Az előzmények és az ítélet

Kereken két hét telt el az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának döntése óta, amely pontot tett a 2001 októbere óta húzódó fájlcsereper végére. Az ítélet kihirdetését követő hét leginkább az önmagukat sajtóközlemények útján ünnepeltető kiadóvállalatok és szerzői jogvédők győzelmi mámoráról szólt. Most, hogy ez elcsendesült, ideje áttekinteni, hogy valójában mit is jelent a bíróság döntése, és milyen hatással lesz a fájlcserélők jövőjére nézve.

Értelmezzünk bírósági ítéletet!

A döntést követő kezdeti felzúdulást alighanem az ítélet nem várt előjele váltotta ki, hiszen a régóta húzódó perben alsóbb fokon már több olyan döntés született, amely a fájlcserélő programokat fejlesztő két alperesnek, a Groksternek és a StreamCast Networksnek kedvezett. Alapot erre az 1984-es Betamax-ügy szolgáltatott, amelyben a Sony videofelvevőjét végül azért találta legális eszköznek a bíróság, mert a jogsértő célú felhasználhatóság dacára a készülék alapvetően jogszerűen is használható. Most is erre számított mindenki, hiszen a precedensalapú angolszász jogban egy a Betamax-ítélettel ellenkező értelmű döntés az iparág seregnyi technológiai szabványának jogosságát kérdőjelezhette volna meg, kezdve egészen a CD-íróktól.

A várakozások ellenére a kilenc bíró mégis egyhangú ítéletben döntött a film- és lemezkiadók javára, kimondva, hogy a felhasználók által elkövetett jogsértésekért – bizonyos feltételek mellett – igenis felelősek a fájlcsereprogramok fejlesztői. Érthetőnek tűnik tehát a jogtulajdonosok határtalan öröme, hiszen látszólag egyértelmű és precedensértékű ítélet született. Azonban ez csak a látszat, amit nyilván a nyertes kiadóvállalatok is pontosan tudnak – így azt az eufóriát, amit a sajtóvisszhangokban láttunk, valójában úgy nevezik: kommunikációs stratégia.

Döntés ugyanis lényegében nem született, azt majd az a Los Angeles-i bíróság fog hozni, ahová az ügyet a Legfelsőbb Bíróság visszautalta. Ők döntés helyett egy elvi állásfoglalást hoztak, amelyet az alsóbb szintnek természetesen szem előtt kell tartania, így a Grokster-ügy már aligha fog megfordulni. De ettől a jövőbeli fájlcserélőperek kimenetele még messze nem dőlt el. Hiszen a döntés minden esetben a fent említett „bizonyos feltételektől” függ majd – a legfelsőbb bírák lényegében ezzel oldották fel a Betamax-ügy és a mostani ítéletük között feszülő ellentmondást. Lássuk, hogyan – vagyis mik ezek a bizonyos feltételek?

Az állásfoglalás szerint, ha egy olyan eszköz gyártója, amelynek jogszerű és jogszerűtlen felhasználása is ismert, a felhasználóit bátorítja a jogsértő használatra, felelőssé tehető a felhasználók által okozott kárért. A Grokster és a StreamCast Networks esetében ez bizonyítást nyert, mivel a programokat a Napster utódjaként reklámozták, és mindkét cég felhívta a felhasználói figyelmét arra, hogy azzal ingyen lehet jogvédett tartalomhoz jutni. Az egyik felhasznált bizonyíték egy céges belső email volt. Az elmarasztaló ítélet kulcsa tehát a felhasználók jogsértésre bátorítása volt. Ennek fényében az állásfoglalást úgy is tekinthetjük, mint egy egyértelmű útmutatót a többi fájlcserélő cég számára, hogy hogyan ne legyenek perelhetők a jövőben.

A jövő útjai

A jövő útjai

A mostani döntés, amely rövid távon hátrányos a két alperesnek, hosszú távon stratégiai győzelem a p2p-hálózatoknak. Most, hogy világosan körvonalazódott, mely tekintetben marasztalta el a bíróság a perveszteseket, a többi fejlesztőcégnek mindössze arra kell figyelnie – de arra még saját belső kommunikációjában is –, hogy miként nyilatkozik a programról. A felhasználók felé pedig tartózkodniuk kell attól, hogy olyasmiket kommunikáljanak, amiket azok maguktól is tudnak – vagyis hogy mire jó egy hálózat, amelyhez több ezer felhasználó csatlakozik egy időben.

Azt se felejtsük ki a számításból, hogy ez a döntés egy amerikai bíróság döntése, az internet pedig globális. Ennek megfelelően az európai és ázsiai vállalatoknak nem kell eleget tenniük a feltételeknek. És bár az amerikai fájlcserélő cégek is nyilván azonnal áthelyezik székhelyüket az országhatáron kívülre, a bíróság ezzel mindenképpen versenyhátrányba hozta az amerikai fejlesztőket. Ha Európában nem változik a jogi szabályozás, akkor az európai cégek élni fognak ezzel a versenyelőnnyel.

