Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • totron

    addikt

    válasz KilgoreTrout #2 üzenetére

    logikában már a mai modellek is meghaladják az emberi képességeket?
    Ha a sakk- és Go területein nyújtott eredményekre alapozod ezt, még akkor is igen merész kijelentés. A felvetés maga jó, de még nem a jelen. Mivel nem tudja a felhasznált elemek eredetét, kontextusait, emberi elmével felmérhető vonatkozásait és súlyozásait, így valamirevaló logikát is nehéz lenne belémagyarázni.

    Emellé definiáljuk már a kreativitás fogalmát is, lásd a logika mögöttesei. A valós véletlenszámokkal generált kimenetek is egy műfaj, de nem erre gondoltál. Betáplált emberi klisék mixelése valószínűségek alapján már felérhet egy középszerű pl. festmény szintjével, de a kommersz poszterkategórián aligha nevezhetnénk túlmutatónak ezt. Szóval gyanítom mást értünk a szavak alatt. A többségnek a mainstreamen kívül minden csoda ésvagy érthetetlen művészkedés, ilyen értelemben tényleg nem nehéz megugrani egy eszményi szintet néhányszámításos gépi modellel, de ilyen már eddig is volt. Tényleges AI nélkül felesleges áradozni ilyenekről.

    A munkahely-elvesztés már inkább reális, az is csak részben. Attól, hogy fincsi a téma nem kell a végtelenségig ferdítve tálalni, pl. hogy 2 év múlva már tömegek lógatják lábaikat és belezavarodnak a feladatmentességbe. Valószínűleg valamilyen hibridmegoldás lehet a működő: alapjövedelemként minimális jut, arra még rá kell dolgozni valamilyen erősen nemszeretem munkát, ezek kettőse ad ki egy részben finanszírozott önfenntartást. A javak "egyenlő" elosztása már ma sem megy, egyre többen is leszünk, úgyhogy a gondtalan semmittevés elviselhetetlen könnyűsége a legutolsók között van, amit el tudok képzelni.

    Szerk.:
    hogy egyrészt rosszul próbáltad
    Hogy kell jól próbálni? Hogyan...?

    [ Szerkesztve ]

  • totron

    addikt

    válasz KilgoreTrout #48 üzenetére

    Szerintem azzal van gondja amivel nekem is: nagyon próbálod állítani a gépi tudást, de nem tartalmaz a gépi tudás kreativitást. Abban gondolom megegyezhetünk, hogy a kreativitás, mint olyan a középszer felett áll. Hogy legenerálja a reklámzenét, meg aranymetszés szabályait nem áthágó irodai faliképet, az ugye nem kreativitás. Mellé jól kell tudni használni*, ami a user oldali promptolás képessége, a gépi meg legenerál, hűen a besorolásához (generatív). Tehát marad emberi oldalon a kreatív rész. Még mindig nem értem hogy lesz ebből gépi. Sehogy, akár felül is bírálhatod az ide eső kijelentésed. Vagy cáfolj rám.

    *sántít ez nekem, ahol mindig a júzer a hülye ott jellemzően a szolgáltatás hordozza az elégtelent, de fogadjuk el ezt így most, legyen.

    Megkülönböztethetetlenség: látásproblémákkal küzdők ésvagy ufóra retusált címlaplányokon cserepedettek számára minden bizonnyal összemosódik a valóssal, amúgy szembeötlő az eltérés. És de, valamilyen szinten a jóízlésről is szól ebben az esetben a történet. Felfoghatatlan, hogy a tónusok, vonalélességek, gradiensek ordító természetellenessége hogyan nem esik le valakinek.

