Egy szokatlan, ha nem is paradigmaváltó, ám a fejlesztés jelenlegi fázisában mindenképpen radikális változást kínáló akkumulátor-koncepció fejlesztése folyik a világ egyik vezető műszaki intézetében, az MIT-n (Massachusetts Institute of Technology), ahol egy olyan akkutípuson dolgoznak, mely a jelenlegi legjobb eszközhöz, a lítiumion akkukhoz képest harmadannyiba kerül, ugyanakkor áramleadása hússzorosa ennek – számolt be a Népszabadság tudósítója az MIT által a New Scientist-ben megjelent tudósításra alapozva.

A nagy trükk – és egyelőre hátrány –, hogy az új akkumulátorok üzemi hőmérséklete 700 °C, így tudják biztosítani a kívánt hatásfokot. A leírás szerint egy tartályba antimont és rá magnéziumot rétegeznek. Feltöltéskor üzemi hőmérsékletre emelik a tartály tartalmát és megolvasztják a két elemet, majd felhasználáskor ugyancsak üzemi hőmérsékleten a határrétegnél magnézium antimonid és szabad elektronok keletkeznek, és a rendszer így nagy kapacitású akkumulátorként használható. Újratöltéskor a középső réteget bontják ismét komponensekre.

Az eddigi mérések alapján az új rendszer áramleadása egy lítiumion akkuénak hússzorosa, ugyanakkor harmadannyiba kerül. Egy kamionnal szállítható konténerméretű akkumulátor 1 megawattórányi elektromos energiát képvisel, vagyis akár több ezer 100 wattos izzót képes néhány órán át keresztül üzemeltetni. A másik nagy előnye, hogy a lítiumhoz képes sokkal olcsóbb komponensekből épül fel, hátránya viszont, hogy az egyik komponens rendkívül gyúlékony, a másik pedig mérgező. A fejlesztő 4–6 évre becsüli az élettartamát.

Az amerikai kormány kiemelt fontossággal kezeli a Donald Sadoway vezette csoport munkáját, és hétmillió dollárral támogatja a kutatást. Egy francia vállalat négymillió dollárt adott azért, hogy a csapat házi körülmények között is használható változatot dolgozzon ki. Becslések szerint egy pizzásdoboz méretű eszköz napi feltöltéssel képes lenne ellátni egy családi ház folyamatos áramellátását.

Egy dolgot azért nem árt figyelembe venni. Hiába szerepel itt a nagy név a világ egyik vezető technológiai fejlesztője hitelesítőként (MIT), tapasztaltunk már olyat, hogy ebből a közegből kamu érkezett (elég csak a roppant nyilvánvaló Negroponte-kudarcra utalni az OLPC kapcsán), és nagyon úgy tűnik, hogy Donald Sadoway évek óta csak ígérgeti a forradalmi áttöréseket (a vasgyártásra is voltak ötletei), de eddig még egyetlen általa javasolt megoldás sem jött be, legalábbis nem látható ipari méretekben kutatásainak hatása. Talán most igen, de jelen pillanatban inkább a kétségeinket hangoztatnánk, mivel pl. (az MIT szokásos gyakorlatától eltérően) a csoport nem publikálta széles körben az új megoldás alapelveinek specifikációját. Ez az akku vagy a jövő nagy ígérete, vagy csak egy a szokásos kacsák közül; most még nem tudni.