Új hozzászólás Aktív témák

• #8 Vamp senior tag

  Új Válasz 2008-09-12 21:57:55 #8

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vamp

  senior tag

  Hujjuj, nem is én lennék, ha egy ilyen faszán összeszedett cikkhez nem magyaráznék hozzá

  Talán már valahol leírtam, vázlatokban, hogy dobos fejjel nekem mit is jelentett a Metallica.
  Decemberben lesz 5 éve, hogy a legelső formációmmal elkezdtünk zenélni. Egy nappal az első próba előtt kaptam életem első dobcuccát, de alaposan felkészültem a Four Horsemen-ből (persze csak annyira, hogy a földszinten berepedezett a plafon, és két párna bánta az air-drummingot)... Mindennek előzménye, hogy egyik pillanatról a másikra Scooterről meg Eiffel 65-ről átnyergeltem Metallicára, éppen a Four Horseman, meg Whiplash, meg One hatására. Szép váltás, ma az előbbit képtelen lennék meghallgatni.

  A második év végére piciny bandámmal eljutottunk oda, hogy összeállt egy számlista:

  -Kill'emről összes (kivéve Jump in the fire-t)
  -Ride the Lightning összes (kiv. escape), igen, Fight Fire is
  -Masterről összes
  -Justiceról a Frayed End, és a Shortest Straw kivételével minden
  -Blackról Sandman, picit Nothing is, de megutáltuk, hamar
  -Garageról pedig Breadfan, meg a Small Hours (kövessétek le az elején a "késleltetett 4/4-et a dobokon).

  Adtunk is két koncertet, aztán lassan szakítottunk a Metallicával, az arcok elmentek orvosira, én meg váltottam Dream Theaterre, Pain of Salvationra, később OPETH-re....

  De az az érzés mindig bennem maradt mit akkor éreztem, amikor megszólalt egy Disposable Heroes a garázsban, és berontott a telkünkre két kivénhedt, holland rocker, és követelték, hogy márpedig ők most fizetség ellenében végig akarják hallgatni az összes Metallica számot, amit tudunk... (Le van fotózva, talán megtalálom a képeket.

  Hihetetlen volt végigkövetni a saját fejlődésünket erre a zenére (pl. ki a fene tudta kezdetben, hogy a Mustáros Puppetzben 7/4edes váltások vannak? Senki, de mi csak játszottuk). Nem épp profik voltunk, de iszonyatosan élveztük. Valahol igazi Metaliskának éreztem magam, és szerintem nagyban meghatározta a jellemfejlődésemet (céltalan pusztítás, folyamatos ideg, és dührohamok) ez az egész, amit mi csak örömzenélésnek hívunk. Mai szemmel hihetetlenül primitív az egész, mégis annyira jól esik továbbra is hallgatni őket, hogy azt elmondani nem lehet.
  Nekem a Metallica a gyökereket, a Tanárt jelenti, olyan gyakorlati felkészítést kaptam tőlük az alapokból, hogy nagyon-nagyon kevés problémám van (bár azok szembetűnőek) bármilyen keményebb szám kíséreténél.
  Lars pedig, bár pontatlan, és primitív dolgokat hoz, nékem még mindig a kedvenc dobosaim egyike.

  Ahogy a Metallica is a kedvenc előadóim között van.

Új hozzászólás Aktív témák