Tegnap nem kis visszhangot váltott ki a más ügyek kapcsán jól ismert magyar politikus nyilatkozata, ugyanis azonnali vizsgálatot követel Németh Szilárd amiatt, hogy egy hajléktalan személy adataival visszaélve mintegy 200 ezer telefonos SIM-kártyát vásároltak szervezett bűnözői körök a Magyar Telekomtól.
Konkrét információkat nem tudni, de Németh Szilárd állítja, hogy tudomása szerint Magyarországon forgalmazott SIM-kártyákat használhattak iszlamista terroristák európai merényleteik megszervezése során. A nemzetbiztonsági bizottság alelnöke felidézte a Magyar Idők szerdai írását, miszerint egy hajléktalan nevére szervezett bűnözői körök 200 ezer SIM-kártyát vásároltak, amelynek egy része terrorcselekményeket végrehajtó személyekhez „vándorolt”. A politikus egy teleregényhez hasonlította a brüsszeli és párizsi merénylők magyarországi ténykedését: „Ezek azt csináltak, amit akartak, annyit telefonáltak, amennyit akartak, és olyan információt kaptak, amilyet akartak” – fogalmazott. Hangsúlyozta, a migrációs hullámmal érkeztek a terroristák Magyarországra, akik aztán merényleteket követtek el Nyugat-Európában.
Hogy gond, az biztos
Németh Szilárd kiemelte: az, hogy bárki ellopott adataival bármennyi SIM-kártyát lehet vásárolni, egy biztonsági rés, amit meg kell szüntetni. A politikus felolvasta a Magyar Telekom állásfoglalását is. A társaság szerint „nincs azzal kapcsolatban jogszabályi korlátozás, hogy egy ügyfél hány SIM-kártyával rendelkezhet, így ezt a szolgáltatóknak nem is feladatuk vizsgálni”. A politikus erre annyit mondott: „Gratulálok a Magyar Telekomnak, de nem tudom elfogadni ezt a hozzáállást ehhez a kérdéshez.”
Megjegyezte: a szokatlan esetnek fel kellett volna tűnnie, és „minimum egy bejelentést megért volna”, hiszen a szolgáltatóknál vannak az adatok.
Kétszázezer csavarkulcsot lehet venni, kétszázezer SIM-et már nem
A probléma csak az utóbbi időben merült fel, mivel az egyre szaporodó terrorcselekmények miatt a nemzetbiztonsági szolgálatok – természetes módon – egyre nagyobb figyelmet fordítanak azokra a kommunikációs csatornákra, melyeket a terrorcselekményre készülődők is kihasználhatnak.
Alapesetben kevés ok lenne arra, hogy ha valaki 200 ezer SIM-kártyát vásárol, arra a hatóságok rászálljanak – esetleg kereskedik velük, bár erre kicsi az esély. Ám a megváltozott helyzetben jogos a gyanakvás.
Egy, a lap által megkérdezett szakértő szerint „a hírközlési törvény mielőbbi szigorítása szükséges, ugyanis jelenleg rés van a pajzson, amit mielőbb el kell hárítani. A szakember annak a véleményének adott hangot, hogy az illetékes szolgáltatónak a törvényi szabályozatlanság ellenére kötelessége lett volna, hogy figyelmeztesse a titkosszolgálatokat a rendkívüli esetre. Emlékeztetett arra, hogy telekommunikációs vonalon számos kötelező együttműködésük van a telefonszolgáltató cégeknek a szolgálatokkal, amit a nemzetbiztonsági törvény hiánytalanul szabályoz.”
De itt a klasszikus paradoxonnal állunk szemben: mivel a jól felkészült terroristák pontosan tudták és tudják, hogy a hatóságok milyen módon térképezhetik fel a kommunikációjukat, így mindig olyan módot választanak, melyre akkor és ott nem terjed ki a figyelem. A párizsi merényletig ez többek között a feltöltőkártyás SIM volt. Mostantól ez már feltehetően nem lesz járható út, de ne legyen kétségünk: a szigorítás után új lehetőségeket fognak találni – kissé olyan a helyzet, mint a vírusírók és a vírusirtók közötti verseny, ahol már a nagy biztonsági cégek vezetői is elismerik, hogy soha be nem hozható hátrányban vannak a bűnözőkkel szemben.
Az egyszer használt, majd eldobott feltöltőkártyás telefonok, valamint az egyéb, szintén névtelenül használható infokommunikációs eszközök optimálisak a terroristák számára – mindezt Bodnár Zsolt, a Terrorelhárítási Központ főigazgató-helyettese mondta egy sajtótájékoztatón. Mint fogalmazott: „Ma már a free Wi-Fi zónák, azok az okostelefonok, amelyekben már SIM-kártya sincsen, azok az applikációk, játékprogramok, amelyek mellett hangsávok futnak, bármilyen formában lehetővé teszik a kommunikációt akár Rakka és Párizs között, de akár Budapest és Rakka között is. Ennek az ellenőrzése nagyon komoly kihívás a szolgálatok, illetve a rendvédelmi szervek számára.”
