Bevezetés
A Windows-fogyókúra folytatódik! Továbbra is csak lelkes, kockázatkedvelő olvasóknak címezzük mondókánkat, mindezt azon célból, hogy kisebb, gyorsabb, "kezesebb" rendszert faragjunk minden idők legnépszerűbb, ám ezzel együtt legtöbbet szidott operációs rendszeréből. Az első részben bemutatott 98lite után ezúttal az Xteq Systems XSetup nevű programjának ismertetése következik -- természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen rengeteg az állítható opció, sőt, mi magunk is gyárthatunk plug-in-eket a letölthető fejlesztőcsomag segítségével. A program letölthető innen.
Használat
Ha feltelepítjük és elindítjuk a programot, az rögtön egy kérdéssel lepi meg használóját: melyik felületet szeretnénk elindítani? Választhatunk a kezdőknek szánt Varázslók és a profik részére készített Alapértelmezett kezelőfelület között. Bevalljuk, mi soha sem használtuk a Varázslókat, így azokról a továbbiakban egyetlen szót sem ejtünk, és a normál kezelőfelületen keresztül állítható dolgok közül is csak azokat említjük majd, melyeket több-kevesebb rendszerességgel mi is használtunk. Az összes beállítás középpontjában a teljesítmény-növelés és a stabilitás áll, de ezúttal néhány kényelmi szempontot is figyelembe veszünk.
A normál kezelőfelület indítása után a program ablaka két részre osztódik: jobb oldalt az elérhető modulok találhatóak, bal oldalt pedig majd egy egyszerű leírást, valamint az aktivizáló gombokat és kapcsolókat szemlélhetjük. A program angol nyelven készült, tehát angol nyelvtudás nem árt hozzá. Az összes modul egyetlen kattintással kinyitható egy, a gombsorban található, lefelé mutató vörös nyíllal. Nyomjunk rá bátran, ne rémüljünk meg a megjelenő listától, áttekinthetően vannak összeszedve az egyes modulok. A nagy mértékű beavatkozást végrehajtó egységeknél az XSetup piros ikonokat rak ki a fejléc elé, valamint ha rákattintunk, egy felugró ablakban figyelmeztet minket, hogy veszélyes lehet, amit csinálunk. Ilyenkor alaposan gondoljuk át, mit és miért teszünk, mert egy rossz mozdulattal komolyabb gubancot is indukálhatunk.
Appearance (Megjelenés) ág
Az első (általunk fontosabbnak ítélt) pont, ahol érdemes változtatni, az Appearance - Explorer - Settings (Advanced) - Explorer Separate Process; itt máris ellentétmondásba keveredünk magunkkal: vagy több Explorert indíttatunk, ami a stabilitás szempontjából igen előnyös, ám több memóriát igényel, vagy pedig spórolunk az operatív tárral, de akkor esetleg számíthatunk kék halálra, fagyásra; mindenki döntse el, melyikre van szüksége...
A következő pont, ahol szintén léphetünk a teljesítmény érdekében az Appearance - Effects - Windows FX Options 1 és 2. Itt ki- és bekapcsolhatjuk az ablak animációkat, a teljes ablakmozgatást, a finomabb scrollozást, a menük és "dobozok" animációját. Ha nem érdekelnek bennünket az ilyen "finomságok", nyugodtan kapcsoljuk ki őket a pipák megklikkelgetésével, majd nyomjunk egy F9-et, vagy kattintsunk az opciók alatt levő gombra -- ekkor kerülnek a registry-be az általunk megváltoztatott dolgok, tehát csak ilyenkor mentődnek el beállításaink.
Az Appearance - Interface - Font Smoothing/Clear Type szekció is érdekes... Itt a képernyőn megjelenő betűtípusok élsimítását lehet beállítani, ám ne feledjük, hogy ez is processzoridőt és plusz memóriát igényel! Ha tehát nem kritikus a látvány, kapcsoljuk ki nyugodtan.
Következő célpontunk az Appearance - Start Menu - Common - Menu Reaction Speed; itt meg lehet adni egy értéket, ami meghatározza, mennyi ideig várjon Windowsunk, ha a start menübe lépünk. Ha 65536-ot adunk meg, addig fog várni, amíg nem kattintunk az általunk választani kívánt elemen; 0 érték esetén a lehető leggyorsabban megjeleníti az adott pont tartalmát.
