Új hozzászólás Aktív témák

• #167 Andie őstag

  Új Válasz 2005-04-08 16:07:22 #167

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Andie

  őstag

  Bármennyi érv is szólt ellene, 4 hónap után kénytelen kelletlen odaengedtek minket a fegyverekhez és szerszámokhoz. A hidépitő és robbantó részlegnél voltunk, de abban egyetértettünk, hogy ez utóbbi tevékenység mindannyiunk számára izgalmasabb.
  A Tisza egy, a honvédség részére lekeritett részén gyakorlatoztunk. A feladat : cölöpökből, és a rendelkezésre álló faanyagból, illetve vas szerelvényekből ideiglenes hidat ácsoljunk a rohamosan közeledő, de a folyón nyilván átkelni kivánó utánpótlásnak. Csapataink odaát harcolnak, az oroszok lerobbantották a hidat, katonák! cölöpöt válllll -ra!!
  150en dolgoztunk a feladaton, a cölöpverőket mérnökök üzemeltették, biztos ami biztos. Alán megemlitette, milyen jó hasznát vennénk ennek a szerkezetnek a pályán, ahol évek óta nincs normális kapu, de aztán elvetette az ötletet, mert az emlitett hely Újszeged egy csendes környékén volt, és mint ilyen, nemigazán tolerálták volna az ottlakók a zajt.
  Mikor álltak a cölöpök, a mi feladatunk volt a járófelületet megépiteni. Neki is álltunk, emberes pallókat szögeltünk egymás mellé, ideiglenesen ácskapcsokkal rögzitve őket az alaphoz. Ám jó szokás szerint, ácskapocsból épp csak annyi volt, amennyi 2 méterre elegendő. Mivel a szögelés lassan haladt, mi meg már mentünk volna haza, Alán megszólalt :
  - Hiveim! Hatalmas ötletem támadt. - itt mi, akik jól ismertük, értetlenül néztünk rá. Korábban nem csinált ilyet a hapsi, mi volt az ebéd?
  - Kiszedjük a kapcsokat onnan, ahol már 1-2 szöggel rögzitettük, és áttesszük oda, ahol most épitünk!
  Felhivtuk a figyelmét, hogy a szerkezet, mely alól a kapcsokat ki szeretné szedni, minimum 3 tonnát nyom, és nem mellesleg mi is rajta mászkálunk. Alán ekkor kikérte magának, hogy ócsároljuk a munkáját, és megkérdőjelezzük épitészeti szaktudását. Emlitettem neki, hogy épitészként eddig csak udvari budit emelt a nagyapja kertjében, és segitett annak bevakolásában is. Sértődötten kikérte magának, és emlékeztetett, hogy öcsém mühelye akkor mivolt? Arról kegyesen megfeledkezett, hogy az emlitett épitmény egy erős éjszakai vihar után jobban hasonlitott a lerombolt Hirosimára, mint egy mühelyre.
  - Ne féljetek, amig engem láttok! - felkiáltással (én itt húzódtam fedezékbe), egy - egy szöggel megerősitette a rögzitésre váró pallókat, és elkezdte lefeszegeti az ácskapcsokat.
  Mikor végzett egy méteres szakasszal, kezében a 18 kapoccsal diadalittasan nézett ránk, bár ebben némileg hátráltatta az elözö este beszerzett monokli a jobb szeme alatt, és enyhén ferde szája, mely még épp most sebesedett. Hiába, igy jár az, aki lemákvirágozza a szomszéd körlet - és egyébként Szolnok - bikáját. Este egyébként meglátogattuk az emlitett bikát a gyengélkedőn, köszönte szépen, csak 3 bordája törött el. Alán mindigis finom, úriember volt.
  Hogy állitását bizonyitsa, miszerint a kapcsok nélkül, a 300as szögekkel rögzitve is stabil a sebtében összetákolt hidunk, ugrott néhányat a kapocsmentesitett szakaszon. Ekkor már mindannyian a partról figyeltük, amit felettébb jól tettünk, ugyanis a következő pillanatban ahogyan az várható volt, az egyik palló megbillent, majd az eddig megépitett szakasz, hatalmas robajjal összedölt, Alánnal és a jövőbe vetett terveinkkel együtt. Irtózatos csobogás jelezte, hogy az épitmény, barátunkkal együtt a vizbe ért.
  Néhány másodperc döbbent csend után odarohantunk az árválkodó cölöpökhöz, és az úszó faanyag között Alánt kerestük, aki mint Neptun, a habokból kiemelkedve jelezte, nem süllyedt el végleg. Isteni mivoltát kissé csorbitotta, hogy torkaszakadtából üvöltötte : Nem tudok úszni, megfulladok! Segitsetek! - kezében a 20 kilónyi vasanyaggal. Itt már gondoltuk, hogy nagy baj nem lehet, hisz köztudott, hogy Alán ifi bajnok úszó volt. Ám kissé elbizonytalanitottak minket a nehezékként viselt vaskapcsok, és hogy a sodrás szép lassan viszi barátunkat. Miután meggyöztük róla, hogy túlélési esélyei hatványozottan nőnek, ha nehezékétől megszabadul, kötéllel kihúztuk. A parton csuromvizesen pihegve megköszönte lélekjelenlétünket, és kifejtette, hogy milyen hüjén nézett volna ki a fejfáján : ''Szikszai Alán, élt 22 évet, meghalt érthetetlen okból összedőlt hid romjai alatt, vizbefúlás következtében''.
  Biztositottuk, hogy most ezen nem kell rágódnia, sokkal inkább az izgassa, mit fog mondani a láthatóan sebesen közeledő századosnak, akinek valószinüleg melege lehetett, mert enyhén vöröses árnyalatot öltött az arca.
  
