A fájlcserélő hálózatot üzemeltető Grokster feladta a harcot: a filmstúdiók és lemezkiadók nyomásának engedve beszüntette peer-to-peer szoftverének terjesztését. Noha a felhasználókat – akik nagyrészt már régen más kliensekre tértek át – nem rázza meg a döntés, a médiavállalatok jelentős sikerként könyvelhetik el a fejleményt, már csak azért is, mert 50 millió dollár kártérítés is üti a markukat. A megegyezésre négy hónappal azt követően került sor, hogy az amerikai legfelsőbb bíróság a Grokster és a Morpheust készítő Streamcast Networks ellen indított perben úgy döntött, hogy a fájlcserélő hálózatok üzemeltetői felelőssé tehetők a felhasználóik által elkövetett jogsértésekért.
A 2001-ben indult pereskedés során több körzeti és fellebbviteli bíróság is a fájlcserélők mellett foglalt állást. Ehhez a precedenst az 1984-es Betamax-ügy szolgáltatta, melynek lezárásaként a legfelsőbb bíróság úgy határozott, hogy a Sony nem sérti a médiavállalatok szerzői jogait a technológiával, mert az számos nem jogsértő célra használható. Ez a döntés egészen a legfelsőbb bíróság júniusi döntésééig garancia volt arra, hogy minden olyan technológia, amely „alapvetően legális célokra használható”, törvényesnek minősült. A fájlcserlékő hálózatok esetében azonban finomított ezen az alaptételen a bíróság. A taláros testület szerint ugyanis a Betamax-ügyben született döntés nem egyenértékű az olyan vállalatok védelmével, amelyek ügyfeleiket szerzői jogsértések elkövetésére bátorítják. Márpedig, áll az ítéletben, a p2p cégek ebbe a kategóriába tartoznak.
A jövő zenéje
A Grokster honlapján jelenleg csupán annak elismerése olvasható, hogy bizony ez a szolgáltatás csúnya dolgokra is használható volt. „Léteznek a zenék és filmek letöltésére törvényes szolgáltatások. Ez nem tartozik közéjük” – fogalmaz feltehetően kierőszakolt kíméletlenséggel az oldal. Ezzel azonban a márka nem szűnik meg, csak átalakul, mégpedig legális szolgáltatássá. Piaci pletykák szerint éppen a Grokster korábbi elnöke által alapított Mashboxx vásárolhatja fel a céget.
A StreamCast Networks – immár magányosan – addig is tovább küzd az igazáért, és rendületlenül bízik abban, hogy a körzeti bíróságon – ahova visszautalták az eset tárgyalását – még megfordítható az ítélet.
A 2001-ben indult pereskedés során több körzeti és fellebbviteli bíróság is a fájlcserélők mellett foglalt állást. Ehhez a precedenst az 1984-es Betamax-ügy szolgáltatta, melynek lezárásaként a legfelsőbb bíróság úgy határozott, hogy a Sony nem sérti a médiavállalatok szerzői jogait a technológiával, mert az számos nem jogsértő célra használható. Ez a döntés egészen a legfelsőbb bíróság júniusi döntésééig garancia volt arra, hogy minden olyan technológia, amely „alapvetően legális célokra használható”, törvényesnek minősült. A fájlcserlékő hálózatok esetében azonban finomított ezen az alaptételen a bíróság. A taláros testület szerint ugyanis a Betamax-ügyben született döntés nem egyenértékű az olyan vállalatok védelmével, amelyek ügyfeleiket szerzői jogsértések elkövetésére bátorítják. Márpedig, áll az ítéletben, a p2p cégek ebbe a kategóriába tartoznak.
A jövő zenéje
A Grokster honlapján jelenleg csupán annak elismerése olvasható, hogy bizony ez a szolgáltatás csúnya dolgokra is használható volt. „Léteznek a zenék és filmek letöltésére törvényes szolgáltatások. Ez nem tartozik közéjük” – fogalmaz feltehetően kierőszakolt kíméletlenséggel az oldal. Ezzel azonban a márka nem szűnik meg, csak átalakul, mégpedig legális szolgáltatássá. Piaci pletykák szerint éppen a Grokster korábbi elnöke által alapított Mashboxx vásárolhatja fel a céget.
A StreamCast Networks – immár magányosan – addig is tovább küzd az igazáért, és rendületlenül bízik abban, hogy a körzeti bíróságon – ahova visszautalták az eset tárgyalását – még megfordítható az ítélet.
