Új hozzászólás Aktív témák

• #85597 Viszlát addikt

  Új Válasz 2016-04-10 01:29:34 #85597

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Viszlát

  addikt

  Két nagyon jó hétvégi délutánra, estére tökéletes filmet sikerült ma kifogni (bár nem igazán a szerencsén múlt, mindkettő "könyvjelzőzve" volt már egy ideje). Enyhe másnaposság és borongós idő adta meg az alaphangulatot a kanapés összebújáshoz, de az i-re a pontot aztán ezek tették fel:

  A Walk in the Woods (2015)- Nincs magyar cím - IMDb: az elmúlt pár évben volt néhány igazán jó alkotás a témában, az egyik személyes kedvenc, a zarándokutat több karakterre építve bemutató The Way, vagy az egy személyre koncentráló Wild, és még ide sorolnám a nem túl szimpatikus üzenetű Into the Wild-ot is. Ez a film leginkább abban különbözik a felsoroltaktól, hogy nem személyes tragédia ösztönzi "hőseinket" a kalandra, így aztán egy lényegesen könnyedebb megközelítést kapunk, még ha a felszín alatt azért felsejlik néhány igen komoly dilemma is. A két veterán színész szuper választás volt, és bár Nolte messze túlszárnyalja Redford kissé megfásult, unott szerepét, nagyon jól működnek ők ketten együtt, szórakoztató dinamikát adva a történetnek. Ezen felül még minőségi szituációs humor (ami manapság ritka mint a fehér holló), minimális csillámpor, jó zenék és gyönyörű felvételek fokozzák az élmény-faktort. Egyáltalán nem szájbarágós, sőt, aki nagy katarzist vár a végére az nagyot fog csalódni, mégis egyáltalán nem volt hiányérzetem, kerek egésszé épül a játékidő végére a film. Igazán kellemes kikapcsolódást nyújtott, ezért egy jó erős 7/10 jár neki.

  Enough Said - Exek és szeretők - IMDb: nincsenek véletlenek, avagy mindennek rendelt ideje van, de azért egy kicsit sajnálom, hogy idáig halogattam ezt a filmet. Romantikus vígjáték a javából, nálam rögtön a kategória élére is ugrott, hihetetlenül átgondolt, remekül megírt, fantasztikusan eljátszott történet és karakterek. Julia Louis-Dreyfus egyszerűen káprázatosan brillírozik a szerepében, emberközeli, szórakoztató de nem közönséges, teljesen elbűvölt. Gandolfini pedig hihetetlenül kiegyensúlyozott, semmi cicoma, tényleg le a kalappal. Zéró nyál, de tényleg, innentől optimistább napjaimon azt fogom képzelni, hogy az emberek többsége ilyen. Azt gondolom, hogy bizonyos élettapasztalat szükséges az ideális befogadáshoz, de szintén érdeme a filmnek, hogy nem várja el a nézőtől, hogy ugyanazokat a múltjában tudhassa amit a főszereplők átélnek. Nagyon-nagyon ajánlom, még akkor is ha ez a kategória nem túl népszerű férfikörökben, feleséges/barátnős filmként sok-sok jó pont begyűjthető. Azért 9/10 csak, mert néhány mellékszereplő eléggé súlytalan lett, bár azt készséggel elismerem, hogy Toni Collette mellé nehéz hasonlú súlycsoportú színészt találni ha nem főszerepről van szó.

  "How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Új hozzászólás Aktív témák