Új hozzászólás Aktív témák
-
james
aktív tag
Nem vitás, hogy érdekes a kérdéskör, csak elég nehéz. Persze messze nem vagyok a témában szakértő, csak sokat gondolkodtam én is rajta. A képletes megközelítéssel gyanítom az lehet a gond, hogy ismert elemekből építkezve akar leírni egy ismeretlent. Kicsit olyan mint építőkockákból modellezni az óceánt... Emellett nincs érzékszervünk csak a három dimenzióra ezért nem is nagyon tudjuk a többit elképzelni. Ez a csak háromdimenzióban lehet stabil az anyag ugyan jól hangzik, de emlékeztet a ''csak a föld lehet a világ közepén'' megközelítésekhez, furcsa lenne ha igaz lenne. Esetleg mi van akkor (ugye spekuláció), hogy tényleg a 3 dimenzió az anyagi világ hordozója, mig az energia és általunk nem ismert energia faktorok (butítva spektrum) számára más dimenziók stabilak, ezeket nem érezzük nem is számolunk velük, noha az energia-anyag átjárhatósága már elfogadott. Ezzel együtt lehet, hogy az általunk anyaginak tekintett világ csupán speciális esete az energia lapú világoknak, amelyek szimpatikusan végtelen dimenzióban létezhetnek. Maga a végtelen is sokkal értelmesebb fogalom, mint a véges, csak szokatlan.
Lenne még egy kérdésem idevágólag:
Szó volt a tömegnövekedésről fénysebesség közeli viszonyoknál. Lehet ez fordítva, azaz lehet-e egy anyagi dolog tömegét a nulla felé közelítení? Mi történik a cuccal, ha a tömege nulla lesz? Persze gyakorlatban még nem hallottam ilyesmiről, de elméletileg lehetséges? -
james
aktív tag
Közben én is gondolkodtam ezen a több dimenziós dolgon. Szimpatikus lenne, mert olyan kérdésekre is választ adhatna (részben), amire a mai fizika nem képes. Pl. szellemlények, ezoterika stb. Igaz, hogy ezek eléggé tudománytalan dolgok, bár pl. a telepátia eléggé körbejárt terület.
Sajnos, ugyan hallottam a húrelméletről, meg Hawkingot is olvastam, de a fizikának ezeket a modern részeit már alig vágom, szóval lehet nagy hülyeségeket is írok, de azért próbálok többé kevésbé racionális maradni.
Most elöször leírom röviden amire gondolok, benne lesz a tömeg is, meg a dimenziók, szerintem jópofa. Tételezzük fel, hogy a tömeg egy olyan változó, ami az egyes elemi pontoknak 3 dimenziós megtestesülést ad, minnél nagyobb a tömeg annál jobban kötődik az anyag a 3 dimenziós térhez. Ha sikerülne a tömeget csökkenteni (tehát nem sebességgel), az egy olyan energiával lenne lehetséges, amely merőleges mindhárom dimenziónkra, tehát innen nem észlelhető, és itt nem hatna. Ezzel az energiával ki lehetne billenteni az anyagot a mi téridőnkből. A dimenziókat tekintve, én nem látok okvetlen ellentmondást (lehet mert fogalmam sincs a magas matekról), abban, hogy ezek kvázi kiterjesztései lennének az alacsonyabb dimenzióknak. Tehát a 3 dimenzió olyan amilyen, innen semmilyen 3 dimenziós eszközzel és hatással nem tudunk a felsőbb dimenziók nyomára bukkanni. Másrészröl nem zárnám, ki, hogy egy felsőbb dimenziós anyag valamilyen aspektusban belógjon a mi terünkbe, igy ezt felhasználva közvetett módon mégis tudunk a felsőbb dimenziókra hatni, és ha ezt a hatást nem is érzékelhetjük, közvetett módon egy másik belógó vetület anyagon keresztül kaphatunk, innen nézve irracionális hatást. Ilyen azért szerintem akad, pl. a kvantum állapot teleportáció is elég fura ügy, de a telepátia sem tiszta, már ha létezik.
