején. Dehogynem. Akkoris sütkéreznek, ha nem süt a nap. Igen, ezek ilyen hüjék na. Mit kötözködsz? Tehát elballagsz, felmész a töltés tetejére, és nagy csörtetéssel felém hajtod a ménest. Értve? Van kérdés? Nincs. Mehetsz.
Elballagtam egy kicsit arrébb, felmásztam a töltésre, és figyeltem, amint Alán kapuspózba kucorodik, kezében a 2 méteres szákkal, erősen a földre koncentrál, ahol leendő áldozatai majd özönlenek feléje. Futni kezdtem felé, és erősen figyeltem az állitólag sütkérező gyíkokat, melyeket Alán szerint abszolúte nem zavarta az a hatalmas felhő, ami a fél Tisza-partot beboritotta. Mikor két lépsre értem barátomhoz, megálltam, aki széttárta kezét, és csodálkozva kérdezte : ''Mivan?'' Megnyugtattam, hogy egy gyíkot azért láttam, nemsokkal feljebb, az út szélén, de nyugodjon meg, laposabb volt mint egy palacsinta, igy kétlem, hogy háziálltnak alkamas lenne.
Újabb taktikától vezérelve elindultunk lefele a töltésen, a vizügyi átemelő szivattyú felé, annak ugyanis beton alapja volt, és mint olyan, a gyíkok nagyon szerették, hisz kellően felmelegedett a napon. Már messziről láttuk, hogy legalább 3 zöld hüllő kucorog a betonpadkán, a jobb szélső legalább 15 cm hosszú volt, szép testes példány. Alán megnyalta a szája szélét, amely nem gasztronómiai vélemény nyilvánitás volt ezúttal - legalábbis ebben biztam - hanem felfokozott idegállapotának mellékcselekvése. Megbeszéltük, hogy én balról kerülök, elterelve ezzel a gyanakvó állatok figyelmét, amíg ő jobbról kerít, és egy hirtelen mozdulattal elkapja a napkúrázó legnagyobb példányt. Igy is tettünk, a lehető legfeltűnőbben próbáltam a gyíkok értésére adni, hogy én vagyok egyedül a töltésoldalban, az a másik, néha kúszó, néha négykézláb mászó, olykor a tenyerébe szúródó királydinnyék miatt káromkodó egyén végülis csak jelentéktelen optikai csalódás, amely csöppnyi gyíkagyukban a napfény hatására manifesztálódik. Nem tudtam, hogy mennyit érthettek meg ebből, de szemlátomást rám koncentráltak, bár a középső tett egy tétova mozdulatot a beton repedése felé, ám félúton meggondolta magát - Alán ezt megkönnyebbült sóhajjal jutalmazta, minek hatására valahonnan vonatfütty hallatszott.
Ez téveszthette meg az áldozatainkat is, bizonyára tisztában voltak vele, hogy a legközelebbi vonatsín az újszegedi állomásnál van, innen kb 5 km-re, és bizony onnan a legelvetemültebb vonat sem tud idáig sipolni, de mire idáig juthattak gondolatban, Alán egy rétisast megszégyenitő gyorsasággal csapott le, mely hasonlat azért annyiban sántit, hogy a rétisas valószinűleg kecsesebben vitelezte volna ki a mozdulatsort - barátommal ellentétben, aki beverte könyökét az átemelő vas-szerkezetébe, egy göröngyön kibicsaklott a bokája, térdre esett, beletenyerelt egy szúros növénybe, de jobbkezével keményen és biztosan szoritotta a szákot, mely alatt ott lapult A Gyík! A másik két állatka fejest ugrott a betonrésbe, ám az szűkösnek bizonyulhatott kettőjünknek, mert egy farokvég még másodpercekig fickándozott a repedésen kivül, amin még Alán is röhögött, felejtve sérüléseit. ''Megvan barátom!!!'' - vigyorgott rám diadalittasan, - ''felsegitenél?''
Óvatosan felhúztam, szegény gyík közben eszeveszett táncot járt a háló alatt. ''Na, most csendben! állj félre! Hopp!'' - utasitott, miközben óvatosan benyúlt a háló alatt, hogy kezébe kaparintsa áldozatát. Siri csend ereszkedett ránk, Alán centiről centire közelitett a pihegő gyíkhoz, nehogy az megugorjon, és kiszaladjon a felemelt szák alól. Lélegzetvisszafolytva figyeltem 2 méterről, majd egy másodperccel később úgy hűlt meg bennem a vér, mint a délutáni levegő a vízparton. Alán ugyanis akkorát orditott, hogy a Maros túloldalán álló fák verték vissza hangját, és még Deszken is hallották ez ismétlődő ''..nyád.. nyád...nyád'' szócskát.
