Kapkodó T-Online kommunikáció
Ott lehetsz mindenhol – mondta nemrégiben a reklám. Forgalomfüggetlen csomag – erősítette meg az apró betűs rész. Ha a teljes kapacitás 30 százalékánál többet használsz, szerződést bontunk – tette hozzá Simó György, a T-Online vezérigazgatója.
Pechjére ezt a záradékot nem az ADSL-csomagok szerződésének apró betűs részébe foglaltatta bele, hanem az 50 legnagyobb étvágyú előfizetőjükkel történő szerződésbontás indokaként kotyogta ki az Indexnek a T-Online-vezér – amelynek percét valószínűleg azóta is átkozza a meggondolatlan kijelentés miatt defenzívába kényszerült magenta színű marketinggépezet. Azonban a jelek szerint – talán a német anyavállalat Deutsche Telekom harctéri moráljának megfelelve – még egy ilyen kilátástalan helyzetben sem elfogadható alternatíva számukra a megadás, így történhet meg az, hogy a legnagyobb felháborodás közepette, a várt visszakozás és kimosdatás helyett a cég kiadja a „Jogszerű és ügyfelei érdekét szolgálja a T-Online lépése” című sajtóközleményét. Amelyben teljesen másról beszél, mint amiről valójában szó van.
Például itt: „A T-Online Magyarország napokban tett lépése – amely szerint 50 előfizetőjének kénytelen volt felmondani – álláspontunk szerint sem jogi, sem etikai szempontból nem kifogásolható.” Nem gondolnám, hogy én vagyok az első, aki a T-Online tudomására hozza, de ha mégis, ám legyen: Jó reggelt kívánok – ezt eddig sem vitatta senki. A szerződésbontás jogszerűségéhez vajmi kevés kétség fér. Ahhoz annál több, hogy lehet-e ma Magyarországon korlátlannak hirdetni egy szolgáltatást, amelynél egyedüli és kizárólagos okként szerződésbontáshoz vezethet, ha az előfizető kihasználja ezt a korlátlanságot. A jövőbeli sajtóközleményeknek inkább e kérdéssel kéne foglalkozniuk, nem pedig a vízről bebizonyítaniuk, hogy nedves.
De szintén e közleményben élesítette a T-Online – a forgalmi adatok közlésével eddig csupán a sorok közé bújtatott csodafegyvert – a warez-posztót. A warez-posztó működése rendkívül egyszerű: ha meglengetjük a közvélemény orra előtt, a közvélemény követni kezdi a szemével, így ezalatt mi eltüntethetjük a valódi témát.
A felhasználók által felhasznált adatmennyiség – írja a sajtóközlemény – „napi 1900-6000 darab zeneszám vagy akár 25 darab film letöltésére elegendő egy hónapon át”. Sokan az elvártaknak megfelelően reagáltak a hadmozdulatra, és készséggel lándzsát törtek amellett, hogy aki 200 gigát tölt le egy hónapban – következésképpen warezol... –, az ne háborogjon, ha a szolgáltatójáról kiderül, hogy a szemébe hazudott. Csakhogy még ennél is többen voltak – például a Prohardver!/IT.news szerzői jogi kérdésekben példásan tájékozott fórumistái –, akik rögtön rámutattak, hogy amíg a magáncélú letöltés Magyarországon jogszerű, addig bizony a korlátlan ADSL-en olyan és annyi tartalmat tölt le az előfizető, amilyet és amennyit kíván, ha maga nem követ el jogsértést. Ráadásul mindez teljesen független a korlátlan net korlátozhatóságának kérdésétől, még akkor is, ha történetesen ez az 50 felhasználó vitte volna csődbe a teljes amerikai filmipart. Bónuszmondat a közleményből: a fenti számadat "korántsem mondható átlagos multimédiás használatnak." Köszönjük, ez ismét egy cáfolhatatlan igazság – de tessék mondani, melyik felhasználó ígérte meg a szerződés megkötésekor, hogy "átlagosan" fogja használni a korlátlan elérést?
A sajtóközlemény legviccesebb részét azonban a végére tartogattam. „A hosszú felmondási idő egyben előzetes figyelmeztetésnek is felfogható, és elegendő időt hagy arra, hogy az érintettek felhasználói szokásaiknak megfelelő szolgáltatást válasszanak.” (A szerző itt hatásszünetet tart...) Ugye pontosan értik? Tehát az a momentum, amit Juhász Károly, a Hírközlési Fogyasztói Jogok Képviselője az egyébként jogszerű eljárásban etikátlannak nevezett, hogy a kirúgott előfizetők nem kaptak semmilyen előzetes figyelmeztetést, valójában nem is létezik, hiszen a T-Online szerint maga a felmondás, pontosabban annak kellően hosszú felmondási ideje egyben felfogható figyelmeztetésnek is! (Elismerő taps a nézőtérről.)
Kedves T-Online, a felmondási idő nem figyelmeztetés és nem adomány, hanem szerződésben vállalt kötelezettség. A hatályos Általános Szerződési Feltételek 11.2.1. pontja alapján az ominózus 60 napnál korábban semmiképp sem tudnának felmondani az ügyfeleknek, így ezen időszakra bármilyen közleményben nagyvonalú búcsúajándékként utalni, bocsássanak meg, ormótlan csúsztatás.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