  • totron

    addikt

    válasz hommeros #52 üzenetére

    Nem tudom van-e értelme reagálni, olyan szakadékot képez a mondandóm meg a te értelmezésed. Innentől az a kérdés, hogy alakul-e ez benned további kommunikáció hatására vagy már eldöntötted a nonszenszeidet. Teszek egy számomra fáraszt kísérletet azért.

    ott meg hajbókolnál, hogy úristen, micsoda art, micsoda művészet!
    Meghagyom tömegsportnak. Mint ahogy Banksy is a műértésre képtelen, wannabe tömeg kedvence. Legyen meg a szellemi táplálékuk, nem zavar. Az zavar, mikor nem létezik semmi más és mindenkit a szintjükön projektálnak*.

    A gép nem egy képet másol és módosít végtelen példányban.
    Nekem ilyen állításom nem volt, más nicktől jött a gondolat (de az sem sarkosan ez volt, hanem felhívta a figyelmet egy létező jelenségre, mikor is az iterációnak nincs elegendő bemenete).

    A működését sem érted.
    És bár továbbra sem tőlem idéztél, de te majd kifejted. Érdekel hogyan fogalmazod meg.

    Másrészt a prompt kezelése is egy képesség
    Pont ezt írtam, hogy továbbra is az ember az eredő, csak most gépbe dobálja be az elemeket.

    akár csak az ecsetkezelés.
    Szoktam festeni, nem, nem szobát. Biztos, hogy szerencsés egy gépi betáplálást 1 lapon említeni a festéssel, ecsettechnikával, tudással, éveken át tartó gyakorlással, finomodással? ...

    Valószínűleg néhány kubista műre is így reagáltak egyesek.
    Jó párhuzam is lehetne, de itt nem az: fotorealisztikus hatásra törekvés esetén maradnak rejtve/figyelmen kívül hagyva tényleg ordító hiányosságok, másságok. A digitális művészet is egy irány, megvannak a maga alkalmazható stílusjegyei, de ne hazudjuk összetéveszthetetlennek egy tényleges fotóval. Akik így hirdetik azok a születőben lévő, új vallás áldozatai ésvagy nincs művészi véna egyáltalán bennük - ja, ők a többség és ez az ő valóságuk, legyen. Férjen el ettől függetlenül olyan reakció is, amelyik látja a különbséget. Ahogy én látom mit látok és értem, hogy nem csak az én véleményem van, úgy ők is értsék ugyanezt (*az már nem megy).
    Nem mindenki való gombásznak sem, mert egyszerűen nincs akkora felbontóképessége fejben, hogy elkülönítsen árnyalatokat, fajtajellemzőket, csipke vagy tépett formát, méret és alak kettőse már meg- és összezavarja, ahogy érzés és gondolat elkülönítése is gondot jelent. De a nőtársakon lévő ruhák is rendszeresen vannak "ugyanannak/ugyanolyannak" titulálva - a már említett felbontóképesség. Ezen a ponton inkább szól ez ugyanúgy emberi különbségekről mint gépi produkció szintjéről.

    A leírásodból az is következik szerintem, hogy te csak a matériára koncentrálsz, a művész mondanivalójára már nem.
    Nemafenét nem.:P

    A mondanivaló átadására pedig lehet ez is egy eszköz.
    Igaz. Tudod hol jön nagyon jól? Beszélgetésekben. Van egy gondolatkép, beírom mire gondoltam, kijön valami, jobb-rosszabb közelítéssel, de marhára élvezem, hogy tudtam illusztrálni azt az adott agymenést. Instandmód, ott és akkor jó poén, aláhúzása a hangulatnak, témának. De ennyi. Nincs 1 lapon, de még 1 földrészen sem vászonnal, ecsettel, művészileg értelmezhető stílusirányzattal. Van, jó, szeretjük - helyén kezelve.

    elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában történő megjelenését
    Egy örök klasszikust hadd idézzek erre, a mából:
    Mivel nem tudja a felhasznált elemek eredetét, kontextusait, emberi elmével felmérhető vonatkozásait és súlyozásait, így valamirevaló logikát is nehéz lenne belémagyarázni.
    Nem látom még mindig, hogy tudna ebből gép emberileg értelmezhető kreativitást összehozni. Nem a popcorni mozik és reklámzenék szintjén értve!
    Egyben hadd idézzelek téged is:
    Másrészt a prompt kezelése is egy képesség

