A NASA egyik sikertörténete a Voyager projekt, s eddig az 1977-ben felbocsátott, az Uránuszról és a Neptunuszról elsőként és máig egyedüliként képet küldő 2-es szonda kiválóan működött, ám április 22. óta a szerkezet – habár a diagnosztikai adatait rendben továbbította – a mérési információkat dekódolhatatlan jelekként küldte el. A szakemberek közel egy hónapot dolgoztak a probléma analizálásán, s ez nyilvánvalóan lassú folyamat, hiszen a 13,8 milliárd kilométerre lévő Voyagerhez egy rádióüzenet 13 óra alatt érkezik el, s értelemszerűen ennyi időt kell várni a válaszra is.

Egy ideig nem férhettek hozzá az adatokhoz, mivel egy fordulási manőver miatt el kellett a vizsgálatot halasztaniuk. Végül május 12-én a NASA mérnökei hozzájutottak a repülési rendszer teljes memóriatartalmához, s az elemzés során kiderült, hogy bitváltás történt, egy érték 0-ról 1-esre változott, s a szimulálás azt bizonyította, hogy ez okozta az anomáliát. A frissítést, mely reményeik szerint helyreállítja a működést, tegnap küldték el a szondának.

A Voyager 2 1977. augusztus 20-án indult hosszú útjára, mintegy két héttel ikertestvére, a Voyager 1 előtt. A két űrszonda jelenleg a Földtől legmesszebb lévő, ember alkotta objektum, mindkettő a helioszféra – a Nap által a Naprendszer körül létrehozott buborék – széle felé jár. A szakemberek arra számítanak, hogy a Voyager 1 a következő öt évben hagyja el a Naprendszert és lép ki az intersztelláris űrbe, míg a Voyager 2 nem sokkal ez után követi. A Voyager 1 nagyon jó állapotban van, és megfelelőn működik, 16,9 milliárd kilométerre van tőlünk.

Azt még nem tudni, hogy a földönkívüliek keze (már ha van ilyen testrészük) benne van-e az egészben...