Barátom elhajitotta a szákot, torkaszakadtából üvöltött, jobb kezét rázogatta, ugyanis kisujján ott kapaszkodott apró fogaival áldozata - bár ebben a pillanatban már igazán nem tudtam eldönteni, ki is az áldozat valójában. Alán körbetáncolt, segélykérően nézett rám, belelépett a földre esett szákba, mely egy óvatlan pillanatban keresztbeakadt, igy barátom hanyattesett, és kapálózott mint egy hátára fordult teknősbéka, akinek történetesen jobb kisujját egy rettenetes szörny próbálja leharapni. Én a térdemet szorosan összezárva igyekeztem szinkronizálni levegővételemet, ezért később Alán szemrehányást is tett, miszerint igen disznó dolog volt combomat csapkodva hangosan röhögni életveszélyben küzdő barátomon. Végül odabotorkáltam könnyező szemmel hozzá, de a gyík meggondolhatta magát, vagy túl rágósnak találhatta barátomat, mert elengedte a kisujját, majd egy pillanat alatt eltünt a fűben. Alánt ekkor azonban nem ez érdekelte, gondterhelten nézegette kisujját, amin épp csak egy kis karcolás látszott, de kétségbeesett arcát látva biztositottam, hogy nem kell amputálni.
Miután aznapra elment a kedve a gyíkászástól, kisujjával a szájában hazaindult, hátán ott fityegett a kettétört szák, én egy lépésről kisértem, nehogy észrevegye, ahogy hangtalanul röhögök rajta.Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
-
#446
Andie
őstag
Rommel6600
#445
Andie
őstag
válasz
Rommel6600
#445
üzenetére
Köszönöm elismerő szavaidat!
Prividet kiváncsian várom...
Mod : Nem olvastam ettől az irótól, úgyhogy az egyezőség csak véletlen műve. Az egyetlen, amit már be is vallottam, az a Rejtő-rajongásom.
[Szerkesztve]Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
-
Andie
őstag
Kedves Ismerőseim!
Szeretném figyelmetekbe ajánlani Édesapám most megjelent könyvét, mely úgy gondolom remek karácsonyi ajándék is lehet szeretteiteknek, barátaitoknak.
Több órás önfeledt nevetést, szórakozást ígér a könyv, és betekintést egy olyan világba, ami sokunk számára már a misztikus múlt ködébe vész.
A humoros, vicces, de valós alapokon nyugvó, életrajzi ihletésü történetek a háború utáni zűrzavaros években játszódnak ('50-es évek), ezeket az akkor éppen felcseperedő gyermek szemén, fantáziáján át láthatjuk, a korra jellemző társadalmi, politikai, illetve hétköznapi jellegzetességeket ismerhetjük meg, némi utólag, felnőtt fejjel már érezhető kritikával szinezve.
Mindezt olyan humorral, hogy a rekeszizmok biztosan keményen fognak dolgozni.
Annyi biztos, hogy a fiataloknak egy remek lehetőség betekinteni ezen időszakba, melyet csak legfeljebb szüleink, nagyszüleink elbeszéléséből ismerhetünk; a korosztálybelieknek pedig egy emlékidéző nosztalgiázás lehet.A könyv ára a boltokban 1200 Ft lesz, de
csak itt, csak most, csak nektek 990 Ft-ért tudom ajánlani.Pesten/Szegeden személyes átvétel lehetséges, egyébként postaköltség gondolom olyan +300 ft körül van.
Aki röhögés nélkül el tudja olvasni, annak pénzvisszafizetési garanciát adok!
Ha felkeltettem az érdeklődésed, privátban, vagy mailben keress kérlek.
Mindenkinek Kellemes Karácsonyt kívánva, köszönettel,
Andie
a mecénásu.i.: Mottó: "Még az életet is el lehet viselni - persze csak nagyon sok humorral."
Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999
(bizonyára kopogott, de ki hall/lát ilyenkor?)
Új hozzászólás Aktív témák
- f(x)=exp(x): A laposföld elmebaj: Vissza a jövőbe!
- AMD Ryzen 9 / 7 / 5 7***(X) "Zen 4" (AM5)
- PlayerUnknown’s Battlegrounds
- Ukrajnai háború
- Politika
- ASUS ROG Ally
- Milyen monitort vegyek?
- Építő/felújító topik
- Übergyors Samsungnak próbál látszani egy hamisított NVMe SSD
- Robot fűnyírók
- További aktív témák...
- Üzletből,DELL garanciával, Dell XPS 9310 2in1 ultrabook, i7-1165G7/32RAM/1TBSSD/13,4"UHD TOCH
- Üzletből, gyártói garanciával, Lenovo Yoga Slim 7 Pro, i5/16GBRAM/512GBSSD/14,1" 2,8K OLED
- Realme GT Neo2 5G 256GB
- M.2 2280 256GB SSD-k eladók Ingyen posta
- DELL WD15 Type-C Fekete +130W Töltő Ingyen szállítás