A sárga az igazi?

Az Uberről egy éve írtunk először. A startup egy régi ipart, a személyszállítást akarta megreformálni. Annyit mára biztonsággal kijelenthetünk, hogy sikerrel forgatta fel a piacot, még ha a reform nem is zajlik olyan könnyedén és egyértelműen, mint azt az amerikaiak remélték. A koncepció itt az, hogy rengeteg embernek van autója, ezek kihasználtsága azonban meglehetősen rossz. Ezt lehetne javítani azzal, ha autósnak és gyalogosnak egyaránt futna a telefonján az Uber, így akik egy irányba tartanak, akár utazhatnának is együtt.

Persze a legtöbb helyen inkább arról szól a történet, hogy a taxis társadalomból kihullott, vagy azzal közelebbi kapcsolatot nem ápoló lelkes amatőrök szállítják a többieket hol csak a vezetés és a társaság kedvéért, hol pedig kereset-kiegészítés reményében.

(forrás: Taxify)

Az Uber megoldása nem tökéletes, amint azt láthattuk az elmúlt évben, a tapasztalatlanság és a kialakult eljárásrend hiánya több esetben megtépázta a cég hírnevét. Azonban ne menjünk el amellett a tény mellett sem, hogy az elektronikus nyilvántartásnak hála egyetlen esetben sem menekült el a problémát okozó sofőr. És akkor az árakat még nem is említettük.

A viteldíjakat Budapesten rendelet határozza meg, ami azonban az Uberre nem vonatkozik. A bejegyzett, engedéllyel rendelkező budapesti taxisok egységes, szabott áron dolgoznak, ugyanolyan „munkagép sárga” mindegyik, szinte mindegy, melyik társasággal utazik az ember. A rengeteg sárga autó azonban eddig nem jelent meg közös adatbázisban. A Taxify érkezésével változik meg ez némiképp, igaz nem teljesen.

Több társasággal tárgyalnak Budapesten is, azonban a cégnek nem célja mindenkit bevenni a buliba, ezen kívül hisznek abban, hogy fokozatosan kell nagyra nőni. Karácsony előtt néhány nappal sikerült telefonvégre kapnom Patonai Szabolcsot, az észt startup első magyar képviselőjét, aki pontos titulusa szerint City Manager.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!