Már a 19. század végén feltalálták az úgynevezett tudományos vezetés módszertanát, míg azonban akkor ez a munkások mozdulatainak meghatározását jelentette, ma leginkább informatikai eszközök használatában ölt testet.
Egyetemi tananyaggá vált Frederick Winslow Taylor úgynevezett tudományos munkaszervezése, részben azért, mert az 1890-es években kidolgozott hatékonyságnövelési módszerek a modern nagyüzemi termelés alapját jelentik, részben azért, mert máig használható tanulságaik vannak. Taylor a philadelphiai Midvale acélgyárban stopperórával a kezében mérte a munkások mozdulatsorainak időigényét, jegyzeteket készített, majd mindezek alapján újraszervezte a tevékenységüket, kiküszöbölve a felesleges mozdulatokat, jövés-menést, pepecselést, hiábavaló leállásokat. A változtatások olyan egyszerű dolgokból álltak, mint hogy a dolgozók keze ügyébe helyezték a szerszámokat, alapanyagokat, alkatrészeket, amelyekre szükségük volt, és meghatározták milyen sorrendben, hogyan fogják meg ezeket és tegyék oda őket ahova valók stb. Mindez a hatékonyság növelését célozta, és utat nyitott a múlt század elején kialakult szalagszerű termeléshez, ahol ugyebár, a munkavállalók a gyártósor mellett a termék-előállítás adott fázisához igazodó, meghatározott mozdulatsort ismételgetnek igen profi módon. Ezeken az alapokon persze azóta sokat finomítottak, de a lényeg: a termelés racionalizálásának igénye nem változott. A legfontosabb különbség a száz évvel ezelőtti helyzethez képest az, hogy a termelés hatékonyságának javítása mellé felsorakozott a logisztikai folyamatok racionalizálása, illetve óriási hangsúly helyeződik a vevők, ügyfelek, azaz a fogyasztók igényeinek tudományos igényű feltárására, amit a róluk gyűjtött információ hatékony feldolgozásával igyekeznek elérni a vállalatok. Ebben olyan eszközök vannak a segítségükre, mint az stratégiai tervezés, az ügyfél-kapcsolat menedzsment (CRM), az ügyfélszegmentáció, a szcenáriótervezés vagy az üzleti intelligencia módszerei.
Tizenkét éve kíséri figyelemmel a Bain & Company tanácsadó cég azt, hogyan viszonyulnak a vállalatok menedzserei a tudományos vezetési segédeszközök használatához, melyikkel mennyire elégedettek. Legutóbbi jelentésük szerint jelenleg a legkedveltebb módszer a stratégiai tervezés (lásd táblázatunkat), amelyet a megkérdezett cégek közül minden ötödik alkalmaz. A Bain alapítója, Darrell Rigby elmondása szerint a menedzserek manapság mindent megadnak az olyan eszközökért, amelyek közelebb segítik őket vevőik megértéséhez. Kétharmaduk nyilatkozott úgy, hogy a "nem megfelelő ügyfélismeretek" lerontják vállalkozásuk teljesítményét. Ez lehet az oka annak, hogy a korábbi hetedikről a Bain legutóbbi listáján már a második helyre jött fel a CRM - idézi a kutatási eredményeket a The Economist.
Bár általában elmondható, hogy az utóbbi években előretörtek a viszonylag új informatikai módszerek a hatékonyság növelésében - cégvezetők több mint fele számolt be it-intenzív eszközök, például az ellátásilánc-menedzsment (SCM) vagy a tudásmenedzsment alkalmazásáról -, a stratégiai tervezés 1996 óta tartja első helyét a Bain listáján. Emellett a válaszadók általában - a stratégiai tervezést leszámítva - minden egyéb módszernél elégedettebbek az SCM-mel.
Sajátos helyzetben van a legújabb folyamatszervezési it-technológia, a RFID (rádiófrekvenciás azonosítás). Elterjedésének az adta meg a kezdőlökést, hogy a világ legnagyobb kiskereskedelmi lánca, a Wal-Mart 2003-ban előírta száz legjelentősebb beszállítójának a RFID bevezetését. (Ennek részeként egy hozzá mellékelt chip személyében minden egyes árucikk egyedi azonosítót kaphat, amelyet a raktárak, a szállítóeszközök, majd a pénztárak érzékelői előtt elhaladva, leolvasnak. Így a termékek útja folyamatosan nyomon követhető, és a vele kapcsolatos információk automatikusan megjelenhetnek a cégek vállalatirányítási rendszereiben.) A kiskereskedelmi óriás lépése nyomán a Bain felmerésében szereplő vállalatok 13 százalékánál egy csapásra megjelent a RFID mint üzemszervezési eszköz (e cégek többsége amerikai), igaz, nagyobb részük pusztán azért költ komoly összegeket bevezetésére, mert nem akarja elveszteni a Wal-Mart megrendeléseit, nem pedig azért, mert nagyon vágyott volna erre az újdonságra. (Az érintett vállalkozások együttesen 250 millió dollárt adnak ki RFID-fejlesztésekre.) Ez a helyzet azonban hamarosan megváltozhat, erre utal, hogy a Bain tapasztalatai szerint a chipes azonosítót bevezető vállalatok többsége nagyon elégedett annak szolgáltatásaival. Rigby szerint a RFID gyorsan emelkedni fog a tudományos vállalatszervezési eszközök kedveltségi listáján.
Ha az informatika szerepe ilyen jelentős a vállalatok életében, akkor adódik a kérdés, hogy a cégek it-osztályai miért töltenek be kiszolgálói (back office) jellegű szerepet ahelyett, hogy részt vállalnának a stratégiai döntéshozatalban. Az A.T. Kearney tanácsadó felmérése szerint azért, mert annyira leköti őket a technikai rendszerekkel kapcsolatos mindennapi problémák megoldása, azok működtetésének biztosítása, hogy nem marad idejük szélesebb üzleti összefüggések áttekintésére. Ennek megfelelően "a legjobb it-ötletek nem az informatikai részlegektől, hanem az üzleti döntésekkel foglalkozó osztályoktól származnak".