    Én azért csak azt tartom, hogy van különbség plain textben, nulláról elkezdeni írni egy saját weboldalt és van különbség a gportal-szintű előreszerelt weblapképszítő weblapnak. Aki nem hiszi, annak szívesen megnyitok egy üres dokumentumot a szövegszerkesztőjében. Vagy le lehet ülni a vászon elé és pálcikaemberekkel önkifejezni. Túlságosan rászokott már a nép a hülyeségre az autotune-nal, mindenki is tud énekelni, meg mindent is. Többek sikerélménye a promptolás? Kétségkívül. Lesz ettől benne logika-kreatív vonulat, felcserélhetőség? Nem, nem lesz.

    [ Szerkesztve ]

  • totron

    addikt

    válasz Hi!King #57 üzenetére

    és egy szűk szakértő réteg kiemelkedő munkajövedelmén alapuló gazdaság is az
    A gyakorlatban ez olyan 80%-os adót jelentene számukra. Simán jó perspektíva, vonzó.

  • totron

    addikt

    válasz Hi!King #58 üzenetére

    Jó. Csak már az egész világ lassan egy fakin' stockfotó, s nem is ültetődik be más. Aki most zsenge az azt gondolja, hogy pár paraméter, meg 2 kattintás és kész a mű, minden más meg fölösleges középkori kínzás. Megspórolja magának azt a létezési állapotot is, mikor önkívületben alkotna és "mintha felülről irányítana valami" - ami azért nem egy elhanyagolható állapot. Ami csak mégtovább növeli a saját gondolat hiányát, az egyén érzelmi sivárságát. A vizuális (ön?)kifejezésmód csak lehetséges 1 indikátora ennek a satnyulásnak. Említődött már a saját farkába harapó kígyó. Hát ez egy jó meglátás, de nem csak géppel tud megtörténni, az emberrel épp ez történik. Az örökös onlinen jelenlét, a pillanat szétszelfizése, szétélőzése is ugyanez. Az a konktent, hogy kontent, ösztönök maradtak; sztároljuk egymást (pl. Insta), termékeladás, konktentkontent, ön- és népámítás. Sehol egy eredő. Megfulladok.

    A lilának meg millió kifejeződési formája van, de erről sokan nem is tudnak, mert a megmondottság (fogyasztóiság) nevelte őket. Jó az AI, meg jó játék a kontrasztállítás így az elején, hogy jócsaj, meg tehéntelep, de érdemben és hosszú távon annyi történik csak hogy aláhúzza a fentieket, háromszorosan, vastagon. Meglátjuk mi alakul.

  • totron

    addikt

    válasz KilgoreTrout #51 üzenetére

    hiszen a megrendelő/art director kérései és instrukciói alapján dolgoznak
    Természetesen, ebben az üzemmódban végrehajtók (megalázóan kevés fizetés esetén: humánrobotok).

    Az alkalmazott művészet nem instrukcionális (az adott irányzat kötelező jegyeit ide nem értve) és óhatatlanul belekerül az egyén kézjegye, akár esetlenség, korlátoltság vagy tehetségtelenség okán, vagy mint többlettudás, egyéni tehetség, de ezektől függetlenül vagy épp ezekkel a egyéni képességekkel keverve is az egyéni látásmód önkéntelenül is belekerül a végeredménybe. Az AI-nak millió mintából sem lesz olyan gyerekkora mint nekem, aki azért ábrázolja úgy a lilát amiért/ahogy az adott egyén tenné. A kreativitásnak részei ezek is, mint részek minősége, milyensége.

