Aktív témák

• #21 Algieba őstag

  2010-04-10 00:18:02 #21

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Algieba

  őstag

  LOGOUT blog

  Jó hetem volt. Kivételesen senki sem ingerelt fel, így nem akart az agyvelőm a koponyatetőmön át távozni reaktor leolvadás miatt.
  Mind a négy nap fáradhatatlanul dolgoztam. Igaz a mondás, minden rosszban van valami jó. A csökönyösségem és a mániákusságom velejárója, hogy a kitűzött céljaimat mindenáron elérem. Persze a nap végére félhulla vagyok, és nyöszörög a testem, akár egy megvert kutya. De a kutya kötelesség köt. Aláírtam egy munkaszerződést, be kell tartanom. Különben is szép halál tettek közepette eltávozni.

  Péntek reggel pocsék álmok lopták el tőlem a pihenés nyugalmát. A sok őrültség mellett, a családi házunk udvarán négy-öt méter magas napraforgók nyíltak. Ezek a virágok nyomasztóak voltak. Túlnőttek rajtam. Élnek, virulnak; gigászok. Bár az óriás napraforgók kellemesebbek mint az "öreg" gyümölcsfáim. Az álombéli kertemben a fák 10 méteresek és nagyon idősek. Alig van ép águk. Mindenféle betegség gyötri őket, és mégis teli a föld alattuk erjedő gyümölcsökkel, melyek felett hatalmas darazsak köröznek.

  Belegondolva, miért is vallom, hogy kész felüdülés és jó móka az alvás és álmodás?! A legtöbb álmom iszonyatos.

  Bár a legnyomasztóbb álmom még mindig a Boldogság szigete a Kétség tavának közepén, ahová a csónakázó fiatal pár sosem érkezett meg... a tó teli a reménytelenség halottjaival... Látszólag csodás a tó, csak éppen egy tömegsír.

  12 évesen még egy zombis filmet sem láttam. Ekkor álmodtam először élőholtakkal. Szokásos kora esti rémálom, hogy beleesek egy mély gödörbe. Bűz és rothadás vesz körül, mert holtakra zuhantam. Egy rémálom során a holtak kimásztak a gödörből és magukkal vittek... Vajon hány száz élőholtat láttam már álmaim során? Egyébként a gödrös álom a holtak kimászása után sosem tért vissza. Minden rosszban van valami jó: nyomasztó tömegsír helyett pár száz önmagát élőnek képzelő bomló, mászkáló halott kísért rémálmaiban. Micsoda fejlődés!
  Mit jelenthet élőholtakkal, tornádókkal, tűzvésszel, és sok-sok nappal vagy holddal az égen álmodni? Legutóbb a hold fázisait láttam egyszerre az égen egy nyolcszög csúcsában elhelyezkedve.

  Azért egy haszna volt a rémálmoknak, "átélhettem", hogy milyen érzés halánték lövés után meghalni. Nem azonnali halál. Miután elvágódtam a padlón, éreztem, hogy akadozik a légzésem, és egyre nehezebben veszem a levegőt. Emberek dörömböltek a bezárt ajtón, léptek dobogtak, kiabálás, de minden hang tompa volt a fülem eldugulása miatt. A látásom beszűkült, csak a padlószőnyeg egy piciny darabját láttam az arcom mellett, azon túl minden más elkenődött, de nem is tudtam feljebb nézni, semmimet se tudtam mozdítani, hiszen egyre közeledett a halálom pillanata... Azt hittem, hogy az öngyilkosság előtt voltam igazán elkenődve... A padlón heverve, feltálalva magamat az enyészetnek, átélhettem röpke időre a tömény elkeseredettséget. Ha lett volna még légzésem, zokogni kezdtem volna, annyira átjárt a mély fájdalom. Majd villanyoltás, sötétség, és semmi. Nincs fény az alagút végén. Semmi sincs a halál után.
  Fura képzetem lett a halálról ébredésem után. Olyan, akárha egy gyönyörű dallam belezuhanna egy mély kútba és örökre elhalna; soha többé nem fogod hallani.

  A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Aktív témák