Ablakok, színek, hangok, fontok
Mai szemmel szokatlan megoldás, hogy külön alkalmazás (PROGMAN, azaz Program Manager) szolgált az ikonok és ikontároló ablakok kezelésére, de akkoriban – még nem volt Start menü! – senkit sem bántott ez. Annál is inkább, mert megjelent a vontatás (drag and drop), amivel rengeteg Windows funkció és fájlművelet kezelhető vizuálisan. A közös driverrendszer és az alkalmazásablakok egységes viselkedése, a közös megnyitás/mentés dialógus bevezetése nem csak a programozók dolgát könnyítette meg, de a felhasználókét is. A kezelés is egységessé vált, nem kellett mindent újratanulni egy új alkalmazáshoz, csak azokat a dolgokat, amik valóban újdonságként érkeztek. Ma már ez magától értetődő, de közös grafikus felület és irányelvek hiányában, a DOS-os időkben egyáltalán nem volt az. Másrészt természetesen az Amiga OS vagy a Mac OS is nyújtotta ugyanezeket az alapokat, akár még fejlettebb (32 bites) rendszerarchitektúrát is.
A Microsoft igyekezett a leglátványosabb területeken felzárkózni a konkurensekhez. A 3.1-es Windows alapból tartalmazott egy multimédiás driverrendszert, az akkoriban még elég drága Sound Blaster és Adlib hangkártyákat használhatták az alkalmazások is, és gyárilag egy hangrögzítő alkalmazás is járt a Windowshoz. Volt médialejátszó is, ami látványos extrának számított, még ha az akkori merevlemez-kapacitások csak szerény teret biztosítottak a videózáshoz.
Nagy előrelépés volt, hogy a Windows bevezette a TTF (True Type Font) támogatását is, amit (üzletpolitikai okokból) ingyenesen licencelt az Apple-től. A ma is általánosan használt TTF fontok már vektor alapúak, vagyis nem nagyításra kockásodó bittérképes képek, hanem gyakorlatilag korlátlanul transzformálható Bezier görbék biztosítják a sima kontúrokat. Ennek is köszönhető, hogy a Windows szép lassan népszerű kiadványszerkesztő platformmá válhatott, és ekkortól lettek igazán közismert fontnevek az Arial, a Courier és a Times New Roman.
Sokat tágított az irodai munka lehetőségein az egységes objektumrendszer és az OLE (Object Linking and Embeding) bevezetése. Ennek révén az alkalmazások nem kellett, hogy mindenféle fájltípust kezelni (kirajzolni, elrendezni, nyomtatni, stb.) tudjanak, az OLE támogatással minden kompatibilis objektumot képesek voltak használni. Be lehetett szúrni egy dokumentumba képet vagy hangot, egy Word oldalon elhelyezhettünk egy Excel táblát – és tehetjük ezt ma is, ha épp kedvünk támad hozzá. Az irodai anyagok egyszeriben tele lettek grafikonokkal, képekkel, a dokumentumok világa alaposan megváltozott, vizuálisabb lett, anélkül, hogy ehhez fejlett és drága DTP alkalmazásokra kellett volna áttérnünk.
A TrueType támogatás volt a 3.1-es Windows egyik legnagyobb dobása
Sokan emlékezhetnek a képernyőket nem igazán védő képernyővédőket övező őrületre, a beépített néhány darab mellett rengeteg alternatív csoda is piacra került. A gyáriak közül a Marquee (Fényújság) egy saját magunk által megadott szöveg animálásával már segített is mindenkinek kipróbálni a pixelesedés nélkül méretezhető fontokat és próbára tehettük vele a CPU erejét is (akkoriban az energiatakarékosságra szinte senki nem ügyelt).
Képernyővédő saját szöveggel
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
