Hirdetés

A kormányzat államosítással veszi szárnyai alá egyik nemzeti IT-büszkeségünket

A Magyar Rektori Konferencia legutóbbi összejövetelét a szlovákiai Révkomáromban, a Selye János Egyetemen tartotta, ahol a felsőoktatás sokat vitatott átalakításának több problémája mellett szóba került egy informatikai projekt is, mely annyira felháborította a magyar egyetemek és főiskolák vezetőit, hogy a Konferencia nevében egy kétségbeesett, ugyanakkor kemény hangú közleményt adtak ki.

A rektorok által említett problémák egy decemberi kormányrendeletre vezethetők vissza. E rendelet híven tükrözi a kormányzat költségtakarékosságra hivatkozó, néha jogos, néha vitatható centralizációs törekvéseit. Az elfogadott terv szerint a racionalizálás következtében egyetlen rendszerbe vonnák össze a különféle célok vezette, különféle szervezetek által megalkotott állami, állami jellegű hálózatokat, és a rendelet keményen fogalmaz, amikor felsorolja „A kormányzati célú hírközlési szolgáltató számára átadandó kormányzati célú hálózatok”-at. Ezek között szerepel a jelen írás témáját adó, a rektorok által védett hálózat, a „HBONE (Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program, Hungarnet) IP gerinchálózata”.

Hirdetés

A Konferencia által kiadott nyilatkozat két sérelmet említ meg. Az egyik magától értetődően az, hogy az általános elismerésnek örvendő szakmai szervezet, a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet (NIIFI) által kezdeményezett, megvalósított és menedzselt program és infrastruktúra átkerülne egy ma még pontosan nem ismert állami szervezethez, holott a függetlenségére sokat adó, már az 1980-as évek vége óta szigorúan szakmai és tudományos szempontokra ügyelő NIIFI igyekezett politika- és állam-független, a kutatás és a felsőoktatás érdekeit szem előtt tartó, hazánk egyetemi szférájának nemzetközi elismertségét emelő, versenyképességét növelő rendszert megteremteni. Ennek beolvasztása egy ma még gyakorlatilag alig definiált, a hálózat eredeti koncepciójától teljességgel idegen rendszerbe súlyos szakmai hiba lenne – vélik a közlemény aláírói.

A másik nagyon fontos kifogás az egyeztetés hiánya [jellemző, hogy a decemberi döntésről nemhogy a szaksajtó, de még az érintettek sem tudtak – beszéltünk egy olyan szakemberrel, aki az egyik NIIFI-s rendszer felelős vezetője, és ő is tőlünk értesült a beolvasztási tervekről – a szerk.]. Ahogy a közlemény írja: a rektori konferencia tagjai egyáltalán nem zárkóznak el az átalakítástól, ám mélységesen fájlalják, hogy fél év alatt semmiféle megkeresést nem kaptak, véleményüket nem kérdezték. Vélhetően a mostani erős hangú állásfoglalás is annak köszönhető, hogy a rendelkezés végrehajtási fázisba érkezett, és megjelent egy EKOP-pályázat, mely június 17-ei határidővel már a rendszerintegráció végrehajtására keres alkalmas vállalkozót. (A döntési mechanizmust itt jól jellemzi a kvázi pályázati kiírás, melynek címe: „TERVEZÉSI FELHÍVÁS ÉS ÚTMUTATÓ az Elektronikus közigazgatás operatív program keretében megvalósuló A kormányzati működést támogató infokommunikációs alap infrastruktúra végponti elérést biztosító elkülönült aggregációs hálózatainak konszolidációja a gerinchálózati csomópontok virtuális egyesítésével című  kiemelt projekt támogatásához”, majd pedig a szövegben: „A kormányzati célú hálózatokról szóló 346/2010 (XII.28) Kormány rendeletalapján a kormányzati célú hálózatok működtetője és üzemeltetője a Kopint Datorg zRt.”

Mi mire való?

A nyilatkozat megemlíti azt, hogy példátlan lenne egy ilyen lépés, egy független tudományos kezdeményezés negligálása, a nemzetközi gyakorlatnak ellentmondó, valamint az ehhez kapcsolódó szintén nemzetközi egyezményeket semmibe vevő intézkedés megtétele – itt arra kell gondolni, hogy a kutatási hálózatok mindenütt jelentős függetlenséget élveznek, saját rendszereik, saját, szabványos együttműködési gyakorlatuk van, melyet a tervezett központosítás (ahol például közigazgatási rendszerek keverednének kutatói rendszerekkel), működéséből adódóan, nem tud tolerálni, és ennek következtében egy kifejezetten jól működő magyar intézményrendszer kerülne lehetetlen helyzetbe, azok után, hogy az elmúlt két évtizedben Európában gyakran emlegették követendő mintaként a NIIFI által kialakított struktúrát.

A háttérről a rendelkezésre álló dokumentumok szűkszavú, konkrétumokra ki nem térő szövege miatt alig lehet tudni valamit, csak feltételezésekre hagyatkozhatunk. Azt az IT café szerkesztősége megkockáztatja, hogy az általános centralizáció mellett nyilvánvalóan egyéb érdekek is munkálnak láthatóan és láthatatlanul – elegendő a mostanában központi szerepbe került, lassanként állami mamutként működő Kopint-Datorg Zrt.-re utalni.

Az IT café megkereste a legfőbb érintettet, de az NIIF nem kívánta kommentálni a Rektori Konferencia állásfoglalását, a Rektori Konferencia képviselőjének részletes tájékoztatására még várunk.

Frissítés: a Konferencia képviselője sem kívánta megjegyzésekkel ellátni állásfoglalásukat.

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények