Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • válasz Dißnäëß #85462 üzenetére

    Micsoda wall of text. :DD De nem igazán értem ezzel mit akartál mondani.

    Két szempontból lehet vizsgálni a témát: elektronika és emberi hallás szempontjából. Előbbinél ugye ideális hangszóró esetén azonos amplitúdóhoz egyenlő teljesítmény kell bármilyen frekvenciához. Viszont az ember hallása ugye a loudness görbe szerint működik. És 90 dB-nél is jelentősek a különbségek. Legalábbis az ISO szerint. A Fletcher–Munson görbét inkább hagyjuk, akármennyire is hangzatos, a mélyfrekvenciák esetén nagyon pontatlan.

    Egy példa, ahol sok a magas energia:

    Ulver - Hymne I: Wolf And Fear (vigyázat, ultra hangos torz izé!)

    Ezzel óvatosan, halkan tessék hallgatni, vagy inkább nem hallgatni sehogy, mert hallgathatatlan. A spektrum sokkal érdekesebb.

    Az alábbi ábra nem emberi fülre van súlyozva, s így van kb ugyanannyi magas (> 2000 Hz) energia mint mély:

    Emberi fülre súlyozva ugyanez, innentől egyértelmű, hogy miért hallgathatatlan:

    [ Szerkesztve ]

    A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

  • VoidXs

    Topikgazda

    válasz Dißnäëß #85462 üzenetére

    Nekem sajnos nincs időm ennyit írni, de pár dolgot mondanék ide és a következő hsz-edhez. Ha nem decibelben, hanem lineáris skálán (V/V) nézel rá egy anyag spektrumára, akkor amit látsz, kb. az 1/x függvényre fog hasonlítani. A vizualizálók eléggé el vannak torzítva, hogy szépen nézzenek ki, általában nem is használnak logaritmust, különben eléggé kisimul az ábra. A magasak felé szorzunk, az én lejátszóm pl. logaritmikusan emelkedik, de van, aki lineárisan (pl. Winamp, ahol a magasak szinte mindig peakelést mutatnak).

    Amit mondasz, technikailag igaz, de mind hiába, ha egyszerűen nagyon nem kiegyenlített spektrumot rögzítenek, kevernek. Eleve egy hangszer alaphangjai bőven 1800 Hz (A6 és A#6 közt) alatt helyezkednek el, a magasak csak ennek a felharmonikusaiból születnek. A zongora utolsó billentyűje (C8) is csak 4186 Hz, és azt már elég irritáló hallgatni. A hegedűre tipikusan magas hangszerként hivatkoznak, holott az E-húr is csak 659,3 Hz, egy oktávval efölé, 1318,6 Hz-re pedig szinte sosem merészkedik hegedista. Ugyanez érvényes szinte minden hangra. A legtöbb hang, amit létrehoz a világunk, reálisan becsüljünk mondjuk 95%-ot, fundamentálisan nem haladja meg az 1500 Hz-et.

    Ha bizonyíték kell, fogj egy zenét. Bármilyen zenét. Vidd be Audacitybe, duplikáld kétszer, az elsőt vágd el a hangszóród keresztváltási frekvenciája alatt, legyen az akárhol, a másikat fölötte. Mutatok egy példát:

    Az én dobozaim crossovere 1800-on van, ott vágtam. A mély rész (középen) szinte ugyanúgy néz ki, mint az eredeti zene (fent). Alul díszeleg a magas, aminek csoda, ha az RMS-e meghaladja a 0.1 V/V-t. Ennek a zenének (és ez nem tuctuc, csak egy félig pörgős rész az Assassin's Creed II-ből) a magas része az én hangszórómon a jelszint ötödét teszi ki.

    [ Szerkesztve ]

    W̘h̘̹̥̼a̝t̪̝͓̠̪ ̞͔s̼̱̣o͚̻̟un͚d̖̣̗̭̞̹ ̬ḏ̩̤͉o̹ͅe̟͚͕̺s͕̱̙ s̝̮̯͍̝̺o̰̪̲͓̦u̥̻͎n̘̳̟̗d̼ ̞̫̣̲̼̜m͚̼̳ak̪̩̻e̘̹̜?

  • #92251648

    törölt tag

    válasz Dißnäëß #85462 üzenetére

    Úgy érzem, kicsit lyukra futsz ezzel a kérdéssel. Azonos energiájú hanghullám megszólaltatásához (közeltérben mérve) nagyjából azonos elektromos teljesítményre van szüksége a hangszóróknak minden oktávban. De ha távolabb mész a hangdoboztól, változik a helyzet, mert a diszperzió erősen más a hangmagasság függvényében. Otthoni zenehallgatáshoz jellemzően direkt sugárzókat használunk, amiknél a magas hangok irányítottsága határozott, a mély hangok viszont minden irányba elindulnak, azaz utóbbinál rosszabb a besugárzási hatásfok, tehát a mély hangokat nagyobb szinten kell lesugározni, hogy hozzád ugyanannyi jusson belőlük, mint a magas hangokból.

    Továbbá a zenei anyagok energiaeloszlása nem homogén, a mélyebb hangok sokkal hangsúlyosabban vannak jelen. Ennek gyökere az emberi hallás sajátosságai között és a zenei hagyományokban keresendő. Ha minden oktávot azonos energiával szólaltatnánk meg, a zenéből csak egy vékonyka cincogást érzékelnél.

    Fentiek miatt a több utas aktív rendszerekben (pl. koncerthangosításnál) a magas hangok megszólaltatásához elégséges a kisebb erősítő-hangsugárzó páros, a basszus hangokhoz viszont már komoly elektromos teljesítményre és nagy sugárzó felületre van szükség. Ehhez méretezik a hangsugárzók terhelhetőségét is és ezért van, hogy a magassugárzóknál ez a paraméter néhányszor tíz W, a mély hangszóróknál viszont több száz W.

    Ha egy kiegyensúlyozott hangzású, otthoni lejátszó rendszerben zenelejátszás közben figyeled a mély, közép, magas szekciókban folyó elektromos áram mértékét, nagyságrendnyi eltérést tapasztalsz köztük. Kellemes zenehallgatási hangerőnél a magas szekcióban alig 1-2 Wattnyi teljesítmény közlekedik, de a mély hangoknál akár több száz W is előfordulhat.

Új hozzászólás Aktív témák