A mesterséges intelligencia és a mesterséges neurális hálók (Artificial Neural Networks, NN) segítségével korábban is történtek kísérletek az emberi gondolkodás szimulálására. Azonban mindkét modell az agyat egyfajta számítógépnek tekintette, amely – mint kiderült – korántsem helyes megközelítés. Mindkét modell ugyanis egy adott probléma megoldására kínál lehetőségeket, míg az agy pontosan ennek ellenkezője szerint működik, vagyis kialakít egy olyan megoldást, amely alkalmas egy később felbukkanó probléma kezelésére. A helyes modellezési lehetőséget a cognitive computing, vagyis a kognitív számítások tudománya jelentheti.

Dharmendra Modha, az IBM kognitív számításokkal foglalkozó kutatóintézetének projektvezetője szerint az idegtudományok, a szuperszámítógépek és a nanotechnológia konvergenciájának segítségével végre megközelíthetővé válnak az emberi agy gondolkodási képességei. „A mai számítógépek teljesítménye a közelébe sem érhet az emberi agy teljesítményének” – szögezte le Modha. „Az agy képes bármely érzékszerven keresztül információkat egységesíteni, ezen információk segítségével pedig kialakítani az idő, a tér és a tárgyak kapcsolatait. Célunk az agyhoz hasonló intelligens gépek tervezése az agy felépítésének, dinamikájának, szerepkörének és viselkedésének belső elemzésével.”

Az Egyesült Államok védelmi minisztériumának kutatásokért felelős részlege (Defense Advanced Research Projects Agency, DARPA) közel 5 millió dollárral támogatja a várhatóan kilenc hónapig tartó IBM-kutatás első lépcsőjét, melyet közösen végeznek neurobiológusok, természettudósok és pszichológusok öt amerikai egyetemről. A szakemberek összevonják ismereteiket az agy biológiai működésével és a szuperszámítógépek szimulációjának eredményeivel kapcsolatban, majd megkísérelnek egy olyan elektronikai rendszert kiépíteni, amely a szimuláció szerint viselkedik. A kutatás távolabbi célja egy olyan rendszer létrehozása, amely egy macska agyának összetettségével vetekszik.

A technológia a jövőben szenzorhálózatokon keresztül alkalmas lehet olyan különféle ellátórendszerek hatékonyabb működésének elősegítésére, mint például a vízgazdálkodás. „Képzeljék el, ahogyan a szenzoroktól érkező adatokat egy központi agyba továbbítjuk, amely képes lenne összefüggések felfedezésére, ezt ma még egyetlen algoritmus sem képes megtenni” – vetette fel Mondha.