Új hozzászólás Aktív témák
-
Egon
nagyúr
Naon tetszik az eddigi termés...
Saját sztori.
Egyik haver meghívott anno a legénybúcsújára (no meg persze a lagzira). Semmi extra (értsd: sztriptíztáncosnők stb.), szimplán az egyik közös haver hegyen levő, borospincével kombinált hétvégi házában összegyűltünk páran, piálás céljából (fontos tudnivaló: ezalatt a csajok leánybúcsút tartottak a menyasszony vezetésével, a vőlegénnyel közös lakásukon, ahol többedmagammal voltam elszállásolva). Úgy volt megbeszélve, hogy éjfélre kb. visszaérünk.
Mit tagadjam, szépen berúgtunk. Különösen nekem sikerült (egész héten túlóra-hegyek + idegeskedés: nem voltam valami pihent); pedig csak a szokásos 1 liter bort ittam (no meg picike töményet...
). A buli végén (öten maradtunk) a vőlegény kocsijába bepréselődve hazafelé vettük az irányt (persze kb. hajnali kettő lehetett). Akkoriban még nem igazán volt mobilja senkinek sem; így a csajok lerágták a körmüket izgalmukban, hogy mégis, mi a fene lehet velünk (mivel a hegyi út erőteljesen szerpentines jellegű volt, mi meg mind ittunk ugye...). Valamelyik marha még kitalálta, hogy látogassunk meg egy kocsma jellegű vendéglátó egységet, gin fogyasztása céljából. Szerencsére nem volt nyitva a környéken semmi sem. Sajnos azonban egyikőnk közeli garázsában komoly alkoholmennyiség volt felhalmozva, ami látogatásunk alatt érzékeny veszteségeket szenvedett. Persze egyre jobban be voltunk állítva (különösen hárman: a legjobban sajna én, valamint Miki (a vőlegény), és Joci nevű haverja, aki szintén Mikiéknél volt elszállásolva.
A többieket hazafuvarozva, végre mi is a szálláshely felé vettük az irányt. Miki magasföldszinten lakott, a lépcsővel pont szemben levő ajtó volt az övék. Mivel ekkorra már járni sem tudtam, a kezemet a nyakukba véve támogattak ketten fölfelé a lépcsőn. Igen ám, de hiába haladtunk viszonylag szépen, rendben az első pár lépcsőfokon: az elfogyasztott, drasztikus mennyiségű etil-alkohol megtette hatását: az utolsó pár lépésnél a közös súlypont egyre előrébb tolódott, és a lépcső tetején mindhárman hasra vágódtunk (fejek a lábtörlőn). Ez még önmagában nem is lett volna probléma, de valamelyikőnk rossz döntést hozott: a földön fekve bekopogott az ajtón... A csajok kirongyoltak, és láták, hogy ott fekszünk a küszöbön egymás mellett, kiterítve, mint fácán a tálcán...
Ott helyben megvolt az első házastársi veszekedés (a menyasszony hárpia természetét látva megerősödött az akkor már nem újkeletű elhatározásom, hogy soha nem nősülök meg - amit persze nem sikerült betartani).
Érdeklődés esetén folyt. köv. (van egy pár ütős katonasztorim is...)."Bonyolult kérdésre egyszerű választ keresni helyénvaló, de ritkán célravezető megoldás" (Wayne Chapman)
Saját sztori.
). A buli végén (öten maradtunk) a vőlegény kocsijába bepréselődve hazafelé vettük az irányt (persze kb. hajnali kettő lehetett). Akkoriban még nem igazán volt mobilja senkinek sem; így a csajok lerágták a körmüket izgalmukban, hogy mégis, mi a fene lehet velünk (mivel a hegyi út erőteljesen szerpentines jellegű volt, mi meg mind ittunk ugye...). Valamelyik marha még kitalálta, hogy látogassunk meg egy kocsma jellegű vendéglátó egységet, gin fogyasztása céljából. Szerencsére nem volt nyitva a környéken semmi sem. Sajnos azonban egyikőnk közeli garázsában komoly alkoholmennyiség volt felhalmozva, ami látogatásunk alatt érzékeny veszteségeket szenvedett. Persze egyre jobban be voltunk állítva (különösen hárman: a legjobban sajna én, valamint Miki (a vőlegény), és Joci nevű haverja, aki szintén Mikiéknél volt elszállásolva.
