Kétséges következményekkel jár, hogy június 27-ei döntésével eltiltotta az internetes vállalkozásokat a fájlmegosztás lehetővé tételétől az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága a Metro-Goldwyn-Mayer Studios Inc. kontra Grokster Ltd. perben. A döntés látszólag világos: az a cég is megsérti a szerzői jogokat, amely felkínálja ügyfeleinek a lehetőséget a zenék, filmek, könyvek internetes csereberéjére anélkül, hogy ezzel szemben valamiféle díjszedés állna. A dolgot mégis bonyolulttá teszi, hogy az adott technológiák mind legális, mind illegális módon használhatók. Miközben esetleges további perek nyomán évekbe telhet, mire a bíróságok pontosan körülírják, mi is számít a szerzői jogok megsértésének, a folyamatban lévő fejlesztéseken dolgozó vállalkozások és az őket finanszírozó befektetők nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy évekkel eltolják újdonságaik piaci bevezetését. Például a nagy fájlok gyors átadását lehetővé tevő rendszerek fejlesztését még a mostani jogi helyzetben kell befejezni, hasonlóan az olyan újdonságokhoz, mint a kifejezetten a digitális hordozható lejátszók tulajdonosait megcélzó, letölthető zenéket felkínáló, úgynevezett podcasting rádióadások bevezetése – derül ki a Business Week cikkéből.

A kialakult helyzetben csak egy dolog biztos: a vállalkozóknak alaposan meg kell gondolniuk minden lépésüket a fájlmegosztást kínáló technológiák fejlesztése során. Nem pusztán arról van szó, hogy milyen eszközöket fejlesszenek, illetve hogy mire adjanak pénzt, hanem arról is, miként kommunikáljanak a fogyasztókkal. A mostani döntésben ugyanis részben azon hirdetései miatt marasztalták el a Grokstert, amelyekben igyekezett átcsábítani a korábban megszüntetett fájlmegosztó site, a Napster felhasználóit magához. A taláros testület szerint a Grokster emberei ezzel kifejezetten biztatták a jogsértésre, a zenekalózkodásra az embereket. Elemzők szerint ezek után minden olyan reklám eltűnik majd a médiából, amely egy adott technológia gyors, kiváló minőségű video-, zene-, kép-, szövegletöltési képességeire hívja fel a figyelmet – azaz nem egy fizetős szolgáltatást hirdet –, mert az ilyen üzenetek mostantól kvázi felhívásnak minősülnek arra, hogy a bíróság büntesse meg a feladóikat, hiszen nem tettek világos különbséget a dolog legális és illegális felhasználhatósága között.

Az érintettek "mikroszkóp alatt" fogják megvizsgálni a termékeikhez adott használati utasításokat is, mert a Grokster elleni másik fontos vádpont az volt, hogy eligazította felhasználóit arról, hogyan tölthetnek le zenéket a rendszeren keresztül az internetről. A gyakran feltett kérdések (FAQ) gyűjteményei még véletlenül sem tartalmazhatnak majd a szerzői jogok megsértésére bátorítónak minősíthető pontokat. Ugyanezen okok miatt alaposan el kell igazítani a termékeket értékesítő üzletkötőket, ügynököket, nehogy olyasmit mondjanak, amibe bele lehet kötni. Emellett az is elkerülhetetlen, hogy a vállalkozások már a fejlesztés szakaszában bevonjanak a munkájukba jogászokat, akik – megelőzendő a bírósági pereket – időben felhívják figyelmüket a jogi buktatókra.

Végül felmerül az a kérdés is, hogy mit tehet egy vállalkozás, ha kiderül, hogy termékét jogsértő módon is használják. Korábban biztonságban volt, ha vezetői kijelentették: nem tudtak erről. A mostani döntés kimondja, hogy az a cég is részesévé válik az illegális tevékenységnek, amely tud róla, de nem tesz ellene semmit. Így ha egy filmstúdió vagy zenekiadó jelzi egy gyártónak, hogy technológiáját szerzői jogvédelem alá eső termékek illegális másolására használják, akkor elvileg nem lehet tétlen. Legalábbis kérdésessé vált, hogy ilyenkor csinálnia kell-e valamit, ha egyáltalán van erre módja.