A kiadóvállalatok nem kérhetnek minden egyes illegálisan letöltött zeneszám után kártérítést, mivel nem állítható az, hogy minden ilyen letöltött fájl bevételkiesést jelent, vagyis kárt okoz a jogtulajdonosoknak – mondta ki egy amerikai bíróság egy perben.
James P. Jones az Egyesült Államok kontra Dove ügyben hozta a fenti határozatot. A vádlottat, Daniel Dove-ot bűnösnek találták szerzőijog-sértés bűntettében, mivel 2004 és 2005 között Elite Torrents néven egy torrentcsoportot működtetett. A bíróság megállapította, hogy vétkes illegális másolásban és terjesztésben, valamint bűnszövetkezetben folytatott szerzőijog-sértésben. Jones bíró Dove-ot tételenként 18 hónap börtönre, valamint összesen 20 200 dollár kártérítés megfizetésére ítélte.
Ám az eljárás során az amerikai kiadói szövetség, a RIAA és a Lionsgate Entertainment viszont komolyabb kártérítést akart, mivel úgy vélték, minden egyes törvénytelenül lemásolt és megosztott fájl tényleges piaci veszteséget okozott a jogtulajdonosoknak. A RIAA például azt állította, hogy az Elite Torrents segítségével Dove szerveréről 183 albumot 17 281 alkalommal töltöttek le, s ezért ők a 2005-ös árakon számolva (7,22 dollár/album) összesen 124 769 dollár kártérítésre jogosultak – illetve 47 ezer dollárra, ha Dove beleegyezik, hogy nyilvánosan támogatja a RIAA kalózkodás-ellenes kampányát. A Lionsgate hasonlóan érvelt: a megosztott 700 filmmel Dove 22 millió dollár kárt okozott az iparágnak, s mivel ezekből 28 jogaival rendelkezik a Lionsgate, az ennek megfelelő kártérítésre, 880 ezer dollárra tartanak igényt.
Ezeket az igényeket a bíró megalapozatlannak találta, szerinte nem bizonyítható, hogy aki letölt egy zenét vagy filmet egy ilyen oldalról, az megvásárolná ezeket teljes áron is.
Sajnos, ez az indoklás nincs közvetlen hatással a többi hasonló RIAA-perre, s azok könnyen úgy végződhetnek, mint a hírhedtté vált Jammie Thomas-ügy, ahol a vádlottat 24 dal megosztásáért 222 ezer dollár kártérítés megfizetésére kötelezték. Ugyanakkor mégis csak egy újabb jelzés a jogászok által emiatt már rengeteget támadott kiadók, jogkezelők és jogvédők (főleg a Business Software Alliance – BSA) számára, hogy a zene- és filmipar veszteségeit évek óta e logika alapján meghatározó jelentéseik félrevezetik a közvéleményt, fals adatokat tartalmaznak.
