2. Fórumok
  3. Off-topic LOGOUT
  4. A korszak, amiben éltem…
Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #43 hcl félisten bandiras2 #42
    Új Válasz #43
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    hcl

    félisten

    LOGOUT blog

    válasz bandiras2 #42 üzenetére

    "Az igazi művész nem egy csodabogár, egy furcsa különc figura, akit senki sem ért
    igazán.
    Az igazi művész nem egy bolond, nem egy züllött alak, aki csak a pillanatnak él."

    Azért én megnéznék 1-2 ma megbecsült festőt, költőt, hogy hogyan éltek. Ha nem is mind volt züllött, de mind nehéz eset volt, és keveset értett meg a saját kora.

    Viszont a manipulációval egyetértek; azzal a kitétellel, hogy az "alulról jött" zenészek esetében, főleg a korai időszakukban nem igazán lehet ezt elképzelni.

    Másrészt, ki hiszi, hogy a nagypolitika, és a nagyobb formátumú bűnözés nem fonódik össze? :(

    [ Szerkesztve ]

    Mutogatni való hater díszpinty

  • #44 old rocker veterán bandiras2 #42
    Új Válasz #44
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    old rocker

    veterán

    válasz bandiras2 #42 üzenetére

    Azzal, hogy a jelen zenéje egyre igénytelenebb, azzal egyetértek. Azzal, hogy a rock 69 után egyre primitívebb és ócskább lett, azzal már nem. Legalábbis nem ilyen ex chatedra kijelentés formájában.
    A Deep Purple-nek 1970-ben jelent meg pl.a Concertoo For Group and Orchestra. Addig is, de utána is jóformán példátlan volt az ilyen vállalkozás: hard rock zenekar és szimfonikus nagyzenekar. Legalábbis nem úgy, hogy nem a saját számaikat kísértették nagyzenekarral - lásd Metallica - hanem az egész művet az utolsó kottafejig megírták a teljes zenekarra.
    Kivétel a komoly klasszikus zenei tudással rendelkező gitárvirtuóz, Y. J. Malmsteen, aki a Prágai Filharmonikusokkal együtt készített lemezt, amelyben nem csak a saját, korábbi heavy metal zenéjéhez rittyentett nagyzenekari kíséretet, hanem új, klasszikus hangzású darabokat írt. Csak - Beethowenékkel ellentétben - a szerző nem zongorán, hanem elekromos, vagy elektroakusztikus gitáron játszott.
    De példának vehetném az újgenerációs sztárzenekarok közül pl. a Dire Straits-et. Mark Knopfler különleges, addig nem alkalmazott barokkos hangzású gitárjátékkal írta be nevét a 20. század rockzenéjébe. A Brohers in Arms nagylemez gyakorlatilag az együttes lemezeinek csúcspontját jelentette mind szimfonikus nagyzenekarokat idéző hangzásvilágával, mind a szövegek színvonalaival.
    "Most a nap a pokolban van,
    s a hold magasan jár.
    Engedd, hogy elbúcsúzzak,
    minden embert elér a halál.
    De meg van írva a csillagok fényében
    s a tenyered minden vonalában,
    hogy bolond dolog háborúzni
    a bajtársakkal."
    Kíváncsi vagyok, az általad idézett két szerző erre a számra hogyan húzná rá az egyre igénytelenebbé váló rockzenét, illetve a hatalmi elit manipulatív törekvései c. kaptafát.
    De példálódzhatnék Stinggel is, a szólókarrierjében "elkövetett" számok dallamával és szövegével, Shape of my heart, How fragile we are stb.
    Az ilyen szövegekre mit mondana Dr. Day (már a neve is egy felvett pózt sejtet, nyilván nem a Dr. Nap családnévvel született bele a világba) erre, amit sajna fejből nagyon pontatlanul tudok idézni, a könyvet meg nincs most időm előkotorni:
    Kalapom szegélye rejti dúvad szemem
    mert bűnös az arcom,
    de papé két kezem.
    Nem láthatsz, nem hallod lépteimet,
    csak ha hold ül a Bourbon Street felett.
    manipulatív... ehhh
    Annak idején Vikidálék, a Dinamit együttessel pl. nagy valószínűséggel államilag finanszírozott együttes volt, a szövegeikkel egyértelműen az akkori regnumot szolgálták ki.

    Az igénytelenség a diszkók hangzásvilágára jellemző; meg nagyon élvezem, amikor az úttesten gördülő személygépkocsiból kasznitrepesztően szól a dallamtalan osztinátó: dur-durr-durr-durr (tuc-tuc).
    Azt nem vitatom, hogy ezeknek a zenei inzultusoknak a maguk dallamtalan, primitív ritmus lüktetésével van tudatmódosító hatásuk.

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • #48 #27483136 törölt tag bandiras2 #47
    Új Válasz #48
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    #27483136

    törölt tag

    válasz bandiras2 #47 üzenetére

    Jól meg is lájkoltam :)

  • #49 old rocker veterán bandiras2 #45
    Új Válasz #49
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    old rocker

    veterán

    válasz bandiras2 #45 üzenetére

    Elolvastam, lettek is gondolataim, bár nem mindent írtam le :)
    Amit felsoroltál... mit mondjak, inkább nem kapcsolom be. Tudod, mit szoktam csinálni, ha nem saját készletemből akarok zenét hallgatni? Van egy lastfm nevű alkalmazás, ez PC-re telepíthető és van egy mobbler nevű mobilra telepíthető része. (Azért írom le, ha valaki nem ismeri...) Telepíted, választasz egy felhasználó nevet és egy rádiónevet. (Mondjuk Deep Purple rádió) Vagy előadónevet, vagy stílust írsz be és indítod. A szolgáltatás elvileg attól az előadótól és annak a stílusához hasonló zenéket fog lejátszani. Ha valami tetszik, megjelölheted, ha utálod, szintén. A kedvenceid lesz a te könyvtárad, a moblerrel azokat játszhatod le (ha nem indítasz új "adót". Lehetnek barátaid, akik komálják a zenéidet és hallgathatjátok egymás zenéit. Zenehallgatás közben megnézheted az éppen kornyáló előadó zenei életrajzát; a hallgatott zenéket meg is veheted, jó minőségű mp3 formátum pl. 1 szám 0.90 Euró.

    [ Szerkesztve ]

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Új hozzászólás Aktív témák