Új hozzászólás Aktív témák
-
ROBOTER
addikt
Változnak a körülmények.
Amikor az '50-es...'70-es évek között 2..5 pilóta halálát lelte a tesztek alatt, annak különösebb következménye a nagypolitikára nem volt. Ha egy rakéta találati aránya rossz volt, katonai körökön belül maradt.
Ma más a helyzet, egy teszt közbeni emberveszteség, vagy az első bevetéseken egy kudarc a politikus fejébe kerül. Nekik még mindig egyszerűbb halogatni és több pénzt kérni, mint felállni a székből.
Szóval akkor is, most is hosszú idő volt a fejlesztés, csak akkoriban a temetésekről nem számolt be az index/origo.
Persze azért emberáldozattal járó hibák mostanában is vannak, lásd: V-22 Osprey
[ Szerkesztve ]
-
Nagyon nehéz ezt jól összefoglalni, de alapvetően az van a háttérben itt is, hogy iszonyatosan sokféle érdek feszül egymásnak, kezdve a jelentősen eltérő katonai elvárásoktól (pl. az US NAVY nagyobb hatótávolságot vár el, így az ő F-35C változatuk még több üzemanyagot cipel magával, miközben az USMC esetében ez nem elvárás, ott a helyben leszállás az igény, stb.), át a gyártó cégek lobbyérdekein át (tömören: a katonai programok ~2010-ig szinte mindig "cost-plus" szerződéssel köttettek, vagyis a gyártó költségén felül egy garantált haszon volt a végösszeg, így a gyártó nem érdekelt a költségek csökkentésében, ebből következően a költségek elszabadulnak - most ezt igyekeznek fix árú szerződésekre fordítani, amire viszont a gyártók úgy reagálnak, hogy magasabb árat állapítanak meg, hogy akkor is nyereségesek lehessenek, ha esetleg valami extra költség keletkezik menet közben) egészen a politikai háttéralkukig (amerikában a tagállamok közvetlenül nem kapnak Washingtonból befektetési / fejlesztési pénzt, számukra az államban realizálódó megrendelések fontosak, ezért aztán a politikusok igyekeznek a saját választókörzeteikben / államaikban működő gyártósorokat előnyben részesíteni, kezdve ott, hogy a gyártó ott húzza fel a gyártósort, át odáig, hogy a helyi adókat ott fizesse be, stb. Ennek a vége ugyebár a roppant szövevényes katonai-gyártói-politikusi lobbyháló, amely miatt sokszor nem racionális döntéseket támogatnak, csakhogy a saját érdekszférájuk érdekeit képviseljék.) Ez a sok érdek pedig eredendően szub-optimális megoldást tesz csak lehetővé...
Ennek az eredménye, hogy az eredetileg olcsónak szánt F-35-ösből az lett, ami. Érdekes, hogy még az 1990-es évek közepén a JSF program elődjében felmerült az a verzió, hogy radar se kerüljön a vadászgépbe, az adatokat minden gép digitális adatkapcsolaton keresztül kapja meg külső forrásokból (AWACS radarfelderítő gépek, műholdak, földi és tengeri radarok és érzékelők, stb.). Ez például komoly költségcsökkentési tényező (a radar egy modern harci gép árának 10-15%-a is lehet), de amikor egységes típusról kezdtek el beszélni, az elképzelés hamar a kukába került - például azért, mert a Tengerészgyalogság független erőként kívánja magát pozícionálni, és külső támogató gépek nélkül is teljes harcértéket képviselő (ie.: hagyományos kiépítésű) harci gépet tud csak elfogadni. Az ilyen döntések miatt indult el a költségspirál, amiből nincs kiszállás már.
Hozzá kell tenni, hogy több más amerikai katonai beszerzés is furcsa, néha már kabaré szintű körülmények között születik vagy bukik el, ott van az LCS program, amely több tucat, csak korlátozott valódi harcképességgel bíró, kvázi fregatt-méretű hadihajóval "gazdagítja" a haditengerészetet, de mégse állítják le, csak "átszabják". A hadsereg pár éve csaknem leváltotta a ma már kissé avit M4/M16 gépkarabélyt a HK USA által közösen tető alá hozott XM8 programban született gépkarabéllyal, de ezt a döntést megtámadta a Colt és a politikai lobby fentről semmissé tette az egészet - a hadsereg válasza az volt, hogy döntött arról, hogy további legalább 10 évre marad (nem Colt-tól vásárolt) M4/M16 gépkarabélyoknál...
Az F-35 azért van nagyon a szem előtt, mert ekkora volumenű, ennyi pénzbe kerülő program nem volt még soha. Még a híres Manhattan-project is csak cirka 25-28 milliárd dollárba került mai árfolyamon (még egyszer ennyi volt a B-29 bombázógép program, mellesleg). Az F-35 program eddig több, mint 60 milliárd dollárba került, viszonyításképen, és a teljes program a gépbeszerzésekkel, de az üzemeltetési költségek nélkül 400 milliárd dollár felett lesz várhatóan...
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
Új hozzászólás Aktív témák
it A nagybani gyártás három év múlva indul meg, feltéve ha addigra a hibákat és a hiányosságokat megszüntetik.