neduddgi: Sejtem amire célzól (remélem). Ami furcsa, miért kellene a dimenzióknak felcsavarodni? Nem kézenfekvőbb, hogy a magasabb dimenziók körbe fogják és magukba zárják az alacsonyabbakat? Ez a 9 vagy 26 szintén fura megkötés, bár sejtem az okát. Nem lehet, ezek a felsőbb dimenziók, nem akarnak úgy viselkedni, mint ahogy mi innen gondolnánk, lehet nem akarnak szimetrikusak lenni? Illetve nem mind az összes befoglaló dimenzióban. Másszóval, lehet-e egy ''valami'' mondjuk csak a 18-15 dimenzióban, de nem az alatta levő 14-ben (igy ő megmarad mégis három dimenziósnak)? Ez esetben esetleg meguszható a bonyolítás, már a transzformációkat illetően. Esetleg a ''valami'' mozoghat is a dimenziókban, pl. eltolódhat, úgy hogy közben megtartja mindhárom kiterjedését, igy lejöhet akár a 1-3 ba, és visszamehet a 18-15-be.
vati: Igen a kisérleti rész a legnehezebb (szeretem is olvasni a leleményes ötleteket, némelyik nagyon jó). ...Hallottam már sokféle dologról, ami látszólag vagy ténylegesen nem fér bele a mai fizika keretei közé. Célszerüen ezekből kellene kiindulni, és köréjük kéne szőni az elméleteket. Pl. a szuperhúr (bár alig tudom mi) nyilván azért jött elő, mert zavar volt a kvantumfizikával bizonyos esetekben, ha a zavarokat feloldja és újakat nem teremt akkor jó. (ezt nem tudom) Erröl már korábban is szóvolt, de én is azt hiszem, a valóság egyik létező elmélethez sem hasonlít, legjobb esetben is csak egy tökéletesen hibátlan modellt találhatunk, ami működik, pl. vaknak egy térkép egy parkról, megtalálja amire szüksége van, de fogalma sem lessz arról a valóságról amit egy látó tapasztal. Szóval azon nem hiszem, hogy érdemes rágodni húros-e a valóság vagy kvantumos, inkább arra érdemes törekedni, hogy az ismert jelenségeket jobban és egyszerübben, koherensebben magyarázó elmélet szülessen. Kedvenc példám a föld és nap középpontú világkép harca, ugye mindkettő tökéletes eredményeket adott, az adott mérési teknika mellett, csak az egyik sokkal sokkal komplikáltabb módon. -
james
aktív tag
válasz
neduddgi
#438
üzenetére
Gondolkodom azon, amit írtál. Az érvelés mindenesetre jónak tűnik.
Az időt még mindig külön dimenzióként kezelik, 3+1, 9+1, 26+1 ... ? Csak az érthetőség (megszokás) miatt, vagy ténylegesen más tuljadonságokkal számolják, mint a többit?
Sajnos az integrálszámítás nem az erősségem, de mátrixokkal alapszinten már foglalkoztam, 3d transzformációk kapcsán. Egy másik dolog eszembe jutott, korábban még gimis koromban elég sok gravitációs modellt programoztam, és fennakadtam egy kérdésen, hátha ismered mivel lehet kiszámolni. Pl. egy gravitációs pontba spirálisan bezuhanó test által megtett utat (másképp a röppálya hosszát). Lépésről lépésre ez nagyon könnyen számítható, de képlétet nem bírtam kidolgozni rá... -
james
aktív tag
válasz
neduddgi
#443
üzenetére
Lehet ez is olyasmi, mint a lottó ötös. A több billio szétesett univerzum ''lakói'' nem firtatják a kérdést, mi szerencsére megtehetjük
Mégegyszer megkérdezem a repülő zuhanó test kérdését (csak Newton-i mechanikával persze), lehet-e rá képletet írni, vagy ez is olyan, mint a gyök kettő, (irracionális). Ez esetben azt hiszem lennének elgondolkodtató következményei... -
james
aktív tag
válasz
neduddgi
#445
üzenetére
