Kinek lehetnek titkai? Miért akar valaki titkosított csatornákon információhoz jutni? Jogunk van magánéletet élni? A személyes adatvédelem, vagy a közbiztonság fontosabb? Ezek és számos másik kérdés merül fel újra és újra, mióta csak emberek kommunikálnak egymással. Vannak, akik azt állítják, nincs takargatnivalójuk, nincs mitől félniük. Mások szerint az információ hatalom, amivel vissza lehet élni, ha rossz kezekbe kerül. Egyesek szerint beláthatatlan következményei lehetnek a totális megfigyelésnek, míg mások a bűnüldözési hatékonyság növelésével kampányolnak a transzparencia mellett.
Érveket természetesen mind a két oldal szép számmal fel tud vonultatni, bár az ellentábort meggyőzni, konszenzust kialakítani rendkívüli nehézséget jelent. Az általánosan elfogadott álláspontot tükröző jogi szabályozás ellenére mindig voltak, mindig lesznek bűnözők, szabálykerülők, kémek, besúgók, rosszakarók, illetve jóakarók, akik egyik vagy másik oldal elkötelezett híveként megnehezítik az "ellenfél" életét.
Senki sem szereti, ha egy megállapodást felrúgva szabályt szegnek vele szemben, még akkor sem, ha egyébként ő maga is "rugalmasan kezel" bizonyos szabályokat. A kiérdemelt bizalom éppen ezért nagy kincs, amit egyre nehezebb megszerezni. A világban zajló események azonban többnyire nem feketék vagy fehérek, így amikor kiderül, hogy valaki a jó cél érdekében élt vissza a bizalommal, vannak akik megértik, mások pedig továbbra is elfogadhatatlannak tartják.
A Tor anonim hálózatával és annak tényleges biztonságosságával kapcsolatban is megoszlanak a vélemények. A fejlesztők az átláthatóság jegyében a dokumentációt, a forráskódot, a támogatók listáját, illetve az éves beszámolókat is közzéteszik. A hitelességet növeli például, ha egy ország hatósága 25 milliót ígér a rendszer használóit azonosítani képes technológiai megoldásért, vagy ha a fejlesztők maguk számolnak be az őket ért támadásokról, azok sikeres elhárításáról.
Amikor viszont hibás a kód, sikerül kijátszani a szolgáltatást, vagy pletykálni kezdenek a hatóságok számára nyitva hagyott kiskapukról, előbb-utóbb jön valaki, aki azt mondja, az ő megoldása tízszer hatékonyabb a kompromittálódott megoldásnál.
Lehetetlen megállapítani, kinek állt érdekében kiszivárogtatni egy olyan IRC szoba naplófájlját, amiben a Tor fejlesztői egy volt CIA ügynök felvételi beszélgetését tartották. Az még különösebb, hogy egy dokumentum, ami 2014 telén készült és 2015 augusztusában került fel egy nyilvános megosztási platformra, miért bukkan fel újra 2016 nyarán?
Mindenesetre a napokban újra az érdeklődés középpontjába került az a csevegés, amiben a fejlesztők David Chasteen ex-CIA ügynököt vetik alá különböző keresztkérdéseknek, illetve beszélik meg kételyeiket és aggályaikat, pacifista nézeteiket és Chasteen háborús ténykedését. Míg a felvételiző azzal érvel, hogy a bűnüldöző szervnél szerzett tapasztalatai jól jöhetnek a további munka során, felmerül a rejtett ügynöki tevékenység, illetve a várható PR katasztrófa is, amit az állományba vétel okozhat.
A csapat terveiben is szerepelt a nyilvánosságra hozatal, végül mégis szivárogtatással került ki az internetre a logfájl. David Chasteen egyébként csatlakozása után nem sokkal ott is hagyta a The Onion Network stábját.
