Új hozzászólás Aktív témák
-
Ren Hoek
veterán
válasz #45997568 #39 üzenetére
Nekem mondhatod, hisz alap szinten belelátok az ML-be képfeldolgozás terén. Illetve egy kollaboráció keretében pont az látókéreg működésének megfejtését próbáljuk majd rábízni egy Tesla clusterre Vagy talána a Deep Mind-ra. - minden jövőbeli emberi implantátum alapja egy a. neural network lesz, hiszen kölcsönösen kell adaptálódni - alkalmazkodni, és tanulni egy jó ember-gép interfésznek.
Ilyen módon képzelek el egy önvezető autót is... ez nem feketemágia, vagy ördögtől való szerkezet, hanem a kezünk meghosszabbítása, a szemünk kiterjesztése, a hallásunk élesítése... Mint egy okos robotkar, vagy látóchip.
Ugyanakkor kicsit ijesztő is, hogy azért az NN mindig is egy feketedoboz lesz. Kicsit frusztráló, hogy a drive benne nem egy ember által kifejlesztett saját logikánk alapját véve létrehozott algoritmus, szabályrendszer... hanem valami ismeretlen tényező. Éppenséggel az emberi elme korlátaira is felhívja a figyelmet, hiszen minden bizonnyal lesznek olyan kérdések, mintázatok, összefüggések és törvényszerűségek az óriási adathalmazokban amiket nem foghatunk fel sohasem.
...de az autonóm autózás mondjuk pont nem ilyen, mert itt egész egyszerű a fitness. Minél hatékonyabb és jobb sofőr legyél Nem mindenki szeret dugóban ülni, mert az nem vezetési élmény. Szeretek vezetni, de a sok tahó barom sofőrből rohadtul elegem van, és egy idő után nem "fun" a vezetés... élve akarok eljutni A-ból B-be. Egy kiépített pályán sokkal jobban élvezném mondjuk egy Impreza-val, ahol lehet csapatni.
[ Szerkesztve ]
-
Márton
nagyúr
válasz #45997568 #39 üzenetére
Én meg pont az ellenkezője vagyok.
Kizárólag magamban bízok vezetés közben, félek más mellett ülni, buszra sem szállok már.
Kb. 4-5 ember van a családi körben, aki mellé egy hosszabb útra be merek ülni, ha muszáj.
Egyszerűen akkor érzem biztonságban magam, ha az én kezemben a kormány, ilyen vagyok.
Max. autópályán tudom elképzelni az önvezetést, de hogy egy kanyargós szerpentinen a fák között ne én irányítsak, az nekem rémálom.Emlékszem, mikor meglátogattam a vidéken élő nagymamámat, azt mondta: "fiam, egy napon még emberek fogják pazarolni az idejüket arra, hogy elolvassák amit írsz"