Ha jól értelmezem, amit írtál, akkor tényleg nem lehet kiszámítani a kérdéses folyamatokat? (Másodrendü differenciálegyenlet?) Ezt a kérdést nem szivatásnak szántam, de tényleg érdekel, mert annak idején elég sokáig idegesített, többekközt differenciál egyenletekkel is próbálkoztam, de aztán feladtam. Tulajdonképpen az benne a fura, hogy konkrét alapszintű képletek határozzák meg a mozgást, épp ezért könnyen számítható egyik koordináta a másik után, de már nem tudom kalkulálni a 3. 4. stb. koordinátát anélkül, hogy ismerném a köztes értékeket. (innen a gyök kettő hasonlat). Az ad neki egy furcsa bukét, hogy ezek a mozgások a legtipikusabbak a bolygórendszerekben és gondolom a galaxisban is. (eltekintve a már korábban szóbakerült feketelyukas, térfelcsavarodós, stb. problémáktól) ugyanakkor kvázi irracionálisak (vagy transzcendensek?) lennének? Tulajdonképpen Laplace hozzáállása nem is rossz. Makro szinten tényleg elvárható lenne az egzakt jóslás, mert nincs szó kaotikus mozgásról, szimplán egykimenetelü megismételhető folyamatokról. (leegyszerüsítve persze mert pl. a gázokkal már nem menne)
Továbbgondolva amit a transzcendens számokról írtál, (meglepő ez a csak kettő ) Elképzelhető, hogy létezhet egy PI hez hasonló szám, ami leírná a gravitációs mozgásokat? Végül is ha a kört PI vel lehet értelmezni a spirálra is lehet egy ''másodrendü'' PI. , illetve a gyorsuló spirálra egy ''harmadrendü'' ... ?
UI: Ezeket a meghatározásokat, irracionális, transzdendens, másodrendű stb. lehet nem jól használom, elég régen tanultam... Bocsi. ha néha triviális dolgokat írok, vagy kérdezek, az csak azért van, mert nem tudom.
-
james
aktív tag
válasz
neduddgi
#447
üzenetére
Mégegyszer átgondolva igazad lehet. Hoszú távon nézve tényleg nem jósólható a mozgás, illetve amit írtál az pont a kaotikus mozgások egyik jellemzője. Minimális befolyásoló energia maximális eltérés a végkifejletben... Talán azért furcsa, mert mindez a mi viszonylatainkhoz képest nagyon lassan alakul ki.
Ez a Gorelik könyv fellelhető elektronikus formában, vagy csak könyvtárban? Rákerestem a google-ban de nem találtam eddig letölthető verziót.
Tovább keresve viszont nem találtam a spirál kerületével kapcsolatos infót, legalábbis magyarul. Találtam polárkordinátás képletet a szerkesztésre, archimedeszi és logaritmikus spirál esetén, de a kerületre eddig nem. Tudsz erről valamit, esetleg linket? Egyébként most jutott eszembe, hogy ez már megint a fraktálokhoz hasonlít, tört dimenziójú görbe, azaz szélsőségesen alacsony menettávolságok esetén a kerület közelít a területhez, illetve tart a végtelenhez... majd rákeresek igy is. -
james
aktív tag
válasz
neduddgi
#451
üzenetére
Tényleg szerencsétlen egy ügy.
Majd megpróbálok könyvtárban utánanézni, mert egyre jobban érdekel a magyarázata.
A másik probléma ez a spirál, meg a 3 test. Erre megtaláltam a választ legalábbis részben. Van egy könyv: Tél tamás - Gruiz Márton: Kaotikus Dinamika. Ebben szó esik a 3 test problémáról is. Poincaré 1889-ben mutatta ki a kaotikus viselkedést jellemzően egy olyan pályázatra beadott dolgozatban, ahol pont ennek ellenkezőjét kellett volna bizonyítani. (franciák) A mai számításokkal megtámogatva a naprendszerünk instabilitása igy alakul: A kezdeti 1 km-es pályainstabilitás 20 millió év alatt 55 km-re nő, viszont 100 millió év alatt már 500 milló km lesz, ami nagyobb a nap föld távolságnál. A legnagyobb ingadozások a Merkur és a Mars pályályában várhatók...
Lényegében a spirál és a tömegvonzás is a kaotikus dinamika részei. Pl. érdekes vizuális kisérleteket mutatnak be, festék és lefolyó témában, amiknek a végeredményei eléggé hasonlóak a galaxisokéhoz. Szerintem ez elég furcsa, persze érhető, de mégis meglepő. Megfelelően hosszú időintervallumban nézve az univerzumunk ma is a káoszra épül...nem csoda, hogy sokáig nem akrták ezt elfogadni.
