Tintasugaras olcsóbban – gyárilag
Semmi értelme drágább nyomtatót választani, ha havi pár oldalt kell csak kinyomtatnunk, lemásolnunk. Ugyanakkor havi párszáz – vagy akár párezer – oldalas volumennel dolgozók számára igen kedvező ajánlatok léteznek, az üzleti tintasugaras megoldások körében.
Itthon elsőként a HP jelentkezett kifejezetten a kelet-európai és ázsiai piacra hangolt ajánlattal.
Az Ink Advantage sorozat termékei ugyanazt a technológiát (fix thermal inkjet fej, színenként cserélhető patronok) használják, mint sok eddigi készülék, ám a kellékanyagok ára körülbelül fele a megszokottnak, így 5 Ft-os monokróm és 14 Ft-os CMYK tintaköltség vetül egy oldalra, ami már teljesen emészthető otthon is. Ilyen multifunkciós, képernyős készülék már 30 ezres ársávban elérhető. Persze a terhelhetőség korlátozott (havi néhány száz oldal az ajánlott), ha irodába szeretnénk hasonló, kicsit még takarékosabb megoldást, akkor válasszunk egy robusztusabb OfficeJet Pro modellt. Ezek nem csak terhelhetőbbek, de okosnyomtatók is, rengeteg hasznos szolgáltatást tudnak, valamint teljesítményben is felveszik a versenyt a hasonló árú lézerekkel.
Csak idén szállt be a „minél olcsóbban nyomtassunk” versenybe a Brother, de akkor elég markánsan. Negyvenezer forint alatti áron kapható Ink Benefit DCP-J105-ös készüléke 1,17 Ft-os monokróm és 7,28 Ft-os színes oldalköltséggel tűnik ki a kínálatból. Főként gyakran és jelentősebb mennyiségben nyomtató otthoni felhasználók számára lehet érdekes, mivel nem túl gyors, de wifikompatibilis és mobil lapolvasó alkalmazás is van hozzá. Ezzel az árszabással már teljesen megkérdőjelezi az utángyártott patronok létjogosultságát a gyártó.
Az Epson először a Workforce családdal próbálta meg maga alá gyűrni a tintás beidegződéseket az irodai szegmensben. A Workforce-készülékek megjelenésükben is a lézernyomtatókra hajaznak és teljesítményben sem maradnak el tőlük, ugyanakkor feleannyiért dolgoznak, mint egy alsó-közép kategóriás színes lézernyomtató. Sajnos bekerülési áruk nem alacsonyabb azokénál.
Az Epson igazán nagy dobása az L-es, majd az M-es készüléksorozat bevetése volt. A menedzsmentnek elege lehetett az utántöltők elleni küzdelemből, és egyszerűen olyan kiszerelésben mellékeli és árusítja a tintát az L-es szériához, hogy az nevetségessé teszi az utántöltés gondolatát. Az új generáció tagjainak közös vonása, hogy nincsenek a fix piezo fejre ültetve a patronok, a tinta csővezetéken keresztül jut el a fejig a nyomtató oldalán elhelyezett nagy kapacitású, 70 ml-es tintatartályokból. A monokróm oldalköltség 50 fillér körül jár, a színes messze nem éri el a két forintot – ennél kedvezőbb ajánlatot nehéz lenne tenni az utángyártók és utántöltők részéről. Az L-es sorozatban egyfunkciós és többfunkciós modellek is megtalálhatók, és létezik egy L800-as, hat tintás fotónyomtató modell is, 9 Ft-os képenkénti átlagos költséggel (10×15 centiméteres képméret). Az M-es sorozatban monokróm tintasugaras készülékek sorjáznak, természetesen ugyanilyen alacsony költségekkel. Az első két takarékos Epson-generáció jellegzetessége volt, hogy maguk a készülékek meglehetősen sokba kerültek, de két teljes töltetet tartalmazó tintaadaggal kerültek csomagolásra. A legújabb modellek között megjelenő L120 esetében már nem kell egyszerre ennyi pénzt kiadni, csak 40 ml-es (kvázi félig töltött) a gyári patron, és a készülék ára már csak kb. 35 ezer forint. Azért jó tudni, hogy alapbeállításokkal vázlatszerűbb nyomatokat produkálnak ezek a takarékos Epson-megoldások, mint amit megszokhattunk – magas minőséget beállítva viszont komótosan dolgoznak, így feszített tempót igénylő helyekre nem a legjobbak, viszont egy kollégiumi szobában ideális megoldást jelenthetnek.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