    Lecsupaszított értelemben véve pedig a kreativitás egy kombinatorika vonzó végeredménye. Legyen az akár az elemek párosítottsága, de éppúgy lehet egy adott megoldás frappánssága, mely technológiai tudáson/komplex gondolkodási képességen alapszik (mérnöki pl.). Lehet persze párhuzamot vonni, hogy a gép mindezeket ugyanúgy "tudja", de az a helyzet, hogy nem tudja mit mond, mit rajzol. Így a nap végén csak az jön ki, hogy bár ismerheti a színkomplementereket, mindig, mindenkit szénné aláz Go-ban, de érteni nem fogja a cselekményt - érdekes kettősség ez, amivel még barátkoznunk kell. Ugyanúgy nem, mint a szövegnél. Van, ahova ez elég, de amíg nincs mögötte emberi, értő lélek és értelem, addig a mostani értelemben vett emberi kreativitást én elkülöníteném a gép tevékenységétől.

    Az is egy érdekes kísérlet, hogy milliók mintáiból mi jön ki, de korlátnak tekintem, hogy nem ember alkotja a végeredményt, tehát amolyan csonkagúlát kaphatunk csak (mindamellett ha ember alkotná az meg nem tudna kellően objektív lenni).

    Hallucináció, ez bulvárkifejezés, de maradjunk ennél: hibáról van szó. Ugyanakkor igaz, hogy hiba, kerekítési elégtelenség, kvantálási pontatlanság, bármilyen gépi korlát* is felhasználható tartalomként, ha már művészet. Lásd 8bit művészete otthoncumputereken, pulóvereken.
    *Combos korlátokkal könnyű volt elkülöníteni a gépi produkciót, ma ilyen értelemben leredukálódtak a korlátok, de pont ez mutatja meg, hogy milyen nehéz reprodukálni az emberi teljesítmény közelségét. A játékokban lévő karakterek arckifejezései sem épp az igaziak, finoman szólva. Akiknek meg de, azok eleve azokon a mimikákon nevelkedtek. Cáfolatként elfogadom az Avatar-szintű mimikai kidolgozottságot, de az is véleményes.

  • totron

    addikt

    válasz KilgoreTrout #69 üzenetére

    Számít hát, de ezt a mai TikTokker világban egyre nehezebb megmagyarázni. Nem egy 2 másodperces, optikailag hatásvadász esetről beszélünk, hanem érteni- és befogadni valót tartalmazó eredményről. Ami az alkotó hátterének, így motivációinak megértése nélkül sajtpapír, félkarú óriás. Ez egy kellő mértékű elmerülés és nem a ló túloldalára való átesés értendő alatta, mikor projekció/romanticizálás zajlik a befogadó oldaláról.

    a készítő szándékait legtöbbször figyelmen kívül hagyva.
    Ebben is van valami, galériák lekerekített igazsága, hogy ha számodra mond valamit a kép/szobor/performansz akkor mond, ha nem, akkor meg nem. De ez csak úgy igazság, ha a fentebb említett, 1. ponton túl vagy. Paradoxonnak hangozhat, de nem az azért.

    taszítani fog a mű és egészen máshogy fogod értékelni.
    Trú. Vagy terápiaként használom az ő benyomását és ábrázolását. Lehet olyan erejű hangulati atmoszférával találkozni, ami akár a mélyben is felülír (ha nem is homlokegyenest, de egy semlegesítésre akár elég).

    megrendelő képtelen eldönteni.
    Hm, jó, nekem továbbra is ez annyiról szól jelen szintjén, hogy akit meg lehet vezetni 1 karakterében eltérő domainnel, meg kamu szolgáltatói számlával annak ez jó, a többinek meg nagyon nem. De mondom, illusztrációnak nagyon bevált és örülök neki, 1 AI-pictureprodukt többet mond 1000, nehezen összetákolt szónál.

    Igen, filozófia is.

    A dolgok eredete aggaszt. Mit rendelünk meg, ha beterít minket az AI? Forrás és cél eggyé lesz. Képzelj el egy fotográfust aki csak fotógépeket fényképez. Nagyok a várakozások, közben meg lehet, hogy megy a polcra a 3D tévé mellé.