Egyébként a spirál kerületére még nem találtam megoldást, bár az alapján, hogy fraktál, akár transzcendens is lehet, mindenesetre elég furcsán viselkedik. Pl. a menettávolságokat csökkentve ugyan tényleg tart a végtelen felé, de 0 esetén meg kör lesz belöle, tehát visszaugrik a végtelenből... Matematikai értelemben persze a másik irányban is végtelen, befelé, de ez is megszünik ha körré alakul... -
james
aktív tag
Megint itt vagyok.
Elgondolkodtató ez kaotikus mégis határozott viselkedés. Azt hiszem arra gondoltok, hogy ugyan pl. a bolygó kvázi instabilan viselkedik mégis mindezt egy behatárolható térrészben teszi. Erre példa pl. egy kaotikus rugós felfuggesztésü rendszer, ahol ugyan kiszámíthatatlan a teher pontos mozgása, mégis bizonyos fraktálszerü valószínüségi térben fordul elő leggyakrabban, ezen a téren belül végtelenül kaotikus ezen kívül viszont nem megy, pl. a rugó hossza miatt... A már emlitett kétlefolyós kisérlet viszont kicsit érdekesebb, itt elvileg semmi nem gátolja meg a festékcsepp szétterülését. Ugyan nem láttam a pontos kisérlet menetét, de arra gyanakszom a kezdeti festékcsepp egyre csökkenő mértékben de folyamatosan növekszik. Azért csökkenő mértékben, mert egy idő után a két lefolyó távolsága elenyészően kicsi lesz a festékcsepp méretéhez képest... Ezzel együtt kérdéses, végtelen idő mulva végtelenbe tart e a mérete, vagy lesz-e egy maximuma? (a lefolyók kvázi gravitációs pontokat imitálnak)
Visszatérve a naprendszer instabilitására, nem tudom pontosan mi ez a ''pálya menti hosszúság''... A kilökődés viszont talán mégis lehetséges lehet, talán nem a mi naprendszerünkben, de egy olyanban pl. ahol kellően kis távolságokra vannak a bolygók egymástól, tehát relatíve elég erősen hatnak egymásra, esetleg kettős csillagrendszerben. (nem tudom van-e pl. 3-as csillagrendszer) Egy talán jó példa: Valamilyen alkalmas formályú tartályba a felső perem színtje alól elejtett rugalmas golyó sohasem tud kipattanni az energiaküszöb miatt. Viszont ha több golyót engedünk egyszerre le, akkor (azt hiszem) egy kivételével mindegyik előbb utóbb kipattan. (nem számítva az ütközési és surlódási veszteségeket) Nem tudom helyes-e ez az érvelés, mert ez mégiscsak a szétesést látszik alátámasztani....
Neduddgi: Ez a Heisenberg dolog is érdekes, milyen apróságokon múlik a világ sorsa. Ha mégis igaza lett volna, ma nem lenne atomfegyver...Az USA mit használt a koreai háborúban, tényleg még csak légcsavaros gépeket? Az hiszem késöbb már Dugles gépeket reptettek, amik sugárhajtásúnak tűntek, de ha jól tudom ezeket is levadászták az akkori Mig-ek... -
james
aktív tag
válasz
neduddgi
#463
üzenetére
Tényleg érdekes a példa, ami a tengeralattjárókat és repülőket illeti... Még egy adalék: Az IL2 (sturmovik) is hasonló történet ismereteim szerint, ez is már a háború elött elkészült és az Orosz vezetés ennek sem látta különösebb értelmét. Azután amikor a Németek betámadtak valahogyan előkerült és rövid idő alatt meghatározó tényezővé vált. Ha jól tudom gyakorlatilag ezzel nyerték meg a háborút, lévén egy bevetés alatt akár 5-10 tankot is le tudott szedni a hadoszlopokból, és valami 30000 darabot gyártottak belőle. Gondolom a Német felderítés sem számolt vele eleinte, pont azért mert az Oroszok sem értették mire jó.
