Új hozzászólás Aktív témák
-
hm
aktív tag
Pár hete volt egy természetfilm talán az m1-en, ahol azt vizsgálták, miért félnek az emberek úgy általában a pókoktól. Az egész film úgy volt felépítve, hogy mindenféle/fajta pókot próbált bemutatni. Akkor tudtam meg például azt, hogy a mezőgazdaságban nagyon jó szolgálatot tesz a pók, mert a maláriás szúnyogok jelentős részét megeszi, és semmi baja, ugyanígy a cecelegyeket, meg mindenféle olyan kis repülő vérszívó fertőző emberre káros dögöt megeszik. Szóval egy gabonatábla tele pókokkal, jó védekezés a zsizsik ellen is. Aztán mondta azt is, hogy igen változatos a méregrepertoárjuk, és hogy ezekből a mérgekből az ember már rengeteg betegség gyógyszerét ''felfedezte''. Szóval a mérgükkel több embert mentettek meg, mint öltek meg. A slusszpoén számomra az volt, hogy vannak ilyen filmek, amik a pőkokat hatalmas, könyörtelen gyilkos fenevadnak ábrázolja, a természetfilm meg mutatott egy olyan esetet, amikor a bozótban a levelibéka ugrál levélről levélre, és egyszercsak egy pókhálóban landol. A pók a háló közepén érzékeli a rezgést, és odamegy a békához. Megöli? Nem, észreveszi, hogy a béka nem tud kiszabadulni magától, és elkezdi lefejteni meg elvágni róla a saját hálóját, míg a béka egyszercsak lepottyan a földre, és mindenki éli tovább az életét, a pók renoválja hálóját, a béka tovább ugrál. Hozzáteszem, a pók nagyobb volt, mint a béka, de mégsem érezte úgy, hogy a béka zsákmány lenne. Aztán a film megjegyezte, hogy számtalan ilyen esetet vettek már fel. Mindezek után kitért arra, hogy vannak olyan kultúrák, ahol nem félnek az emberek a pókoktól. Miért? Mert a gyerek a felmenőiktől nem látott félelmet a pókok iránt, így nem is alakult ki benne riadalom. Tehát a pókoktól való félelem okát a nevelésben kell keresni, a szülői példa ad rá okot, ha olyan a szülő, hogy fél a póktól, akkor ez továbbmegy a következő generációra.