Egy kis könnyítés a Vezérlőpultot sokat használóknak: ugyanolyan kinyíló menüt lehet belőle készíteni, mint amilyen a Start Menü - Programs. Válasszuk ki az Appearance - Start Menu - Windows 2000 - Cascaded Special Folders modult és a "Show cascading 'Control Panel' in Start menu" felirat elé tegyünk egy pipát! Ugyanígy járhatunk el a History-val, a Printers-zel, a Recycle Bin-nel, a Scheduled Tasks-szal és a Subscriptions-zel is. Ezen opciók nagy része megtalálható lejjebb a többi Windows operációs rendszerre is.
Újabb kényelmi opció: a Windows 2000-től kezdődően megtalálható az AutoComplete opció, ami a mobiltelefonokban használatos T9-es szoftverhez hasonlóan annyit tesz, hogy ha parancssorban elkezdünk írni egy parancsot, majd megnyomjuk az AutoComplete-hez rendelt gombot, a Windows megpróbálja előre kitalálni, mit is akarunk írni és be is írja az egyik lehetséges megoldást. Ha nem találta el, ne csüggedjünk, nyomjuk addig a gombot, amíg rá nem talál a nekünk megfelelő szövegre. Ezt az opciót az Appearance - System - DOS/Command Prompt - CMD Directory AutoComplete Key modulnál találjuk. Alatta ugyanezt bekapcsolhatjuk a file-nevekre is.
Media Player, UDMA, stb.
Hardware ág
Néha megtapasztalhatjuk, hogy a Windows 2000 és az XP nem kapcsolja be az UDMA támogatást. Ezt megtehetjük manuálisan is a Hardware - Hard Disk - Windows 2K/XP UDMA modulnál. Ha esetleg lassúnak találjuk soros portunk 9600 bites kommunikációs sebességét, feltornázhatjuk ezt a Hardware - Modem - COM Port Speed modulnál. Figyelem! Egyrészt nem minden modem esetében számít ennek az opciónak az állítása, másrészt különösen CNR modem használata esetén ellenjavallott, mert azok kommunikációs rendszere nem kompatibilis a soros portokéval. Modemsebességünket is feltornázhatjuk, ehhez a Hardware - Modem - Modem Speed modulra van szükségünk, itt azonban legyünk óvatosak, hiszen extrém esetben tönkre is tehetjük modemünket.
Újabb kényelmi funkció, bár mi nem tudtuk megszokni és némi erőráfordítást is igényel: a Hardware - Mouse - X-Mouse ág alatt található modulban beállítható, hogy több ablak szimultán nyitvatartása esetén úgy tudjunk váltogatni közöttük, hogy ne kelljen kattintani az eltakart ablakon, hanem automatikusan váltson a kurzorpozíciónak megfelelően!
Hálókártyánk működésébe is beavatkozhatunk a Hardware - NIC Cards - Automatic Load Balancing és NIC Task Offloading modulokkal; előbbivel 2 vagy több hálókártya között oszthatjuk meg egyenletesen a terhelést, utóbbival pedig akkor kezdhetünk valamit, ha hálókártyánkon van saját processzor, ami elveszi a CPU-tól a hálózati utasítások feldolgozását, így annak nem kell ezzel foglalkoznia. Windows 2000 és XP alatt kénytelenek vagyunk ezt beállítani, mivel az operációs rendszer magától nem teszi ezt meg, még akkor sem, ha a hálózati kártyánk támogatja ezt.
Internet ág
Egyik nagy kedvencünk a Media Player, melynek számos hasznos és káros funkciója el van rejtve előlünk. Bizonyára sokan megtapasztalták már, hogy videó nézés előtt a Media Player automatikusan megkeresi, letölti és feltelepíti az esetlegesen hiányzó codec-eket. Ez néha jó, de többnyire csak idegesítő időveszteség. Kapcsoljuk ki ezt az Internet - Windows Media Player - Advanced Options modulnál: vegyük ki a pipát az "Allow automatic Codec downloads" elől. Nini, van itt más is... "Enable DVD functionality" -- ha van DVD olvasónk a gépünkben és szeretnénk a Media Playerrel DVD-t nézni, kapcsoljuk be az opciót! Hoppá, a Media Playerrel MP3-at is lehet kódolni! Persze ez a lehetőség csak a MP 8-tól kezdődően érhető el. Ha használni akarjuk, állítsuk be az Internet - Windows Media Player - MP3 Encoding alatt a különböző rate-eket, és máris kódolhatjuk a zenéinket MP3-ba... A WMP egyik rossz tulajdonsága, hogy szeret rólunk információkat elküldeni. Ha ez nem tetszik nekünk, kapcsoljuk ki az Internet - Windows Media Player - Send User GUID modulnál!