  A pallókat néhány száz méterrel lejjebb kihalászták, a hid kis késéssel ugyan, de megépült, bár én éles helyzetben nem mertem volna harckocsival ráhajtani. Nem mintha nem biztam volna barátom épitészeti tudásában, de arra felhivtam a figyelmét, hogy amennyiben jót akar embertársainak, és életét szabadon szeretné tölteni, nem megy épitésznek.
  
  Nemsokkal később, a vezérkar az iménti esetből okulva, nem épiteni, hanem robbantani küldött minket. A terep egy elhagyott és lekeritett szántóföld volt, valahol egy falu mögött. Feladatunk az volt, hogy kisebb lukakat ásva, és abba megfelelő mennyiségü trotilt helyezve a robbantás hatásait és erősségét vizsgáljuk. Ez izgalmasnak igérkezett, bár igyekeztem távol helyezkedni barátomtól, és kérdésére biztositottam, hogy nem az előző este, spiccesen zselének nézett cipöpaszta szaga zavar a haján. Néhány kisebb pukkanás után Alán csalódottan sóhajtott, és kifejtette, ennél még ő is nagyobbakat durrant, ha nagyanyja bableveséből bezabál. Erre sarkonfordult, és pillanatok alatt eltünt a mögöttünk húzódó erdős sávban. A többiekkel összenéztünk, és azt latolgattuk, mi nyújtana nagyobb fedezéket barátunkkal szemben.
  Alán rövidesen előtünt az erdőből, láthatóan erősen küzdött valamivel, ami az erdőben akart volna inkább maradni. Segélykérően nézett felénk, mi azonban éppen egy távoli robbantás által a levegőbe dobott föld mennyiségét méricskéltük, elmélyülten. Alán dühösen cipelte oda mellénk a kiszolgált, ütött kopott, rozsdás sparherdet.
  - Na fiaim, majd én megmutatom! - nézett ránk diadalmasan.
  - Tán rántottát akarsz sütni? Vagy csak fázol? - kérdeztem tőle, felpillanatra az épp 230 fokkal tüzelő napra.
  Alán lemondóan legyintett, és a trotilos láda felé indult. Mi ekkor otthagytuk, és közelebb húzódtunk a tölünk 150 méterre gyarkolatozó többiekhez. Már épp elmélyedtünk a parancsnokunk által szolgáltatott - ám nem túl emelkedett szinvonalú - előadásba, mikor Alán hangját hallottuk : ''ROBBANTOK!!!'' - majd irtózatos robbanás rázta meg a környéket, hogy előbb mindenki hasravágta magát, majd fejét a földbe fúrva, gondolatban végigvizsgáltuk magunkat, vajon mink szakadt le, és esetleg megvakultunk-e. Ez utóbbit cáfolta, hogy felnézve, a fejünk fölött kb 40 méterre egy sparherdt repült, felismerhetetlenségig szétroncsolva, majd pár száz méterrel odébb, iszonyatos robajjal elvitte a szomszéd tanya végén álló budi tetejét.
  Ez utóbbit Alánnak közmunka keretein belül, a büntetése letelte után újjá kellett épitenie. Nemsokkal később, a falu kocsmájában üldögélve félfüllel hallottuk, hogy egy paraszt a minap beszakadt az újonnan épülö budijába, és fél napot várt, mire kimentették. A parasztok gyanakodva nézegettek felénk, mi pedig sietve távoztunk.

  Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999

Új hozzászólás Aktív témák