Ez a Marskutató elég durva. 1.2 Gigapixel Kiváncsi leszek milyen képeket fog szállítani, pl. ott vannak azok az arcok meg gondolom még jópár érdekesség... -
james
aktív tag
válasz
neduddgi
#466
üzenetére
Akkor érdekességképpen a fegyverzet: 2x7,2 mm könnyűgéppuska, 1x12.7 mm nehézgéppuska és 2x37 mm gépágyú ami 43-ban átvitte a legfejlettebb német tankok felső páncéllemezeit is, kiegészítésképpen vihetett még 4 pár rakétát vagy bombát, a rakéta pl. tankok ellen is bevált, de a bombázókat is pilanat alatt leszedte, emellett megfelelő páncélzata is volt, ami simán megvédte a kézifegyverektől, a hátsó lövész pedig nehezítette az elfogást, öszeségében pedig jobban repült mint a német stuka.
-
#468
james
aktív tag
snakekiller2
#465
james
aktív tag
válasz
snakekiller2
#465
üzenetére
Hát lehet, hogy optikai csalódás, bár a második képen éppen lehet egy lepusztult faragvány is. A fénnyel lehet különben elég jól játszani, egy tényleges emberi fej dombormű is furcsán tud kinézni ha alulról világítják meg. Ettől függetlenül én sem hiszem, hogy faragott fejek lennének, de persze azért érdekelne róluk egy-két nagyfelbontású fotó. A mars csatornák is optikai csalódásnak tűntek, azután késöbb egész folyóvölgyeket találtak a jobb műszerekkel, szóval szerintem még okozhatnak akár meglepetéseket is ezek a fotók, remélem igy lessz.
-
james
aktív tag
válasz
neduddgi
#470
üzenetére
Persze ezek nem Stingerek voltak, nyomkövetés nyema, viszont egyenesen előre repültek, tulajdonképpen hasonlót már az I VH-ban is használtak ballon elhárításra. A jelentősége Bombázók ellen és masszív légelhárítás esetén pl. az volt, hogy nem kell hosszan a célra repülni és folyamatosan tüzelni, hanem elég egyszer becélozni és gyorsan elengedni, ezzel jelentősen csökkent a sérülési veszély...
-
#474
james
aktív tag
Dodge_Dealer
#473
james
aktív tag
válasz
Dodge_Dealer
#473
üzenetére
Érdekes egy dolog... A mi holdunk állítólag már réges rég a magig kihült, tömör szikla az egész. Ez meg itt a minimál méretével izzik... Hát elég fura... A rádióaktív magyarázat sem tűnik túl erősnek, egyáltalán létezik ilyen hosszú felezésű anyag ami milliárd évekig képes ennyi hőt leadni?
A másik dolog, a gyűrűtáplálás is furcsának tűnik. Ha a hold pl. 30 fokos szögben éri a gyűrűket, mért állít pályára a gyürürendszerrel megeggyező szögü ''E'' gyürüt. Azt hiszem az impulzusmegmaradás vagy hasonló szerint meg kéne maradnia a 30 foknak... vagy nem?
A képek különben egész szépek, érdemes megnézni. -
james
aktív tag
Akkor ez a pályamenti hosszúság végül is valamiféle sebesség modulációt jelent? Egyszer gyorsabban tesz meg egy szakaszt a bolygó, amit késöbb lasssulással bepótol? Gondolom a teljes keringési idő nem nagyon változhat, vagy mégis? Ehhez elvileg magasabb energiaszint kellene, esetleg ez is modulálódhatna, mit egy rugó tömeg rendszer?
Érdekes ez a 3-4 csillagos rendszer kérdés, tényleg meglepő, különösen a 3 test probléma tükrében, de épp ezért érdekes, hogy mégis van. Ha jól értelmezem amiket írtál, akkor egy összetett csillagrendszer (1 vagy több csillag + több bolygó) vagy stabil végtelen időben vagy nem (ekkor szétrepül), illetve a stabil az kaotikusan értendő.
Az Enceladus igy már sokkal érthetőbb. A cikk tényleges forróságot sugallt, ami azért nehezen lett volna hihető... -
james
aktív tag
Szóbakerült a gravitációs hasonlat a görbült térfelülettel. Tulajdonképpen ez egy szép hasonlat, persze a 2D 3D megkötések figyelembevételével. Mindazonáltal maga a hasonlat egy plusz dimenziót feltételez, ami magába foglalja a 3D teret és annak görbületét, azt hiszem az idő dimenzió még plusz ehez képest.
