Új hozzászólás Aktív témák

  • 7

    addikt

    Érdekes, hogy mindenkinek más élmény. Mint azt mostanában megírtam, kölyök voltam még, amikor kivették altatással valamelyiket. Én a műtét utánról csak arra emlékszem, hogy kába voltam, illetve nem engedtek enni... Azt hiszem, akkor kaptam életem második, és eddig utolsó infúzióját (az elsőt még magában a másfél évben, amíg betegeskedtem a mandulámmal - nem nagyon tudtam enni, egyszer emlékszem, fel is ébredtem arra, hogy irtózatosan fáj a hasam az éhségtől egy nem evős nap után, Anyu meg csinált nekem katonácskákat, amiket még éppen le tudtam nyelni)

    Utána kaptam leveseket, de az igazi élmény az volt, amikor végre ehettem szilárdat: Embertelenül finom volt az a sima vajas-párizsis zsömle! Azóta is csak ritkán ízlett valami annyira, és faltam olyan örömmel, mint akkor azt. :)

Új hozzászólás Aktív témák