A Microsoft Office Open XML (OOXML) formátumának szabványosítási csetepatéiban legtovább a norvég nemzeti testület tartott ki azon véleménye mellett, hogy nem lenne szabad jelenlegi formájában szabvánnyá minősíteni a formátumot, s mikor végül kiderült, hogy ez a vita gyakorlatilag már eldőlt, némi huzavona után, eszközeikből kifogyván, a norvég testület 23 tagjából 13 a múlt héten úgy határozott, hogy az eljárás és a döntés miatt kilépnek a szervezetből.
Az OOXML szabványosítási folyamatát az egész világon (nálunk is) végigkísérte egy iparági harc, melynek során korántsem indulatmentes viták folytak. Az ún. gyorsított eljárás első körében a nemzeti szabványügyi szervezetetek tavaly szeptemberben elutasították az OOXML ISO-szabvánnyá emelését. Ezzel azonban nem zárult le a folyamat: a meglehetősen összetett procedúra forgatókönyve szerint ugyanis idén február végén egy ún. Ballot Resolution Meetinget hívtak össze, amelyen megvitatták, hogy a dokumentumformátummal kapcsolatban feltett kérdésekre, megfogalmazott kifogásokra időközben kielégítő választ adott-e Microsoft, illetve a dokumentációt elkészítő Ecma. Ezt követően az ISO-tagországok egy hónapot kaptak arra, hogy döntsenek: a válaszok tükrében változtatnak-e korábbi szavazatukon.
E második szavazás során az összes tagország 86 százaléka támogatta a szabványosítást, köztük volt többek között az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország és Japán. Kína, India és Oroszország ugyanakkor nemmel szavazott. A vége az lett, hogy a közreműködő országok 75 százaléka szavazott igennel, miközben az összes tagországnak csupán 14 százaléka mondott nemet vagy tartózkodott.
Az igazán komoly vita két alapkérdés körül bontakozott ki: egyrészt az ellenzők úgy vélték, hogy egy nyílt szabványú formátum létrehozása azért megkerülhetetlen, mert csak ezzel biztosítható, hogy a dokumentumok évek múlva is olvashatóak és kezelhetőek maradnak, ami főként a vállalatok, állami és közintézmények számára kulcsfontosságú szempont. Több ország kormánya azért döntött a már ISO-szabvány – és a Microsoft riválisai által támogatott – OpenDocument (ODF) felkarolása mellett, mert ezt egy iparági szereplőket tömörítő szervezet, nem pedig egyetlen vállalat fejleszti és felügyeli.
A másik vita – mely a norvég szakemberek döntése mögött is meghúzódhat, az az, hogy sokan a Microsoftot erőfölényének gyakorlásával, befolyásolással, manipulációval gyanúsították meg a döntéshozatali folyamat során (Norvégia esetében ez különösen szembetűnő volt, hiszen náluk az illetékes bizottság tagjainak többsége eleinte a szabvány ellen szavazott, ám a döntés – technikai praktikák folytán – mégis pártolóra fordult) –, s ennek a testületek tagjainak kiválasztásában, a szavazási procedúrák lefolytatásában valóban voltak is észlelhető nyomai, bár ténylegesen bizonyítani senki nem tudta, illetve nem indultak eljárások ez ügyben.
A norvég testület tiltakozó tagjai egy nyílt levélben fejtették ki álláspontjukat, s tárták fel azokat a körülményeket, melyek szerintük „meghamisított” szavazati eredményre vezettek, illetve arról szólnak benne, hogy felelőtlen és bűnös dolog az IT-ipar jelenlegi állapotában engedni egy cég nyomásának, amikor egy vállalat érdekeinél sokkal súlyosabb dolgokról, az információ-hozzáférés demokratizálásáról van szó.