Nem tudom ismer-e valaki ugyanilyen jellegü hasonlatot a mágnesesség, iletve az elektrosztatikusság kapcsán, mert ezek is elég hasonló jelenségnek látszanak. Igaz leárnyékolhatók, mégis talán elképzelhető, hogy valamilyen aspektusból rokonok a gravitációval. -
james
aktív tag
válasz
neduddgi
#502
üzenetére
Jó kérdés. Ha jól emlékszem a Coulomb erő tényleg nagyságrendekkel erősebb a gravitációnál, normál esetben. Persze feketelyuk esetén már nem normál esetről beszélünk, mert egy atomnyi helyen elvileg közel végtelen atomtömeg létezhet. Itt most nem tudom, hogy van-e valmi újabb koncepció, nekem úgy rémlik, a feketelyuknak ebben a dimenzióban nincs is térfogata. Szóval az a kérdés, hogy a gyakorlatban megvalósítható töltéssűrüség elegendő vonzóerőt képes-e gyakorolni a rendkívül sűrü gravitációval szemben. Tulajdonképpen a legsűrübb töltés, maga az elemi töltés, igy talán az egy elekron egy proton páros már elegendő lenne a kisérletre. Esetleg gyorsítóban meg lehet csinálni. Minha már sikerült volna atomi méretü feketelyukat szintetizálni, csak hamar elpárolgott... Egyébként jobban belegondolva elképzelhető, mert az eseményhorizontnál mégis csak konstans a térerősség, függetlenül a feketelyuk tömegétől. Ennek utána lehetne számolni, tudva pl. hogy a két elemi töltés közt mekkora lehet a max vonzerő, ugye a lehetséges minimális távolságnál...
Egyébként talán a mágnesesség nem is árnyékolható, csak az erővonalak (fluxus?) terelhető el, illetve zárt téren belül tartható. Ugyanezt lehetne csinálni a gravitációval is, ha ismernénk antgravitációs anyagokat. -
-
james
aktív tag
Itt ugyanaz merül fel, mint az előzőben. Eddig úgy tudtam, az elektron maga körül egy statikus mezőt hoz létre, ami kérdéses, hogy megszűnik e attól, hogy az elektron bekerül az eseményhorizonton belülre. Különösen ha hasonló analógiával tekintünk rá, mint a gravitációs gödör példára, itt ez egy statikus gödör lenne, és mivel a kettő nem hat egymásra, igy akár át is fedhetik egymást anélkül, hogy bármelyik befolyásolná a másik kiterjedését.
Pár kapcsolódó kérdés jutott még eszembe. Ha egy töltés megszűnik, pl. rekombinálódik, tőle x távolságra ez hogyan érzékelhető. Fénysebességgel terjed a megszűnés, tehát késleltetve. vagy azonnal, vagyis teleport szerüen. Ugyanez a kérdés feltehető gravitáció esetében is, csak az nem tud eltünni, esetleg gyorsan mozoghat.
Új hozzászólás Aktív témák
- XFX RX 6600 XT SPEEDSTER SWFT 210
- AKCIÓ Új Dobozos Macbook Pro dokkoló új ára 70.000 forint
- ThinkPad Hybrid USB -C USB -A Dock 40AF Új ára 80.000 Forint Ingyen szállítás
- Xiaomi Redmi Note 9s 128/6 GB 34.9E !!!
- Új Hp Pavilion 15-eh Fémházas Szuper Laptop 15,6" -30% AMD Ryzen 7 5700U 8Mag 16/1TB FHD MATT
- Új állapotú.11.Generációs Core i3-Lenovo Laptop-Magyar-Legolcsóbban-fél év garival.
- Huawei P20 Pro Kártyafüggetlen hibátlan telefon
- TOP PC konfig /i7 14700KF, 32GB DDR5 RAM, 1TB Gen4 SSD/ szuper akciós! BeszámítOK
- Linksys EA6900
- DELL OptiPlex 3040 SFF / i3-6100 - i5-6500 - i7-6700 / HDMI / DVD-RW / több db / 27% áfás számla