Paradox módon a bírósági döntés, amely első ránézésre a fájlcserélők végnapjait jelentette, valójában megkönnyebbülés az érintettek számára. Leszűrhető belőle, hogy ennél súlyosabb ítéletekre nem kell számítaniuk a jövőben. Hiszen ha a fájlmegosztással szemben legszigorúbb országban, ahol a kiadóvállalatok lobbija is messze a legerősebb, a legmagasabb szintű döntéshozó testület az egyik legdurvábban jogsértő p2p-alkalmazás perében úgy dönt, hogy nem kíván dönteni, annak bizony oka van. Mint ahogy a döntő utolsó percében sem ítélnek már büntetőt, a legfelsőbb bírók óvatossága is érthető: ez a meccs ugyanis már eldőlt. A technológia a széles sávú internet elterjedésével túlhaladta azt a pontot, ahol a kiadólobbik a jog eszközével még megfordíthatnák a folyamatot – a jog pedig épp e döntéssel adott frappáns jelzést, hogy nem is kíván ebben eszközül lenni.

A film- és zeneipar tőkései – a győzelmi fanfárok ellenére – a háttérben pontosan mérték fel az ítélet jelentését. Nem meglepő, hogy a nagyobb kiadóvállalatok között azonnal megindult a versenyfutás a fizetős fájlcserélő alkalmazások piacán. Senki sem szeretne kimaradni közülük a legális fájlcserebizniszből.

Ha legyőzni nem tudod, csatlakozz hozzá!

Az első fecske a világ négy nagy hanglemezkiadó vállalatának egyike, a Sony és a Bertelsmann médiakonszern közös vállalkozása, a Sony BMG volt. Az iMesh fájlcserélő hálózattal egy közös online zeneterjesztő szolgáltatás beindításáról kötött megállapodást múlt pénteken erősítette meg hivatalosan az iMesh egyik illetékese. Ez volt az első ilyen jellegű bejelentés a Legfelsőbb Bíróság június 27-i ítélete óta. Az 1999-ben alakult iMesh egyike volt a Napster-érát követő időszak legnépszerűbb fájlcserélő programjainak. 2003-ban azonban a lemezkiadók az iMesht is beperelték, és a bíróság 4,1 millió dollárra büntette a céget.

A helyezkedés továbbra is gőzerővel folyik a háttérben. A Billboard meg nem erősített értesülései szerint az iMesh, ha kútba esett volna a BMG-szerződés, jövő héten már a Universal Music Grouppal írt volna alá. A BMG pedig eközben a most elmarasztalt Grokster egykori vezére, Wayne Russo által alapított Mashboxx fájlcserélő rendszer után is élénken érdeklődött. Russo ugyanakkor nem aggódott különösképpen amiatt, hogy a BMG végül az iMesht választotta a Mashboxx helyett. Mint mondta, az új helyzet akkora érdeklődést váltott ki a fájlcserélő programok iránt, hogy a befektetők versenyezni kezdtek. „Mindenki szeretne belőlem egy darabot” – nyilatkozta az egykori Grokster-elnök.

Ez az, amire a jövőben is számíthatunk: a meglévő legális források – például az Apple iTunes – mellé a következő hónapokban számos nagy kiadóvállalat online zeneboltja fog felsorakozni, de olyan nehézsúlyú versenyzők is ringbe szállnak majd, mint a Microsoft, az Avalanche kódnéven fejlesztett fájlcsere-alkalmazás révén. A verseny remélhetőleg jót tesz majd a szolgáltatások színvonalának és árának is. A legális fájlcsereforrásokat pedig még a szerzői jogvédő szervezetek is örömmel fogadnák. Kálmán András, az ASVA igazgatója szerint Magyarországon is az lehet az üdvözítő út az illegális fájlcsere háttérbe szorításában, ha megteremtenék a jogi alapjait a legális letöltéseknek, és új kereskedelmi csatornaként fogadnák el a módszert.

Másfelől viszont biztosan megmaradnak a mostani, nem legalizált fájlcserélő rendszerek is. Ennek oka egyrészt, hogy a jelenlegi törvényi szabályozások között ezeket is lehet legálisan használni, tehát a felhasználók nem feltétlenül követnek el szerzői jogsértést – ezt részletesen tárgyaltuk korábbi cikkünkben. Másrészt továbbra is szükség lesz egy olyan forrásra, ahol a nem tömegízlést kielégítő jogvédett tartalmak is megjelenhetnek – akár illegálisan is. Hiszen nehezen képzelhető el, hogy egy nemzetközi kiadóvállalat által felkarolt fizetős szolgáltatásban megtalálnánk azokat a rétegműfajokat, amelyeket ma is hiába keresünk egy hagyományos zeneboltban vagy videotékában. Pedig a szerzői jog hazai gyakorlata jelenleg ugyanúgy kezeli a jogsértéseket abban az esetben is, ha a jogvédett mű megszerzésének Magyarországon nem is létezik legális alternatívája, mivel nincs, aki üzletet látna a forgalmazásában. Sajnos ez a törvényi szabályozás a jövőben sem valószínű, hogy változni fog.

Szentesi Kálmán