Startup/Shutdown ág
Gyakran előfordul, hogy egy program kiakad, és nem vesszük észre, mert esetleg a háttérben fut. Kikapcsolásnál aztán láthatjuk, hogy már nem dolgozik, mert nem képes kilépni sem. Ezen programok lelövését automatizálhatjuk a Startup/Shutdown - Windows NT/2K/XP - AutoEnd Programs modul segítségével. Ilyenkor nem ugrik fel ablak, hanem a Windows automatikusan, felhasználói beavatkozás nélkül lelövi a kifagyott programo(ka)t. Ugyanezen opció elérhető Windows9x alá is, egy ággal feljebb.
Windows, swap file nélkül!
System ág
Újabb kényelmi funkciók. A System - File System - CD Autostart ág alatt található modulokkal az audió és adat CD-k automatikus indítását tilthatjuk le, illetőleg, ha nem tetszik nekünk a Windows CD-playere, más programot is megadhatunk az automatikus indításhoz.
Sok Windows-használó emberrel előfordul, hogy a Windows telepítőanyagát felmásolja a merevlemezre, hogy mindig kéznél legyen, ha szükséges, ettől azonban még a Windows (ha nem onnan telepítettük) mindig az eredeti telepítési útvonalon fogja keresni a szükséges állományokat. A telepítőanyag elérési útvonalát megváltoztathatjuk a System - File System - Folders - System - Windows Folders #1 modul alatt.
Térjünk vissza egy kicsit a sebesség kérdéséhez! NTFS file rendszert használva láthatjuk, hogy minden, a rendszerben rögzített objektumhoz tartozik egy "Last Access" attribútum. Nevéből is adódóan mindig frissül, amikor valaki (akár a rendszer, akár egy felhasználó) hozzányúl egy állományhoz. Ha nincs szükségünk rá, kapcsoljuk ki a System - File System - Windows NT/2K/XP Options - Windows File System Options modullal!
A Windowsokban beállítható, mekkora területet foglaljon le a rendszer a memóriából az I/O műveletek végrehajtására. Ennek mértéke természetesen attól függ, mekkora fizikai RAM áll rendelkezésünkre. A nekünk tetsző méretet beállíthatjuk a System - Memory - I/O Lock Pages modullal, ahol javaslatot is kapunk az optimális foglalásra a RAM méret függvényében. Nagyméretű rendszer-cache is beállítható, amely Windows Server operációs rendszerek esetén automatikusan meg is történik, Workstation jellegű, NT-alapú operációs rendszerek esetében azonban nem. Ha ez utóbbi operációs rendszerek egyikét használjuk, és sok RAM-unk van, nyugodtan kapcsoljuk be a nagy cache használatát, gyorsulni fog tőle gépünk.
Ugyanitt beállíthatjuk azt is, hogy a kernel ritkán használt részei kikerüljenek-e a virtuális memóriába, avagy sem. Mivel a kernel az operációs rendszer magja, nem baj, ha állandóan kéznél van, kapcsoljuk ki a kernel pakolgatását! Szintén itt érhető el még az is, hogy ha 16 bites alkalmazásokat használunk, akkor azok ne egy memóriatartományban fussanak, mert ha valamelyik lefagy, magával ránthatja a többit is. A beállításra azonban fordítsunk különös gondot, mert ha egy 16 bites DLL állomány használatban van, ahhoz más nem férhet hozzá és ez lefagyáshoz vezethet! Az opciók elérési útja: System - Memory - Memory Settings.
A következő beállítást érdekes módon a program 6.2-es verziójában nem találtuk meg, a 6.1-esben azonban tutira benne van, és talán a legfontosabb mind közül! A 6.1-es verzió System - Memory - Swap file usage ágán megtalálható modullal elérhetjük, hogy a Windows addig NE csináljon swap file-t (virtuális memóriát), amíg van szabad fizikai RAM! Agyő winchester kerregés, mondjuk 512 MB RAM mellett! Mindezt gyaníthatóan azért találták ki, mert a Windows nagyon-nagyon szeret swappolni, még akkor is, ha nem kellene.
Röviden ennyit szerettünk volna mondani az XSetupról. A cikkünkben bemutatott modulokon kívül még rengeteg található a programban, sőt, mint azt az első bekezdésekben is említettük, mi magunk is könnyen gyárthatunk újabbakat. A bátrabb, és kevesebb mentetlen adattal rendelkező olvasóinknak így kifejezetten ajánlunk egy kis trükközést, biztosan megéri a ráfordított időt hosszútávon. Csak halkan jegyezzük meg, hogy a Windows XP megjelenésével a beállítható és beállítandó opciók száma sokszorosára nőtt, az XSetup, és hasonló programok tehát hasznosabbak, mint valaha!
(Shadow)
Köszönjük Shadow-nak az informatív cikket!
