A Microsoft az utóbbi években számos érdekes koncepcióval gazdagította a lehetséges beviteli eszközök táborát. A jobban sikerültek – mint például a Surface – azóta prototípusból kész termékké váltak. De van még tere a fejlődésnek, hiszen a különféle alkalmazások más és más igényeket támasztanak a kezelőfelületek kialakításával szemben.
Az okostelefonok és a hozzá hasonló mobil eszközök körében az érintőképernyő komoly térhódításba kezdett az utóbbi időkben. Az iPhone emelte mindezt új szintre azáltal, hogy a multitouch révén lehetővé tette több mutatóeszköz – konkrétabban: több ujj – együttes használatát. Ezzel megnyílt az út számos kényelmi funkció, mint például a nagyítás vagy a forgatás intuitívabb kivitelezhetősége előtt.
A Microsoft Research fejlesztői ezt a technikát gondolták tovább. Ahogy a korábban bemutatott SecondLight példája is mutatja, nem ragadnak le a kijelzőnél, hanem megpróbálják birtokba venni a készülék körüli területet is. Ennek érdekében ezúttal egy HTC Touch PDA-t alakítottak át oly módon, hogy kétoldalt tíz-tíz, oldalirányba néző infravörös szenzort helyeztek el rajta. Ha a telefont valamilyen sík felületen helyezzük el, akkor ezek segítségével a készülék képes az oldala melletti ujjmozdulatok érzékelésére és az ezekhez társított feladatok végrehajtására.
Az iPhone-nál bemutatott nagyítás funkciót például úgy aktiválhatjuk, hogy a két kéz ujjait a készüléktől fokozatosan távolabb húzzuk az asztalon. Egy kép forgatása is hasonló logikával működik, ahogy ez a New Scientist beszámolójában található videón is nyomon követhető. A technika ezen kívül alkalmas lehet kattintások érzékelésére is. Az oldalsó szenzorok és a mutatóeszközök használata kombinálható: miközben a stylussal gépelünk, a másik kezünkkel görgethetjük a dokumentumot.
A fejlesztők a SideSightnak elnevezett technikával két problémát szerettek volna kiküszöbölni. Egyrészt nem minden telefon rendelkezik kellően nagy méretű érintőkijelzővel, egyes eszközök, például karórák esetén pedig kifejezetten problémás lehet a használatuk. Másrészt az ujjak használatakor óhatatlanul is kitakarunk egy nagyobb területet a képernyőn, ami a használhatóság rovására megy.
A jelenlegi változat még csak egy kezdetleges prototípus. Oldalanként egyszerre csak egy ujjat képes követni, és azt is csak 10 centiméteres távolságig. A kísérleti modellen a szenzorokat nem közvetlenül csatlakoztatták az eszközhöz, hanem USB-n keresztül egy PC-re voltak kötve, ami aztán Bluetoothon kommunikált a PDA-val. A kissé nyakatekert kivitelezés miatt eddig csak másodpercenként 11 képkockával működik az animáció, de megfelelő integráltság mellett ez az érték javítható. Ahogy reményeik szerint az érzékelési távolság és a rendszer fogyasztása is.
A készítők felhívták a figyelmet arra is, hogy a legkényelmesebb az asztali használat, de az érzékelés működik kézben tartva is – feltéve persze, ha az ember nem fogja le a szenzorokat. Ennek elkerülése és a lehetőségek kibővítése érdekében a későbbiekben az eszköz teljes kerületét érzékelőkkel látnák el.
A módszer egyelőre kísérleti fázisban van, esetleges gyakorlati alkalmazásáról és annak időpontjáról még nincs szó.
