Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • MaCS_70

    félisten

    válasz #06658560 #108 üzenetére

    A levezetésed az élettartam-tervezésről alapvetően téves.

    Nagyon sokáig önmagában a piac bővülése és a természetes elhasználódás biztosította az újraeladhatóságot. Erre jött rá a XIX-XX. században az eszmei avultatás.

    A tartósság és olcsó fenntarthatóság a közeli múltig még hangosan kommunikált értékképző tényező volt.

    Magaménak mondhatom azt a kétes értékű élményt, hogy részt vehettem abban, amikor egy neves gyártó átállt a tartós termékekről a pontosan ütemezett, sebészi pontosságú tervezett avultatásra.

    MaCS

    Fán nem lehet motorozni, motoron viszont lehet fázni!

  • MaCS_70

    félisten

    válasz #06658560 #112 üzenetére

    A kőbalta idején nyilván eleve nem volt semmilyen piac, de a piac fennállása idején, különösen a lokálisan áttekinthető és emlékező viszonyokra, a tartósságnak kiemelt szerepe volt. A kereslet-kínálat pedig szépen egyensúlyban tartotta magát, ami nyilván dinamikus egyensúlyt jelentett.

    Az nyilvánvaló tény, hogy a technikai fejlődés tartósabb és olcsóbb eszközök előállítását teszi lehetővé, mint ahogy azt is, hogy pontosabban meghatározzuk azt, hogy mikor kelljen azokat javíthatatlanul kidobni.

    Az én esetemben egy hosszú élettartamú eszközzel volt az a gond, hogy eladása után alig termelt szervizelési profitot, a piaci jó hírneve viszont baromi jó volt. Ezért aztán az egészet áttervezni hülyeség lett volna, úgyhogy egy mechanikus alkatrészt egy kicsit elgyengítettek és mechanikus roncsolás nélkül kicserélhetetlenné és hozzáférhetetlenné tették. Azzal számoltak, hogy egy drága javítást még a legtöbb vevő bevállal, de másodikra már inkább leselejtezi.

    MaCS

    Fán nem lehet motorozni, motoron viszont lehet fázni!

  • pengwin

    addikt

    válasz #06658560 #112 üzenetére

    Ameddig az emberiség népessége nagy mértékben növekedett, addig ez adta a(z egyik fő) hajtóerőt a gazdaság fejlődéséhez.

    Folyamatosan új humán és természeti erőforrásokat vontunk be a gazdaságba. Egyre nagyobb területen folyt a földművelés, a népesség egyre nagyobb mértékben nőtt, ez hajtotta a gazdaságot.

    Ja, és a közhiedelmekkel ellentétben kb. minden iparcikknek borzasztó rövid volt az élettartama az iparosodás előtt. Az ókori és középkori lábbelik, ruhadarabok, használati tárgyak nem voltak tartósak, csak a nagy részük szerves anyagból készült, ami lebomlott, a nem szerves részeik pedig nagyrészt alacsony minőségű fémeket jelentettek, vagy pl. bronzot, amit újra felhasználtak, mert drága volt. A ténylegesen tartós iparcikkek a XVIII-XIX. századig a nagyon tehetősek privilégiumának számítottak.

    Üdv, pengwin

Új hozzászólás Aktív témák