Hirdetés

1946. december 11.

Sir Frederick Williams megkapja a szabadalmat a közvetlen hozzáférésű memóriára (random access memory – RAM). Az úgynevezett Williams-cső egy foszforral bevont katódsugárcső: az elektonsugárral villamos töltést lehet létrehozni a foszforrétegben, amit ugyancsak az elektronsugár segítségével ki lehet olvasni. Bármikor bármelyik pontot olvashatjuk vagy írhatjuk, tehát a szerkezet RAM-ként használható. A MARK I számítógépben használt Williams-csövek 32 darab negyvenbites szót tároltak.

 

Williams

 

Williams

Előzmények

  • 1973. szeptember 8.

    A Mers Kutt által alapított kanadai Micro Computer Machines bejelenti, hogy elkészítették az MCM/70 személyi számítógépet. A megoldásait tekintve úttörő MCM/70 az első PC-k egyike. Az Intel 8008-as processzorát tartalmazó gépnek plazmaképernyője volt, kazettás meghajtója, 8 kilobájtos RAM-mal és 14 kilobájtos ROM-mal rendelkezett. A 10 kilós hordozható készüléket 4500 kanadai dollárért árulták.

  • 1948. június 21.

    Először fut szoftver a világ első működés közben átprogramozható, programok tárolására alkalmas számítógépén, a manchesteri Victoria Egyetemen Frederic C. Williams, Tom Kilburn és Geoff Tootill által épített gépen, melyet hivatalosan Manchester Small-Scale Experimental Machine-nek (SSEM) hívtak, ám a szakmában mindenki csak becenevén emlegette: Baby.

  • 1968. június 4.

    Az IBM Thomas J. Watson Kutatóközpontjában dolgozó Robert Dennard villamosmérnöknek megadják a szabadalmat az ún. dinamikus, tetszőleges hozzáférésű memóriára (DRAM). Az 1966-ban kidolgozott találmány – mely egy bit információ tárolására egy egyetlen tranzisztorból és kondenzátorból álló memóriacellát használ – olcsó és nagy kapacitású memóriák gyártását tette lehetővé. A neve azért dinamikus, mert – mivel a kondenzátor idővel elveszti töltését – a DRAM-cellákat rendszeresen frissíteni kell.

  • 1951. május 11.

    Benyújtja szabadalmi kérelmét az ún. ferritgyűrűs tárolóra Jay Wright Forrester, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatója. A digitális számítógépekben egészen a hetvenes évek közepéig, a félvezetőalapú RAM-ok megjelenéséig ezt a tetszőleges hozzáférésű memóriatípust használták. A kifejlesztésében Forrester mellett kulcsszerepe volt Vang An (An Wang) kínai-amerikai fizikusnak is.