Aktív témák

  • Algieba

    őstag

    LOGOUT blog

    A tegnapi élménytől még mindig padlón vagyok. Remélte, hogy elmúlik a depresszióm eme "ajándéktól", de tévedett és tévedtem én is. Zavarban vagyok. Sose kaptam még ilyesmit. Fogalmam sincs, hogy mi jön mostantól. Oké, továbbra is hajtani fogok, mert lelkiismeretes vagyok, de hogyan szárnyaljam túl a jelenlegi szintemet? A takarékláng helyett máglya lobog bennem, önmagamat pusztítom minden dühödt élni akarásommal, mert tudom, hogy tökéletlen lény vagyok. Hajtom magamat a szakadék felé, ami csak egy hat láb mély gödör. Mit tegyek, hogy elmúljon belőlem a rossz érzés, és ne érezzek lelkiismeretes furdalást a jutalom miatt? Igen, dolgoztam, de csak úgy, ahogy a kertemet szoktam megművelni, minden erőmet beleadva, fújtatva, vigyorogva, élvezve az izmaim erejét. Ez nekem a normális. Tovább kell lépnem az egyszerű fizikai szinten túl. Elő kell vennem a valódi lényemet, de ez a valódi Én sokaknak fogja csípni a szemét. A felmenőimtől egyenes hátat és büszkeséget örököltem. Nem tűrök kekeckedést. A maximumot adom, és cserébe egyet várok el, senki se kérdőjelezze meg az értékeimet. Tudom, hogy csiszolatlan gyémánt vagyok, egyedi látásmóddal és gazdag érzelemvilággal. Senkinek sincs joga, és mersze se legyen, az utamba állni. Mostantól az életem harcosabb fele vár rám. Ez garantáltan hadi ösvény lesz. :( Atyavilág, miért pont Én? Miért pont most? És a cél oly ködös, vagy inkább zavaros.

    A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Aktív témák