Véget ért az évtized magvitája

Az AMD 12,1 millió dollárért kisakkozta magát a perből. Jól járt mindenki?

Tony Dickey még a 2015-ös esztendő végén borította rá az asztalt az AMD-re, amikor beperelte a céget félrevezetés vádjával, ugyanis azt állítja, hogy a Bulldozer architektúrára épülő processzoruk az eredetileg reklámozott 8 mag helyett csak 4 magot tartalmaz. A per hivatalos közleménye egészen perzselő vitákat eredményezett az egész interneten, arra vonatkozóan, hogy kinek van igaza, de egy dologban sokan egyetértenek: Tony Dickey indoka hibás elméleti alapokra építkezik. Erről részletesen írtunk akkor, elmagyarázva, hogy egyrészt a magnak nincs egzakt definíciója, másrészt a Bulldozer ténylegesen nyolcmagos processzorként viselkedik, a magok számának igazából nem sok köze volt a teljesítményének, ez máshol veszett el. Erről is írtunk röviden a Zen bemutatására vonatkozó cikkünk elején.

A magvita az idei év elején érdekes fordulatot vett, ugyanis az AMD számos szakmai érvet felhozott annak érdekében, hogy magát a csoportos keresetet ne indítsák el, de ez nem volt elég, a kaliforniai bíróság engedélyezte az ügy továbbvitelét. Ezen a ponton már jelentős költségek is felmerülnek, így az AMD megpróbált kiegyezni az érintettekkel, hiszen ez sokszor lényegesen olcsóbb lehet, mint egy ismeretlen kimenetelű, nagyon sokáig tartó bírósági procedúra.

A vállalat most bejelentette, hogy 12,1 millió dollárt fizetnek kiegyezés gyanánt a csoportos kereset résztvevőinek. Az egyezmény csak a nyolcmagos, Bulldozer és Piledriver architektúrára épülő processzorokra vonatkozik, tehát a hat- és négymagos, illetve az említetteknél újabb dizájnt használó modellekre nem. Ezt mindkét fél igazságosnak tartja, bár azt mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a 12,1 millió dollár lényegesen kevesebb a 60 millió dolláros prémiumhoz képest, amelyet a csoportos kereset alapján számoltak az érintettek.

Azt nem lehet pontosan tudni, hogy mennyien jelentkeznek majd a kompenzációért. Az egyezmény szerint a résztvevők nagyjából 35 dolláros kompenzációban részesülhetnek processzoronként, de nagyon fontos tényező, hogy a kifizetés fix összegből történik, vagyis minél többen jelentkeznek, annál kevesebb jut. Az igényléshez persze rendelkezni kell a vásárlás tényét igazoló számlával is, amelyet vagy maga az AMD, vagy egy kaliforniai üzlet állított ki.

Az egyezmény elképzelhetőnek tartja, hogy akár 150 ezer ember is igényelheti a visszatérítést, ilyenkor maximum 80 dollár jár processzoronként, tehát a 35 dolláros becslés akár reális lehet. Nincs azonban még megjelölve az ügyvédi költség, amely szintén az említett összegből lesz kifizetve. Ez jellemzően a pénz 25-30%-át szokta kitenni, és ha most is ennyit kérnek az ügyvédek, akkor a 12,1 millióból 3-3,6 millió dollárt elvinnének, vagyis még tovább csökkenhet a felhasználók felé osztandó kompenzáció. Emellett, ha a várakozásokhoz képest többen jelentkeznek, akkor még kevesebb pénz jut személyenként, de az érintettek azzal számolnak, hogy már a 35 dolláros szint is ez kellően kevés pénz ahhoz, hogy sokan ne foglalkozzanak vele. Tulajdonképpen emiatt is számolnak az érintettek processzoronként nagyobb kifizetéssel, hiszen azt feltételezik, hogy hiába érintettek többen is, az igénylést már nem fogják beadni.

Mindezektől függetlenül rámondható a megállapodásra, hogy mindkét fél jól járt. Az ügyvédi költségeket, illetve a kockázatokat figyelembe véve az AMD az olcsó és biztos utat választotta, a csoportos kereset résztvevői pedig valószínűleg nem akartak lényeges kockázatokat vállalni, így inkább elfogadták a cég ajánlatát.