A Mozillával elszaladt a ló

Nemrég számoltunk be arról a kompromisszumkereső Microsoft-javaslatról, melyben felajánlják, hogy az Európai Unió elvárásait kielégítendő olyan módon hoznák forgalomba új operációs rendszerüket, a Windows 7-et, hogy a felhasználó (az európai vásárlási szokásokat figyelembe véve elsősorban a gépet konfiguráló OEM-partner) az OS első futtatásakor egy, a kínálatot mutató ablakban eldöntheti, hogy a számítógépen melyik böngésző legyen az alapértelmezett, s ha nem a cég saját programját, az Internet Explorert választja, akkor ezt a böngészőt kikapcsolhatja – de csak mint böngészőt, mivel az IE a Windowsok integráns része, más feladatokat is ellát, eltávolítani nem lehet az operációs rendszer működőképességének sérülése nélkül. Sőt, a még vizsgálat alatt álló, igen alapos és részletes javaslat azt is tartalmazza, hogy a régebbi Windowsokon is lehetővé tennék a választást a Windows Update segítségével.

Hirdetés

E tervet a Microsoft üzleti gyakorlatát bírálók többsége pozitívan fogadta, s bár a leghevesebb ellenfél, az Opera Software képviselője azt nyilatkozta, hogy alaposan végig kell tanulmányozni a javaslatot, ők sem zárkóztak el egy ilyen megoldás elől. Ehhez képest némileg talán meglepő, hogy Mitchell Baker, a Mozilla Alapítvány elnöke, illetve Harvey Anderson az alapítvány jogtanácsosa külön-külön ugyan, de egybehangzóan fenntartásaikat hangoztatták a napokban. S hogy mik a fő gondjaik? A blogok szerint nagyon sok, ha alaposan végigolvassuk Anderson hosszú szövegét, találunk olyan apróságokat, amelyeken érdemes vitázniuk a feleknek, de valójában két fő bajuk van.

A Mozilla képviselői szerint az egyik probléma az, hogy ha a felhasználó nem az Internet Explorert választja a kezdőképernyőn alapértelmezettként, akkor a program nem távolítja el automatikusan az IE ikonját az asztalról, illetve a tálcáról.

A másik kifogás, hogy a választóképernyőn az ikonokra kattintás után nem telepítés történik, hanem a linkek az adott böngésző oldalára visznek el, ahonnan letölthetjük, majd telepíthetjük a szoftvert.

E ponton a történet kezd tragikomikus jelleget ölteni. A monopolhelyzetben lévő Microsoft elleni küzdelem jegyében messzemenőleg helyeselhető a piac színesebbé, több szereplőssé tétele, a gátlástalanul nyomuló nagy hal korlátozása, ha kell, bírósági eszközökkel. Ám a kukacoskodásnak is van egy olyan határa, amikor a kötözködő önmagát járatja le. Anderson blogján végigmenve az az ember érzése, hogy csak egy dolog elégítené ki: ha a Microsoft böngésző nélkül dobná piacra a Windowst. (Ha szigorúan elvi alapokon nézzük, akkor ebben is van ráció, ám egy ilyen megoldáshoz egy teljesen, alapoktól újratervezett MS OS-re lenne szükség, s ez egy totálisan más történet.)

Szólhatna valaki a Mozilla főnökeinek: Hé, haver, már győztetek! Nem vettétek észre?

Azóta történt

Előzmények