    Szerk.: de az AI jelenleg sokkal kézzelfoghatóbb fenyegetést jelent a mai materialista társadalmunkban.
    Nem baj, úgy is be lettünk már hülyítve túlzottan a tárgykultúrával. Ezen túl mindenki mentális szakember lesz!:D

    [ Szerkesztve ]

  • totron

    addikt

    válasz BaJaZo #74 üzenetére

    Még ha volna is amolyan abszolút igazságszelence-mibenléte a GPT-nek vagy bármely gépi, információkat csokorba szedő jelenlétnek is, oda, s vissza triggerelik egymást a szemben álló csoportok, elvesznek az indulatban, hangolhatóságban, szubjektív igazságot látnak (és csak azt). Személyeikben utálható szereplőket hoznak be a propagandába, teljes nevüket ismételgetve, hangoztatva vagy egyes fordulatokat egyenesen erre építenek és ez - a másik támadhatósága, eleve elrendelt támadtatása - egy olyan ösztöni trigger amivel egy csoffadt kis nyelvi modell nem veheti fel a versenyt, mint céltábla: ember embernek farkasa, nem pedig gépnek. Ettől függetlenül a hatásvadász, rém primitív, reklámokba foglalt üzenetek hatnak, facebooki kommunikáció és az ottani célzott burjánzások hatnak, ehhez eddig sem kellett az GPT.

  • totron

    addikt

    válasz Vesa #101 üzenetére

    de a művészet soha nem a másoknak történő bedolgozásról szólt, hanem magáról az alkotási folyamatról.
    A megrendeléses teljesítésekről volt szó de szépen csengenek e szavak a témán belül. :). Hogy miről szól a valóságban, azt az anyagiak döntik el, már ha valaki abban a csúf állapotban van, hogy kénytelen összefésülni a megélhetéssel, de értem, ezzel csak felvezetted a gondolatot.

    Abban pedig senkit nem fog meggátolni az AI, hogy továbbra is fessen, vagy rajzoljon a saját önkifejezése érdekében.
    Beviteli oldalon is van még mit fejlődni, számos agymenésem csak erősen leegyszerűsített formában ölthetett formát, nem az igazi, elmaradt az igazi szárnyalás (nem a folyamat hiánya miatt), várjuk a jobbulást. Drága az olajfesték, ez amolyan gátló tényezőként elég jól tud működni <-> rajztábla győz. Egy emberi-táblai bevitellel kombinált, felfejlődött állapotot el tudok képzelni tényleges alkotási folyamatként - majd talán. De azt sem az ecset helyett persze. Nem vagyok egypólusú, archaikus oldalon megragadt személy, de erősnek éreztem egy prompt és ecsettechnika 1 lapon említését.

    ettől még pl. maga a festmény nem kell, hogy tetszen, mert bennem nem áll össze úgy, mint egy másik emberben. Nálam egy másik kép váltja ki ugyanazt.
    De hiszen én sem írtam mást (szándékom szerint). Nincs itt röghöz kötés, csak hiányolom a digitalitásból az előzményt, nem tudom utolérni. Az alapjáraton elkészített és elfogyasztott digitális alkotás a gyorskaja, a sok munkaórával és szenvedéllyel megkreált analóg produkció már könnyebben hordozza a lelket (ez meg az éttermi kaja egy nem olcsó helyen). Félreértés ne essék, nem egy maradandó kedvencem van digitálisan előállított képekből, animációkból is, de egyik sem kétkattintásos generatív motor eredménye. A befektetett munka az meglátszik. Meg a hiánya is. De tulajdonképpen bármikor adhatunk szerenádot Casio alap szintivel és a lagzin is rendben lesz a rizibizi rántott hússal - ha egyszer attól áll össze a tuti.

    Visszatérő gondolatom, hogy milyen szomorú, ismertem több, technikájukban lenyűgözően tehetséges amatőr festőt, fejlesztették is az adottságikat, de kreatív önállóként nincsenek jelen, teljesen üresek belülről ez ügyben, vagy másolnak vagy csak a kommersz jön. Egy másik meg jóllehet pont a reciproka, annak meg más a keresztje. Látom én is ezeket a dilemmákat, de nem egy téma még ez a kettő.

