Új hozzászólás Aktív témák

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz Psych0 #6884 üzenetére

    Nem sorban olvastam Émile Zola könyveit, most olvasom pl. a legelsőt, a Rugonék szerencséjét. (Nagyon lassan haladok vele, elég nyögvenyelős, ezek a korai Zola könyvek szerintem nem közelítik meg a későiek minőségét.) Ezelőtt csak egy családfát néztem át, amit maga Zola állított össze, hogy tudjam, ki hova kapcsolódik. De végtére is az első könyvből már egyértelműen kitűnik a családfa, és hogy melyik ág mit örököl, milyen tulajdonságaik jellemzőek rájuk, más egyéb nem köti össze a könyveket, nem folyamatos sztori, szóval lehet így is. A késői művek, mint pl. ez Az összeomlás vagy a Germinal a kedvenceim, a végére mindkettő nagyon epic. Aki szereti ezeket a japán drámai animációkat, azoknak az is tetszene. Egyszerűen nincs happy end, csak amolyan melankolikus hanguatú, tragikus sorsok, valószerű és csöppet sem hollywoodi módon. Ráadásul Az összeomlás tele van csatajelenettel, elég realisztikus, már-már naturalisztikus módon. Egy gyorsan keresett idézet:

    "Ó, ez a gyilkos erdő, ez a legyilkolt erdő, ahol a haldokló fák zokogása közben egyre magasabbra csapott a sebesültek üvöltő panasza. Az egyik tölgyfa tövében Maurice es Jean egy zuávot vett észre, akinek kibuggyantak a belei, s megállás nélkül bőgött, mint valami lemészárolt barom. Távolabb egy másik zuáv feküdt, égett, a láng már belekapott kék övébe, szakállába, nyilván a keresztcsontja tört el, mert mozdulni sem tudott, csak zokogott keservesen. Aztán egy kapitány rémületesen éles hangjára figyeltek fel; egy gránát letépte a bal karját, és a combjáig felhasította a jobb oldalát, hason fekve, a könyökén vonszolta magát, úgy könyörgött, hogy adják meg neki a kegyelemdöfést."

    No de elég az irodalmi délutánból, csak valahogy nem állhattam meg. :DDD

Új hozzászólás Aktív témák