Új hozzászólás Aktív témák

  • ijjájom

    csendes tag

    Tényleg nem vagyunk egyformák, kit így, kit úgy formál alakít a gyermekkorában ért fizikai vagy lelki sérelem.
    Van aki kiutat keres, és talál is, talán annak könnyebb akinek egy normális társ jut, családja lesz és melegség veszi körül. Van akinek erre nincs igénye, kinek így, kinek úgy!
    Mindenki más, talán ez a legszebb ebben, hogy nem vagyunk egyformák.
    Akik nem tudják feldolgozni, ott később problémák adódnak, mert nincs kivel megbeszélni, kibeszélni a sérelmeiket. Ez általában úgy szokott lenni, hogy sérelem ér, aztán idegesít bennünket, ha nem adjuk ki magunkból, akkor a sérelem egyre nagyobb lesz, még tetézzük, hogy sokszor mérgelődünk ezen, ez jár a gondolatunkban állandóan, és ez mindig tovább fogja erősíteni a gyűlöletet bennünk.
    Nekem is nehéz volt 8 év után hazamennem, mert 8 év úgy eltelt, hogy anyámat nem érdekeltem sem én, sem az unokái.
    Erőt vettem magamon és amikor apám sírjához mentem, bementem hozzá. Elhatároztam, hogy a haragot félreteszem, mégiscsak az anyám. Meglepődött, örült, úgy nézett ki, hogy a kapcsolatunk helyreállt, aztán az újdonság varázsa elmúlt számára és minden olyan lett mint régen. Ennek ellenére haza-hazajártam, megpróbáltam csillapítani magamban a néha kitörő mérgemet, ha olyat mondott, ami nekem nagyon bántó volt.
    Pár év volt akkor még, amit így se vele/se nélküle kapcsolatban voltunk, aztán elment.
    Azért örülök, hogy meg tudtam bocsájtani neki akkor, mert ezzel is a gyermekeimnek mutattam példát, hogy ha megbántanak is, tanulj meg felülkerekedni az érzéseiden. Legyél te a jobb, mutasd meg milyennek kell lenni!
    Megértem azokat is akiknek nem sikerül, én örülök, hogy ennyit elértem magamnál!!

    [ Szerkesztve ]

    A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét. Victor Hugo

Új hozzászólás Aktív témák