Oroszországban újabb lépést tettek a saját internet kialakítása irányában

Egy olyan rendszer tesztjét kezdik meg hamarosan, mellyel biztosítani tudják, hogy az orosz forgalom nem megy külföldre – így ellenőrizhetővé is válik.

Oroszország kormánya – kínai mintát követve – már jó ideje törekszik arra, hogy a hazai internetfelhasználókat egyre szorosabban ellenőrizze, egyúttal tartalmi kontrollt is gyakoroljon. E folyamat újabb fázisáról számolt be az RBK (РосБизнесКонсалтинг) médiacsoport hírügynöksége, akik azt írják, hogy az orosz hatóságok a nagy hazai szolgáltatók együttműködésével azt tervezik, hogy egy tesztidőszakra, kísérletként lekapcsolnák az ország lakói egy részének hozzáférését az internet alapját adó nemzetközi hubokról, központi irányító szerverekről. Mindez egy tavaly decemberben elfogadott parlamenti határozat, majd törvény következménye – ebben az szerepel, hogy Oroszország internetes infrastruktúráját úgy kell kialakítani, hogy az (Runet néven emlegetik) védett és működőképes maradjon akkor is, ha az országot „külföldi agresszió” révén leválasztanák a globális hálózatról.

A gyakorlatban ez úgy működne, hogy a hatóságok figyelnék és kontrollálnák az adatforgalmat, és a távközlés és a kommunikációs technológiák mellett az internetet is felügyelő orosz hatóság (Roszkomnadzor – Роскомнадзор) kötelezővé tenné a szolgáltatók számára, hogy ennek megvalósítását technológiailag is biztosítsák – a fő cél az, hogy a netes adatáramlás ne érintsen Oroszországon kívül telepített szervereket.

A tesztüzem időpontjáról még nincs hivatalos közlemény, de a hírügynökség azt feltételezi, hogy a törvénymódosítás végleges elfogadásának végleges határidejével, azaz április elsejével kezdődne.

A hírügynökség értesülései szerint az internetszolgáltatók alapjaiban egyetértenek a törvénymódosítás céljaival, de a technikai megvalósítást illetően vannak kételyeik, ugyanis működési zavaroktól tartanak a bevezetéskor.

A hír kommentálásakor érdemes megemlíteni, hogy a globális internet „széttöredezettségére” való törekvés nem újdonság, az elmúlt tizenöt évben egyre több jelet lehet érzékelni – elsősorban az autoriter berendezkedésű országokból, de igazából szinte mindenhol, ahol kellő gazdasági és politikai erő van arra, hogy megpróbálkozzanak az internetes adatforgalom ellenőrzésével.

Mindennek oka, hogy nagyot változtak a viszonyok az 1960-as évek óta, mikor a világháló koncepciója kiformálódott. Az akkoriban elsősorban amerikai fejlesztésű hálózati hozzáférés érthető módon alapkoncepciójában tartalmazta a bizalmi elvet – belső használatra tervezték. Így lehetett az internet az 1990-es, 2000-es években egyfajta ikon is, az információszabadság megtestesítője, sokak számára nagy remény.

Ám ennek a felépítésnek mára két komoly következménye lett, mely egyre inkább feszíti a kereteket. Az egyik az, hogy az alaptextúrában tetten érhető bizalmi elv egyre sebezhetőbbé teszi a hálót – megalkotói annak idején nem számoltak a ma tapasztalható bűnözői tevékenységgel. A másik pedig társadalmi-politikai: a globális hozzáférés, a 12 nagy hub nemzetközi felügyelete már nem tetszik sok (a legtöbb) államnak, akik eddig különféle módokon igyekeztek korlátozni a hozzáféréseket, ám ez nem elég hatékony, így fizikailag is lépnek az ügyben, vagyis könnyen lehet, hogy a globális internet szétesésének első lépéseit látjuk napjainkban.

Azóta történt

Előzmények