A százezer forintos kérdés: Mi az, amivel szinte biztosan rendelkezik egy amerikai hajléktalan? A válasz: e-mail cím. Ez a meglepő tény derül ki Jacob Ogles írásából, aki a Wired.com számára készített tényfeltáró riportot a hajléktalanok és a digitális világ viszonyáról. Magyarországon már maga a téma felvetése is blődli lenne, ám az Egyesült Államok ebben is más.

Michael Stoops, a Nemzeti Szövetség a Hajléktalanokért (NCH) vezetője szerint az internet óriási lehetőséget jelent a fedél nélkül élő emberek számára. Az 1984-ben alakult szövetség volt az, amelyik az elmúlt években egy folyamatos kampány során a menedékhelyen élő hajléktalanokat segítette e-mailes postafiókjuk létrehozásában. „Ez a technológia segíti az embereket abban, hogy ne veszítsék el végleg a kapcsolatukat a rokonaikkal” – mondja Stoops, s hozzáteszi még, hogy az internetes levelezés ugyanakkor megkönnyíti a hajléktalanok egymás közötti kommunikációját is, s emellett segíti önszerveződésüket. Az elmúlt évtized során a legtöbb amerikai nyilvános könyvtárat ellátták internetcsatlakozással, így a hajléktalanok viszonylag könnyen hozzáférhetnek a világhálóhoz.

Fedél nélkül, notebookkal

Ám igen sokan vannak, akiknek nem is kell könyvtárba menniük a levelezésük lebonyolításához, mert ott lóg a vállukon a laptop, vagy a csípőjükön fityeg a mobiltelefon, s a helyi wifihálózatot használva interneteznek. Ilyen például a Las Vegas-i Kevin Barbieux, aki adományként kapta laptopját – igaz, a szerkezet a riport időpontjában már működésképtelen volt, lecserélésére pedig nem volt pénz. Barbieux 2002 óta írja blogját, mellyel az az egyik célja, hogy megváltoztassa a hajléktalanokról kialakított képet, hogy – mint mondta – alakítson egy kicsit a világon. „[ez az oldal] Az egyetlen sikeres dolog az életemben” – állította az újságírónak.

De nem csak Kevin Barbieux működtet weboldalt a netező hajléktalanok közül, igen sokan jelen vannak a világhálón tartalmaikkal. Terri Hellerich például – aki lakbérhátraléka miatt veszítette el mindenét, és került az utcára – a megélhetési költségeinek egy részét is a net segítségével teremti elő. Igaz, ez a munka nagyon keveset hoz a konyhára, de már van bankszámlája, s képes volt egy szerény szobát is kibérelni.

Michael Stoops óriási dolognak tartja, hogy a hajléktalanoknak is van lehetőségük a digitális világhoz kapcsolódni, mert sikerélmény okoz nekik, kreativitásukat és művészi hajlamaikat nem csak kibontakoztathatják ott, hanem alkotásaikat meg is oszthatják másokkal – esetleg épp olyanokkal, akik az utcán egyébként zavartan félrefordulnának, ha meglátnák őket. A szövetség vezetője azonban óv a túlzott reményektől: „Nagyon ritka az, hogy a technológia önmagában, egyedül ki tud valakit rángatni a hajléktalan létmód ördögi köréből.”