2017. november 23., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Hírek » Café blog rovat

Régi kémek, új generáció

  • (f)
  • (p)
Írta: | | Forrás: IT café

A volt CIA-főnök az Y generációt hibáztatja a kormány adatainak kiszivárogtatásáért

Az alábbiakban vendégszerzőnk, Hubert Csaba véleménycikkét közöljük - a szerk.

Ahelyett, hogy megvizsgálnák a CIA kiterjedt kémkedési módszereit – amelyet az okostelefonok hackelése is mutat –, az amerikai kormány arra koncentrálta erőfeszítéseit, hogy feltárják, ki szivárogtatta ki az érzékeny dokumentumokat.

Egy vizsgálatban, amelyben a sajnálatos eseményekre próbáltak magyarázatot adni, a CIA korábbi vezetője, Michael Hayden azt mondta a BBC News-nak, hogy az Y generáció – az „ezredfordulósok” – a gyenge láncszem, mivel ők általánosságban nem úgy vélekednek a lojalitásról, titoktartásról, mint az előző generációk: „Annak érdekében, hogy a problémát kivizsgálhassuk, egy bizonyos rétegre kell tekintenünk” – mondta a kémfőnök, referálva a kormány intézkedésére. „És ez alatt nem azt értem, hogy mindenkit abból a generációból meg kell büntetni, de az »ezredfordulósoknak« és az ehhez kapcsolódó csoportoknak egyszerűen más értelmezésük van a lojalitásról, titkokról, áttekinthetőségről, mint az én generációmnak volt.” Majd így folytatta: „Tehát behozzuk ezeket az embereket az ügynökségbe – mint jó amerikai embereket, vélekedésem szerint –, de ők kulturálisan másképp gondolkoznak, mint azok az emberek, akik a döntést meghozták behozatalukról. Úgy vélem, egyre inkább ezek felé a különböző kulturális megközelítések felé haladunk.”

Hi​rdeté​s

A korábbi vezető kiemelte Chelsea Manninget és Edward Snowdent: mind a ketten új generációs „szivárogtatók”, akik komoly hullámokat vertek fel, mikor felfedték a szövetségi kormány ármánykodásait.

Van benne valami

Magam úgy látom, hogy Haydennek abból a szempontból igaza van, hogy az új generációnak más felfogása van a „lojalitásról, titoktartásról, áttekinthetőségről”. Ahogy az Intercept rámutatott: „Ahogy egy 2013-as közvélemény-kutatás mutatja, az új generáció sokkal szkeptikusabb volt a kormány felügyeletével kapcsolatban, mint a többi generáció. Az „ezredfordulósok” 45%-a azt állítja, hogy a szövetségi kormányzásnak fontosabb volt az, hogy inkább »kevésbé avatkozzanak be az emberek személyes, magánéleti ügyeikbe, még akkor is, ha ez korlátozza a lehetséges terror-elhárítási lépéseket«, mint az, »hogy megtalálják a lehetséges terrorfenyegetést, még akkor is ha ez sérti az emberek magánéletét.«” Összehasonlítva a 65 éves vagy annál idősebb korosztállyal, ott csak 26% volt ezen a véleményen.

Ehhez tegyük hozzá, hogy az előző generáció néhány tagja is megjelent, hogy még buzgóbb lojalitást fejezzen ki a kormány számára. Carl Bernstein újságíró 1977-ben azt írta, hogy olyan újságírók dolgoznak a CIA-vel karöltve, akik komoly, erős elhívatottságot éreztek az ügynökséggel való lojalitás kiépítésében: „Az újságírók úgy tekintettek magukra, mint az ügynökség bizalmas barátaira, akik alkalmi szívességtételeikkel – általában fizetség nélkül – nemzeti ügyet szolgáltak.” Bernstein jelentette, hogy egy kiváló rovatvezető később azt mondta: „Büszke vagyok, hogy engem kérdeztek, és büszke vagyok, hogy megcsinálhattam. Az a fogalom, hogy egy újságírónak nincs kötelezettsége a hazájával szemben, furcsa.”

Nem új

Nem csak az új kor veszélyének tekinthető az érzékeny dokumentumok kiszivárogtatása, amely hatósági ellenszegüléssel jár. Egy időben azzal, hogy újságírók büszkén dolgoztak a CIA-val, mások felforgatták a kormány titkait.

Az Intercept a következőket írja: Daniel Ellsberg 1971-ben, 40 évesen kiszivárogtatta a Pentagon Papers néven elhíresült adatokat a sajtónak, ezzel felfedve a kormányzati csalásokat, amelyek a vietnami háborúban fordultak elő. Vagy esetleg Mark Felt, aki közel 60 éves volt, mikor segített megírni a Watergate történetek alapját, amely „Deep Throat” álnév alatt futott.

Ez egy történelmi trend, amely évszázadokon átívelő. 1722-ben Benjamin Franklin adatokat szivárogtatott ki az akkori massachusettsi kormányzó – Thomas Hutchinson – levelezéseiből, amelyben a vezető a telepesek jogainak elnyomását vitatta meg.

Változások

Hayden megpróbálhatja ügynökségének problémáit az „ezredfordulósokra” hárítani, de a tény akkor is egyértelmű: a kormánnyal szembeni bizalmatlanság egyre növekszik minden egyes generációban, és minden korosztály „szivárogtatói” között. William Binney egy NSA „szivárogtató” például nem az új generációból származott. Ahogy Jeffrey Sterling sem, vagy John Kiriakou.

Jól látható tehát, hogy az Y generáció gyökeresen megváltoztatta a nemzetbiztonsági ügynökségek helyzetét. Ahhoz, hogy a jövőbeni hasonló szivárogtatásokat meg lehessen előzni, teljes szemléletváltás szükséges. Más eljárásokat kell alkalmazni a felvételkor és a munkakörülmények kialakításakor is. Az ügynökségeknek képesnek kell lenniük arra, hogy a megváltozott generációs szokásokat adoptálják a szervezet folyamataiba, és úgy alakítsák ki azokat, hogy hatékonyan ellen tudjon állni az esetleges támadásoknak. Jelenleg igen komoly lemaradás tapasztalható ezen a téren, így a változás rendkívül égető.

A kémkölykök már ott ülnek az irodában és árgus szemekkel keresik a lehetőséget.

Előzmények

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.