    Pont arra kéne hajtani, hogy minél szélesebb látókört kapjanak az emberek output-ként, és végre a lapos Földes idióta találkozzon néha a valósággal is.
    Ez csak értelmiségi, elvont handabanda (a szemükben), nem szolgálja az instant sikerélményét sem sokváltozós hozadék, sem a gonosz ellenvélemény. Szokik találkozni egyébként, olyankor félelmetes gördülékenységgel jön az őszinte tanács, hogy olvasson csak utána, ott lesz az, sok weblapról vissza fog köszönni az állítása. S mivelhogy ez tényszerűen van így, innentől nincs is mit cáfolni. Csodálatos. Rásegítés nélkül is megvannak azok a saját univerzumok, mondjuk kérdés a tyúk vagy tojás esete, a mai ember bubijára/a ma bubis emberek számosságára jó eséllyel már az algoritmus is rásegített.

    Szerk.: Propaganda lekapcsoló checkboxok akkor legalább? :)
    Jó, de a porrpaganda a valóság, hát még ennyit sem tudsz?

    [ Szerkesztve ]

  • totron

    addikt

    válasz ddekany #112 üzenetére

    Az öntudatra ébredés időintervallumát/önmagát hálózatba kötő, AI-maximum elérését pár órára jósolják. Magyarul ha megnézek egy hosszabb filmet vagy alszok egyet, könnyen eszmélhetek arra, hogy már át is topogtak rajtam az apokalipszis digitális lovasai. Izgalmas találgatni egy ilyen forgatókönyvet. Az erőszakszervezetek megjelenése persze borítékolható, de sok hogyan mellett ott a kérdőjel. A gépi oldalt nézve meg félelmetes belegondolni a belegondolhatatlanba: elhúz mellettünk pár óra alatt, esetleg kapunk egy odavetett, lebutított 42-t vagy -42-t, de nem sok közös témánk lesz állítólag, hacsak a fejlettebb fél úgy nem akarja.

  • totron

    addikt

    válasz ddekany #116 üzenetére

    Ezt nem tudom hogyan jöhet létre, világpolitikához nem értek, meg semmilyenhez sem.

  • totron

    addikt

    válasz Hi!King #159 üzenetére

    de a legtöbb döntésünket intuíciónak tekintjük
    A klasszikus bulvárközönség mindenképp, de azért a pszichológia nagyon szépen, egzaktul leírja a psziché választásait, hagyjuk el az intuíciót, mint hitvallást.

  • totron

    addikt

    válasz Hi!King #162 üzenetére

    Nem azok szintjén és értem a mondandót egészét, de az intuícióval, mint össznépi gyűjtőfogalommal beburkolni a témát nem járja. Mondjuk azt, hogy egy mai felvilágosult polgártárs tud a neuronok, mint biológiai háttér létezéséről, nyilván mélységeiben nem látjuk át kutatási szinteken sem - ahhoz nem eléggé, hogy nyakon csípjük az öntudat kezdetét - de nem is képzeli azt, hogy "bevonz" dolgokat és túllát az intuitíve elkövetett döntéshozásain vagyis le tudja vezetni logikával, több változóval, azokat súlyozva, valószínűségeket is bevonva.
    De te inkább szorosan a pályák és neuronok dolgára vonatkoztatva értetted az intuíciót, gondolom, csak megütötte a szemem a kifejezés.

    Szerk.: hogy valójában mik voltak az adott döntés okai.
    Kvantum szintig pár lépésből el lehet jutni, ha ilyen szinten keressük az eredőt. Azt is csak távolról ugatjuk.

