Aktív témák

  • Algieba

    őstag

    LOGOUT blog

    Megyek aludni. Jó volt a villámlátogatás otthon. Egy picit fontosnak érezhettem magamat. Az embernek kellenek a kapcsolatok, mert tényleg csak a többi ember által tudhatjuk meg, hogy kik is vagyunk valójában! Sőt, ha nincs más rajtunk kívül, sosem jövünk rá, hogy emberek vagyunk.
    Visszafele a vonaton kivételesen szórakoztattam az útitársaimat. Szimpatikus nagymama, anyuka, unoka hármas volt. Időnként elkap a vágy, hogy spontán eszmecserébe kezdjek a többiekkel. Mivel okos vagyis figyelmes társalgó vagyok, élmény velem beszélgetni. :) Felpezsdítenek az értelmes társalgások. Jó megismerni a pozitív tapasztalatokat és eltöprengeni a balszerencsés eseteken. Egy írónak szinte kötelessége odafigyelni az emberek beszédére, mert sok érdekeset hallhat! Bizony, engemet is meg lehet lepni, pedig vérmes fantáziám van.
    Miből lesz a cserebogár. :)) Ha elég életidőt biztosítanak számomra a génjeim és baleset sem ér, akkor be fognak érni elmém gyümölcsei az utókor számára.
    Nagy agyat hagytak rám az ősök. Bűnömmé lenne, ha parlagon hagynám. Azonban művelem eme gazdag televényt. Kicsit vadon jellegű elmém kertje, megél benne néhány szörny is, de azért az ész az úr. A racionális gondolkodás az egyetlen értelmes (még szép, hogy értelmes) választás számomra. Ekkora agykapacitással élnem kell.

    Egy munkás nap után jó lefeküdni az ágyra. Annyira jó, hogy vihognak örömükben a porcikáim, végre pihenhetnek. Becsípnek a könnyed heveréstől.
    Hasonlat jön. Vágyam, hogy életem végén ne csak a testem érezzen örömet, amiért végre megpihenhet, hanem az elmém is. Meg akarom dolgoztatni. Értéket akarok adni az utókornak. Ez a legnemesebb cél.
    Aki szerint a génjei továbbadása a legnemesebb cél, téved. Ha lehetséges volna, lebeszélném a felmenőimet a gyermekvállalásról, a második előtt tutira figyelmeztetném őket, hogy használjatok óvszert! Én voltam a második gyermekük. A lét után kínos felkészülni a nemlétre. Jobb világra sem jönni, bármennyire tűnik őrültnek eme meglátásom. Igen, lejegyezhetem a lét csodáit és szörnyűségeit, igen, továbbadhatom tapasztalataimat, igen, írhatok csodálatos és ijesztő történeteket az emberi lélek titkairól, hogy mi teszi az embert emberré, DE végső soron az egész csak időtöltés, pár perces malmozás a nemlét előtt. Jobb meg se születni. Tehát megkímélem a sosem létező utódjaimat azoktól a kínos felismerésektől, amikben nekem már részem volt. Hogy megtagadom tőlük az örömöket is?!? Lehet, hogy tele a blogom szép fotókkal és néhány írásomból szinte árad az öröm a természet, a lét csodái miatt, DE ez csak púder a halálra vált arcomon. Nevetek, hogy ne halljam a zokogásomat.

    A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Aktív témák