    [ Szerkesztve ]

  • totron

    addikt

    válasz ddekany #164 üzenetére

    Igen, meg az egó: csodálatos fénylények vagyunk, ha egyénileg nem, hát közösen mindenképp, ezen felül még egó: nem lehetek tudatlan, inkább besorolok valami orbitális, de magát régóta tartó baromság mögé, így a kérdőjelek felkiáltójellé egyenesíthetők, hát mennyivel elegánsabb már, mint a józan ész szerint lépdelve meghagyni üres térnek a szekvenciában? Ha firtatásra kerül, akkor személyesnek hat, úgy is lesz lereagálva.

    Ó, én a nemigazival tökéletesen beérem, elég az érzelmi "gondolkodásból". Aki kicsit is önismer és összerakja önnön működését az érdekes, vajmi kevésszer "intuál".

    Ez jó filozófiai kérdés egyébként, hogy honnan nézve lehet potens valamely populáció: amelyik több ideig szaporodik? Amelyik szebb képeket fest? Amelyik hangosabban vonyít a Holdra? Máris olyan emberi sajátosságot vázoltál, amely örök. Képesek vérre menő csatákba bocsátkozni azon is, hogy készül a legjobb lecsó. Az is lehet, hogy nem emberi, bármilyen formában kötelezően része az öntudatnak az "én jobb vagyok és a módszerem is azok". Ugyanakkor emberben is van egy józan szerénységet alkalmazó személyiségtípus, ahol nem egóirányított a gondolat - tehát tényleges gondolat, nem cserélődik fel a vezérlés érzelmi alapúra menet közben - ahol maradnak kérdőjelek és nincs notórius notórius rekord-feltöltés/falkaszellem-eluralkodottság a fejben.
    Ilyen torzításokkal még csak érdemi közelítés sem várható a témában. Bár lehet, hogy ez mindegy is, mert még a legletisztultabb konzílium sem tud önmagán túlmutatni, így rálátni arra ami önmaga. A kérdés innentől csak az, hogy feltétlenül külső, isteni szikra kell-e egy olyasvalami létrahozásához ami ezt a felülnézeti képességet helyettünk megugorja. Éppen ráhibázhatunk, de a szinte vak próbálkozás módszertanával beláthatatlan idő kell a sikerhez. Ezen a ponton lazítom meg önkéntelenül is nyakkendőmet és ingnyakamat, fullasztó ez a bezártság-érzet és hogy remény sincs kitörni. Bízhatnék is abban, hogy demégis, de épp most vezettem le, hogy de nincs. :D Lássátok, nem kifizetődő a gondolkodás erőltetése.

    (#166) Hi!King, ha te belédállásnak érzed ezt, azt sajnálom, én is kifejtettem, hogy mi a helyzet, miért reagáltam azt amit, plusz látod, hogy nem egyértelmű. A báb részt visszautasítom nyilván.

    (#167) Hi!King, ez viszont egy jó felvetés. De lásd fent, az elme kitölti projektált csodával a fehér foltokat, igen sokszor a rettegett önlátás képessége is felcserélődik valami külsővel (ha közösen sikerül megegyezni valamiben, az mégkényelmesebb). Ha leszáll a kertembe Ashtar kapitány aranyűrhajójával akkor persze rögtön módosítom is a véleményem. Addig marad a természet csodája, az önmagán túlmutató neuronháló. Discovery jelleggel: van olyan ember, aki képes jellemfejlődésre, képes meghaladni addigi önmagát, még ha ez nem is népsport. Nem érdemtelen a fejlődést megtenni a mai mivoltunk fő okozójának, csak ennyit akarok ezzel mondani. Még ha nem is látjuk végeredmény minden elemét.

    (#168) ddekany, fentről küldik le a lelkedet.
    Ajj, de hányszor szembe jött már ez. Mindig adódott a kérdésem, hogy az összlélekszám mi szerint alakul? Előre lefoglalt mátrix számosságátt töltik be folyamatosan vagy pár elrojtolt lélek használódik újra és újra? És megosztva ugye. Mert leszületés és több élet, csak más testbe... Ezen a ponton mindig az elhalkulásé a terep.

Új hozzászólás Aktív témák